Az életre keltés csodája

Nagydíjjal jutalmazták a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának elsőéves magyar mesteri színészhallgatóinak To bee or not to bee című előadását a horvátországi Diakováron rendezett nemzetközi Dioniz Fesztiválon. Palocsay Kisó Katával, az előadás rendezőjével a díjról, bábszínházról, hitről és szabadságról beszélgettünk.

2014. április 09., 13:112014. április 09., 13:11

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

– Teljesen természetes, hogy egy nemzetközi, színiakadémiáknak szervezett fesztiválon bábszínház is kaphat fődíjat?

– Számomra igen, én nem érzem annyira éleseknek ezeket a határokat. A díjat megosztva kaptuk egy osztrák előadással, amely stílusában, eszközeiben teljesen más volt, mint a mi előadásunk. Ez is annak a bizonyítéka, hogy ez a fesztivál – nem tudom, mennyire tudatosan – minél különbözőbb alkotások felsorakoztatására törekszik. Nyitott és változatos, értem ez alatt az előadások tematikáját, valamint megvalósítását. A Dioniz eddig a bábszínház világnapján kezdődött Eszéken. A fesztivál első négy napján bábos műhelymunkák és vizsgaelőadások mutatkoztak be. Innen költözött át Diakovárra, ahol a színészek következtek, az ő munkáikat és vizsgáikat láthattuk, majd a színházi világnapon zárt a szemle. Ez a számomra nagyon szimpatikus szerkezet idén megváltozott: a rendezvény kizárólag Diakováron zajlott. A jelenlévő akadémiák többségének tananyagában szerepel a bábozás, majdnem valamennyi előadásban jelen volt valamilyen formában az animáció, sőt, az eszéki, a prágai, a karlováci előadásokban klasszikus bábtechnikákat is használtak. A szó legegyszerűbb értelmében színházi fesztivál ez, ahol legfeljebb egyetlen határt lehet meghúzni: működik-e, vagy sem az előadás?

A teljes interjú az Erdélyi Napló április 10-én megjelenő 14. lapszámában olvasható.