CFR-privatizáció: menetrendszerű kudarc

Ramona Mănescu közlekedésügyi miniszter már akkor jelezte, hogy vélhetően még másnap újra meghirdetik a privatizációt, Gruia Stoica pedig rögtön le is szögezte, hogy nem adja fel, s ha százszor újra kiírják a privatizációt, akkor ő századik alkalommal is pályázni fog. Hírügynökségi információk szerint a tegnapi nap folyamán egyeztetni készültek a közlekedési minisztériumban a magánosítás meghirdetéséről, azonban konkrétumról lapzártánkig nem érkezett hír.

A GFR szerint nekik van igazuk

Hogy miért siklott ki most immár már véglegesen a CFR Marfă privatizációja, nem tudni, hiszen akárcsak néhány nappal korábban, a felek most is egymást hibáztatják. A GFR tulajdonos szerint a kormány mulasztott, mivel a szerződésben rögzítettek értelmében nem sikerült rávennie a hitelező bankokat, hogy rábólintsanak a vállalat adósságának részvényekké történő konvertálására, továbbá amiatt is az eladó vonható a magán cég szerint, hogy a Versenytanácsnak nem állt elég idő a rendelkezésére a tranzakció elbírálására. A GFR ugyanakkor arra is rámutatott hétfő este, hogy addig az időpontig, amíg a kormány képviselői szerint Stoicának ki kellett volna fizetnie a teljes, azaz 202 millió eurós vételárat, még az sem volt meghatározva, hogy hány értékpapír felel meg a privatizációra kiírt 51százalékos részvénypakettnek. A GFR képviselői a tárgyalások lezárása után úgy nyilatkoztak, nem írták alá az adásvételi szerződés semmissé nyilvánítását rögzítő jegyzőkönyvet, mivel nem sikerült közös álláspontra helyezkedni annak tartalmát illetően sem, ráadásul ők túlságosan általánosnak ítélték meg a szöveget. Fő gondként azt emelték ki, hogy a dokumentum általánosságokban tartalmazta csak a tényt, hogy a szerződési feltételek be nem tartása miatt kerül sor a szerződésbontásra, azt azonban nem rögzítették, hogy kinek a felelőssége a kudarc. „Hat és fél órát ültünk ott, hogy meggyőzzenek, hogy nem intézünk támadást a privatizációs bizottság ellen” – közölte Gruia Stoica.

Más szemszög

Teljesen másképp nyilatkozott viszont a tárgyalások hétfő esti lezárását követően is Ramona Mănescu közlekedésügyi miniszter. Szerinte ugyanis a szaktárca teljesítette a tulajdon-átruházáshoz szükséges vállalásait, így a versenytárgyalásból győztesként kikerült vállalat fizethetett volna, lemondva a még függőben levő szerződési feltételről. A szaktárca vezetője három ilyen kitételről beszélt. Az egyik közülük a Stoicáék által is emlegetett adósságkonverzió végelegesítése, amit Mănescu szerint teljesített a kormány. Azért pedig szerinte a GFR a hibás, hogy a Versenytanácsnak nem volt elég ideje elbírálni, hogy mennyire hat ki a piacra a tranzakció, mivel akár még júniusban, amikor megnyerte a licitet, kérhette volna a tranzakció vizsgálatát, ez a feladat ugyanis kizárólag a potenciás vevőre hárult. A miniszter emlékeztetett, a GFR végül csak a privatizációs szerződés szeptember eleji aláírása után 22 nappal kereste meg a szaktestületet, aminek így nem volt ideje dönteni a kifizetési határidőig elbírálni a helyzetet. Hárított Mănescu a harmadik függőben levő szerződési pont kapcsán is: elmondása szerint időben értesítették a kül- és belföldi hitelezőket a vállalat tulajdonosi struktúrájának a változásáról, azonban mostanáig nem minden bank küldte vissza jóváhagyását.

Ilyen körülmények között a tárcavezető bejelentette, hogy mivel nem teljesültek a feltételek, a szerződés semmissé vált. Mănescu egyúttal azt is kilátásba helyezte, hogy nem adják vissza a GFR által letett 10 millió eurós garanciát.

„Stoica nem siette el”

Nem követett el törvénytelenséget, de nem is siette el a dolgokat Gruia Stoica – vallja Bogdan Chiriţoiu, a Versenytanács elnöke, aki szerint az általa vezetett testületet nem lehet felelősségre vonni a kudarcért, mivel megkeresés híján nem tudtak vizsgálatot indítani az ügyben. Szerinte a potenciális vásárlónak érdeke lett volna minél hamarabb elindítani a folyamatot, hiszen akkor nem kellett volna azon gondolkodni, hogy a kifizetési határidőre megszületik-e a versenytanácsi döntés vagy sem.

Ellenzéki bizalmatlanság

Az ellenzék eközben máris bejelentette, hogy egyszerű bizalmatlansági indítványt terjeszt be a parlament elé a privatizáció kudarca miatt, mivel úgy ítélik meg, hogy mind a CFR Marfă, mind pedig a román állam érdekei sérültek. Cătălin Predoiu, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) első alelnöke tegnapi sajtónyilatkozatában leszögezte, ez immár a Ponta-kabinet harmadik hatalmas kudarca az Oltchim-privatizáció és a Verespatak-projekt után. Az ellenzéki politikus szerint egyébként azért sérültek egyúttal az állam érdekei is, mivel „senki sem fog beruházni egy olyan országba, amelynek inkompetens kormánya van”. Szerinte a Ponta-kabinet cinkos a privatizáció kudarcában, mivel a Versetanácstól tudhatta már a nyár óta, hogy nem történtek meg a szükséges lépések a potenciális befektető részéről. Hasonlóképpen nyilatkozott hétfőn este Vasile Blaga PDL-elnök is, aki a történteket „Victor Ponta márkájú kudarcnak” nevezte. Szerinte is előre látható volt, hogy meghiúsul a magánosítás. Válaszában Ramona Mănescu közlekedésügy miniszter viszont leszögezte, Blagának érvekkel kell alátámasztania nyilatkozatát, mint ahogy a bizalmatlansági indítványt is.

Egy kudarc története

Amint arról korábban több ízben is írtunk, a CFR Marfă privatizációját a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szabta meg még a 2011-ben aláírt készenlétihitel-megállapodásban. A román kormány azonban nem siette el a magánosítás kiírását, év elején a Ponta-kabinetnek két hónap haladékot kellett kérnie az ország nemzetközi hitelezőitől a vállalások – egyebek mellett a vasúttársaság teherszállító ágazatának magánosítása – teljesítésére. Végül áprilisban hirdették meg a versenytárgyalást. A tenderfüzetet végül három pályázó vásárolta meg, a vállalat 51 százalékos részvénypakettjére Gruia Stoica GFR-je mellett az osztrák Donau-Finanz GmbH & Co KG-val közösen pályázó, szintén román Transferoviar Grup, valamint az Amerikai Egyesült Államokban bejegyzett Omnitrax INC jelentkezett. A történet viszont alig egy hónap alatt, már májusban kudarcba fulladt, mivel túl szigorúnak bizonyultak a pályázati kiírás feltételei. A román kormány viszont nem ült tétlenül, és május végén már újra érkeztek az ajánlatok a részvénypakettre – ugyanaz a három vállalat jelentkezett ismét. Azonban alighogy elkezdődtek a tárgyalások a kormány és a potenciális vásárlók között, a GFR egyedül maradt. Az amerikaiak a második körben érvénytelen ajánlatot nyújtottak be, kifogásolva a magánosítási eljárás gyors ütemét, illetve azt, hogy a kormány az eljárás idején döntött úgy, eltörli az állami vállalatnak az állammal szemben felhalmozott adósságait, részvényekké alakítva azokat. Később a Transferoviar is visszavonulót fújt, elképedésének adva hangot amiatt, hogy a román hatóságok tárgyalásokba bocsátkoztak a GFR-rel, holott a cég a vételi ajánlaton túlmenően feltételeket szabott. A konzorcium szerint adott körülmények között a privatizációs bizottság számára egyetlen törvényes megoldás maradt: kizárni a folyamatból a GFR-t, és új pályázatot hirdetni.

Ettől függetlenül a folyamatot nem állt le, júniusban pedig bejelentették, hogy a versenytárgyalásból a GFR került ki győztesként. A huzavona pedig csak ekkor kezdődött el igazából. Hónapokig késett ugyanis a privatizációs szerződés aláírása. A  magánosítást lehetővé tevő kormányhatározat is csak megkésve, augusztus közepén látott napvilágot a Hivatalos közlönyben, a folyamat görgetése helyett ugyanis palotaháború alakult ki az államelnöki és a kormányfői hivatal között. Előbb Traian Băsescu államelnök nem nevezett ki új közlekedési minisztert a korrupció miatt nem jogerősen öt év szabadságvesztésre ítélt, és ezért július közepén lemondott Relu Fenechiu helyett, ehelyett úgy döntött, hogy 45 napos mandátumának lejártáig Victor Ponta miniszterelnök töltse be az ügyvivő miniszteri tisztséget is, és ő vigye véghez a CFR Marfă privatizációját, vállalva a felelősséget az esetleges kudarcért. Egyúttal ugyanis abbéli kételyének adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy a GFR valóban rendelkezik-e a CFR Marfă átvételéhez szükséges 202 millió euróval. Ponta ugyanakkor jelezte: a kormány csak akkor írja alá a szerződést, ha azt előbb a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) is jóváhagyja. Az államfő ugyan Ponta távollétében összehívta a CSAT-ot, a testület azonban nem döntött érdemben az ügyről. Végül a kormányra maradt a határozat elfogadása és publikálása a Hivatalos közlönyben. Traian Băsescu pedig végül augusztus végén nevezte ki az új közlekedési tárcavezetőt Ramona Mănescu személyében.

Az IMF eközben látva mindezt sem gördített akadályokat a 2011-es szerződés lezárása elé, mint ahogy rábólintott szeptember 27-én az újabb, ezúttal 1,98 milliárd eurós készenlétihitel-megállapodásra is.

Másfél év, három kudarc
Az elmúlt másfél év leforgása alatt a Román Vasúttársaság teherszállító ágazata (CFR Marfă) privatizációjának kudarcos vége immár a harmadik a sorban. A CupruMin magánosítása még a Mihai Răzvan Ungureanu kormánya idején hiúsult meg, miután a kanadai Roman Copper megtagadta a pénzügyi garancia letétbe helyezését. A jelenlegi kormányoldalt alkotó akkori ellenzék egyébként árulónak kiáltotta ki Ungureanuékat, amiért nem sikerült lezárniuk a folyamatot. Alighogy hatalomra került a Ponta-kabinet, ennél botrányosabban kudarcba fulladt privatizációtól volt viszont hangos a hazai és nemzetközi sajtó: az Oltchim vegyipari kombinát magánosítási kísérlete nem volt több egy nagyszabású médiabotránynál, hiszen első perctől egyértelmű volt, hogy a tévésztár Dan Diaconescunak nem lesz pénze a részvénypakett kifizetésére. Félig-meddig kudarcnak nevezhető ugyanakkor az a tény is, hogy a nyár eleji határidőre egyetlen vállalat sem jelentkezett a Román Posta megvásárlására, így azt jövőre hirdetik meg ismét. Várhatóan jövőre kell továbbá értékesíteni az Electrica többségi részvénycsomagját is.

Kicsoda Gruia Stoica?
A GFR tulajdonos Gruia Stoica ellentmondásos üzletember. Miközben sikeresen vezeti az ország legnagyobb magánkézben lehető teherszállító vasúttársaságát, sajtóinformációk szerint tulajdonképpen a CFR aktíváinak köszönhetően jutott oda, ahol most tart. A Pro Tv úgy tudja, hogy a CFR és a GFR együtt alapította a Rolling Stock Company-t még a liberális Ludovic Orban közlekedési minisztersége idején. Ebbe a cégbe az állami vasúttársaság 6400 vagonnal és közel száz mozdonnyal szállt be, amikről azt állították, hogy számukra feleslegesek. Ezt akkor 42 millió euróra becsülték, ami ócskavas árat jelent. Cserébe a GFR azt ígérte meg, hogy felújítja a szerelvényeket. A munkálatokra szánt pénz pedig a Stoica tulajdonában levő Grampet Gruphoz tért vissza, hiszen ez végezte a javításokat. Ugyanakkor – bár eleinte a CFR volt a többségi részvényes –, a GFR megszerezte a részvények többségét, így átvette a hatalmat.