Büntetik is, meg nem is Oroszországot

Mint ismeretes, Washington április 28-án új szankciókat jelentett be hét orosz kormánytisztviselő ellen. Régi tapasztalat, hogy a szankciók hatásait nem mindig lehet mindig megjósolni, és teljesen hatástalanok is maradhatnak, attól függően, hogy mennyire agyafúrtak.

Általában olyan országgal szemben alkalmaznak büntetőintézkedéseket, amelynek cselekedeteit elfogadhatatlannak minősítik, és azért folyamodnak hozzájuk, hogy elkerüljék a háborút, amely túl költséges lenne vagy vereséggel végződhetne. Céljuk, hogy gazdasági sebeket okozva változást idézzenek elő a megcélzott kormány magatartásában. De annyira nem lehetnek súlyosak, hogy az illető kormány előnyösebbnek érezze a háborút, mint a kapitulációt a szankciókat alkalmazó ország előtt.

A cselekvés látszatát keltik

Oroszország ellen hatékony szankciókat hozni ugyanakkor igen nehéz, mert megvan a képessége a katonai válaszra, lefoglalhat nyugati vagyont is, vagy elvághatja Európa energiaellátását. Az Egyesült Államok és több európai ország ezért inkább úgy döntött, hogy nem Oroszország egészét sújtja szankciókkal, hanem egyes személyeket és néhány olyan orosz vállalatot, amelyet felelőssé tesznek az ukrajnai akciókért. Friedman ezeket „célzott precíziós szankcióknak” nevezi, amelyekkel úgy akarnak változást elérni, hogy ne járjanak járulékos károkkal vagy komoly megtorlás kockázatával.

Az amerikai szankciós stratégiának Friedman szerint nem az a célja, hogy megváltoztassa az orosz politikát, csak olyan látszatot akar kelteni, mintha arra törekedne, hogy megváltoztassa azt. Azokat a kongresszusi képviselőket célozza meg, akik az ukrán válságot fontos kérdéssé tették, illetve azokat a külügyminisztériumi csoportokat, amelyek az amerikai nemzetbiztonsági politika középpontjába az emberi jogi kérdéseket akarják tenni.

A szankciókkal a kormány mindkét csoportnak azt sugallhatja, hogy tett valamit – és mindkét csoport azt képzelheti, hogy tettek valamit –, miközben ténylegesen nem történt semmi. Ha a világ cselekvésért kiált, az óvatos vezetők olykor jobban kedvelik a cselekvés látszatát, mint azt, hogy tényleg tegyenek valamit – állapította meg befejezésül Friedman.

Német–amerikai ellentét

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő eközben hétfőn a Kossuth Rádiónak nyilatkozva azt emelte ki, hogy hatalmas ellentét feszül a szankciók kérdésében az Egyesül Államok és Németország között. „Az Egyesült Államok az ukrajnai válság kapcsán kemény nyugati szankciók bevezetését erőlteti Oroszország ellen, Németország azonban bármi módon el akar kerülni egy ilyen fellépést” – mondta.

A szakember szerint „mindenkinek az üléspontja meghatározza az álláspontját”: az orosz–ukrán válsághoz való hozzáállás országonként más, kőkemény fellépést követelnek az amerikaiak, a baltiak, a lengyelek, a románok és részben a franciák, Európa többi része puha választ akar.

Mint Nógrádi rámutatott, az amerikai és német álláspont között olyan ellentét van – nem csak ebben, hanem például a lehallgatási ügyben is – amely korábban elképzelhetetlen volt. Azt is hangsúlyozta, hogy a héten az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) elnöke, a svájci államfő Moszkvába megy tárgyalni, mert Európa nem akar újabb és újabb háborúkat.

A német álláspont, hogy május 25-ig legyen újabb genfi konferencia, és szülessenek meg azok a kompromisszumok, amelyek az előző megállapodás már tartalmazott, de se az oroszok, se az ukránok nem hajtották végre.

A nyugati intézkedések kapcsán azt mondta, a nagyon kemény szankciók egyelőre papíron sincsenek meg. Eddig két korlátozó csomag volt, amelyek érdemi eredményeket nem hoztak, a kemény szankciókat május 25-e után akarják kidolgozni, és életbe léptetni. Probléma azonban, hogy az Egyesült Államok által erőltetett Oroszország elleni intézkedések visszahatásai Európát sújtanák, nem Amerikát, például az exportokból származó bevételek kiesésével.

A nácikéhoz hasonlítják Oroszország gesztusait
Az ukrán válságot illetően Oroszország egyre inkább a második világháború borzalmai által inspirált retorikát alkalmaz, és a délkelet-ukrajnai erőszakcselekményeket egyenesen a nácik legszörnyűbb rémtetteihez hasonlítja. 
Az AFP francia hírügynökség elemzése szerint azóta, hogy februárban Kijevben eltávolították a hatalomból Viktor Janukovics ukrán elnököt, az orosz televízió és számos orosz tisztségviselő rendszeresen olyan utalásokat tesz, hogy „fasiszták” kormányozzák Ukrajnát. Elemzők szerint ez a fajta retorika újabb lendületet vett múlt héten, miután 42 ember életét vesztette Odessza központjában egy tűzvészben. Vlagyimir Putyin orosz elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov „megtorló akciónak” nevezte az odesszai tűzesetet, és úgy fogalmazott, hogy „szélsőségesek” elevenen égettek meg fegyvertelen embereket.
„A(z odesszai) szakszervezetek székházában történtek a második világháború alatt elkövetett náci rémtetteket idézik” – jelentette ki újságírók előtt Leonyid Szlutszkij orosz parlamenti képviselő. „Újabb Hatyinnal, újabb Auschwitz-cal állunk szemben” – tette hozzá.
Konsztantyin Kalacsev politikai elemző úgy véli, Moszkva a tűzzel játszik ezzel a retorikával, amely csak fokozza a feszültséget Kijevvel, és egymás ellen fordítja a két szláv nemzetet.