"Én vagyok a hangulatfelelős"

•  Fotó: Erdély Bálint Előd

Fotó: Erdély Bálint Előd

Magyari Izabella – a név nem biztos, hogy ismerős. Még. Az elbűvölő színésznövendékkel, akit a De mi lett a nővel? című férfimesében láthatott, de főként hallhatott az udvarhelyi közönség, a színpadról, terveiről és félelmeiről beszélgettünk suli után, próba előtt.

Kovács Eszter

2011. január 05., 19:082011. január 05., 19:08

2011. január 06., 16:102011. január 06., 16:10

– A darabban Irina Bikulinát alakítod, és a színpad fölött három méterrel, énekelve sétálsz egy gerendán. Nincs tériszonyod?

– Először, amikor próbán átgyalogoltam a lécen, remegett mindenem. Főleg, hogy akkor még elég durván csapkodtak, dörömböltek alattam a díszlet falán a színészek. Amikor le kellett guggolnom, elhatároztam, hogy innen aztán egy tapodtat sem tovább. Idővel megszokja az ember, ki kell tűzni egy képzeletbeli pontot magad elé, és afelé haladni magabiztosan.

– A Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola végzős diákja vagy, tehát a színház mellett még iskolába is kellett járnod. Hogyan élted meg – vagy inkább túl – a próbafolyamatot?

– Először úgy volt, hogy bementem egy próbára, Árpi (Tóth Árpád, a rendező – szerző megj.) elmondta, mikor kell énekelnem, bár akkor még nem voltak meg a dalok. Ezek után én is megtanultam az énekeket, időközben a színészek is próbálták a darabot, aztán volt négy-öt közös próbánk. Nem kimondottan az én iskolai programomhoz igazodtak a próbák, de végül szerencsésen alakult, mert pénteken délután, majd szombaton és vasárnap került rájuk sor. A szerdai előadás miatt azonban már el kellett kérezkednem tanáraimtól. Szerencsés vagyok, mert az osztályfőnököm magyar szakos tanárnő és nagyon szereti a színházat, ezért elengedett.

– Hogyan tanultad meg a meglehetősen nehéz ritmusú és szövegű dalokat?

– Én Tóth Árpitól kaptam a dalokat, aki a maga részéről egy zeneszerzőtől kérte azokat. Kottákból és mp3-as hangfelvételekből dolgoztam Faluvégi Krisztina segítségével. Eredeti formájukban a dalok, nevezzük úgy, „érdekesek”. Mondtam is, hogy ha így kell énekelnem, a közönség végigröhögi a darabot. A zeneszámok hangulatát végül teljesen átalakítottuk Krisztina segítségével, a gyorsabb ritmusú dalokat is lassan énekeltem.

– Te vagy a Nő a címbeli kérdésben. Találó a szerep?

– Árpi nem a szexuális értelmezésben akarja bemutatni a nőt, éppen ellenkezőleg. Irina a tisztaságot, az elérhetetlenséget jelképezi, hisz a három szereplő, a három férfi egyikének sem sikerült megfognia őt, szerelmük nem teljesedhetett be. Éppen ezért van ez így megálmodva, hogy én egy egészen más síkon mozgok. A kék fény, a darab elején becsukódó ajtó is mind azt jelzi, hogy Irina nem tartozik az ábrándozó férfiak valóságához. És annak ellenére, hogy a szereplő meglehetősen sok férfival „kicsesz”, mégis angyali jelenségként látható a darabban.

– Irina szimpatikus?

– Ebben a darabban csak énekelek, valamelyest passzív szereplő vagyok. De a hősnő figurája mindenképpen szimpatikus, szerintem el is tudnám játszani. A szerepekkel, a figurákkal általában elég jól tudok azonosulni. Ebben a feldolgozásban én vagyok a hangulatfelelős, tehát sok tud bukni az éneken is.

– Hogyan éled meg most, tizenévesen a színészkedést?

– A Vitéz lelkeknél is eléggé sűrű volt a programom, sokat kellett pörögnöm. Most, amikor két-két előadásunk volt egymás után, éreztem, hogy lehet, nem is ezt akarom. Aztán amikor vége van az előadásnak, olyan jó, mert mosolyognak az emberek, és tetszik az alakításod. Az remek érzés. Fel tud tölteni az egész élmény, annak ellenére is, hogy például a bemutatót lázasan csináltam végig. A taps közben mégis azt érzem, hogy igen, ez tetszik, kárpótol minden előzetes szorongásért vagy fizikai kellemetlenségért.

– Mikor kezdtél színészkedni?

– Szüleim és a rokonság is mesélte, hogy már kiskoromban szerettem szerepelni, soha nem kellett kérlelni, hogy verset mondjak vagy énekeljek. Sok minden akartam lenni kiskoromban, elárusító, kozmetikus, állatorvos, aztán hetedik osztályos voltam, amikor az UFF által szervezett ügyességi, tehetségkutató versenyre beneveztem. Négyen-öten szerepeltünk a darabban, melyet én rendeztem. Az előadásnak karácsonyi témája kellett legyen, így a teremtéstörténetet dolgoztam fel. A produkció meglepően jó fogadtatásban részesült, akkor éreztem először, hogy valami hasonlóval szeretnék foglalkozni. A suliban továbbra is próbálkoztam rendezéssel, ezeknek is mind jó visszacsengéseik voltak. Kilencedikben kezdtem játszadozni a gondolattal, hogy milyen lenne színészi pályára lépni. Akkor azonban annak még nem voltam tudatában, hogy ez milyen életforma, és milyen veszélyei vannak. Most a My Fair Ladyben kaptam komolyabb szerepet, lényegében főszerepet, akkor éreztem, hogy az egész olyan jólesik. Az első fellépéskor rettenetesen remegtem a függöny mögött, aztán amikor kiálltam a vakító reflektorfénybe, megnyugodtam.

– Mi vonz ebben a szakmában, hivatásban?

– Nagyon vagány más valakit játszani, más figura bőrébe bújni, hogy az emberek azt hiszik, ismernek, de te mindig másabb jelmezbe öltözhetsz. Érdekes az is, hogy amikor az ember leszáll a színpadról, az a hangulat, a szereplő jellemzői még valamennyit kísérik. Sokszor hallottam színészektől, hogy a függöny leengedése után is ugyanazt a beszédstílust, mozgásvilágot használják, mint a figura, akit eljátszottak. Számomra az a legkellemesebb, ha végre önmagam lehetek. Ugyanakkor az alázatot is elengedhetetlennek tartom ebben a szakmában, hisz nem arról van szó, hogy én ki vagyok. Egyformák vagyunk, emberek vagyunk mind. Nem vagyok különb senkinél azért, mert engem a színpadon is látni.

– Véleményed szerint színésznek születni kell?

– Nyilván a tehetség elengedhetetlen, de nagyon fontos az érdeklődés és az akarat. Bizonyos mértékben lehet színésznek születni, de nem szabad azon a szinten leragadni, fejlődni kell, és lehet is, ha az ember kihívásokat állít maga elé.

Tizenkét éve a Pallóban tanulok, képzőművészeti szakon, főszakom a grafika, és ezt is szeretem. Viszont színészkedés nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet. Megfordult a fejemben, hogy mégse legyek távol a színháztól, próbálkozhatnék díszlet- vagy jelmeztervezéssel. De tudom, hogy nagyon rosszul esne, ha csak nézni tudnám a színészeket, amint játszanak a színpadon. Mostani terveim szerint a színiegyetem mellett pedagógiát is szeretnék tanulni, hogy a színészet mellett taníthassak rajzot. Sajnos olyan világot élünk, hogy nem lehet csak a színészkedésből megélni.

– Milyen szerepeket játszol el legszívesebben?

– Nagyon szeretem az erőteljes karaktereket. Figyeltem önmagamon: annak ellenére, hogy nem vagyok egy utálkozó, dühöngő valaki, az ilyen szerepeket sokkal szívesebben játszom. Persze a színész azért színész, mert a másik pólust is el tudja játszani, de minidig érdekesebb negatív figurákat alakítani. A My Fair Ladyben például a virágárus lányt játszottam, aki a darab elején meglehetősen parasztos, krákog és csúnyán beszél, a darab végére viszont már kikupálódik, igazi dámává válik. Ebben az esetben is az első részt, az egyszerű, nevetséges lányt sokkal érdekesebb volt játszani.

– Voltak kételyeid a De mi lett a nővel? bemutatója előtt?

– A bemutató előtt nagyon féltem, hogy az emberek nem fognak majd elhallgatni, amikor én kezdek énekelni. A rendező biztatott, hogy nincs miért aggódnom, de nem tudtam elhinni, hogy rám fognak figyelni. Aztán a bemutató estéjén, láss csodát, előbb elhalkult a beszélgetés, majd mindenki hallgatta, ahogyan éneklek. Elképesztő érzés volt. Attól is rettegtem, hogy a nagy térben el fog veszni a hangom, mert a próbákon mindig olyan tompán szólt. Aztán az első előadáson valami történt, és valósággal körülölelt a hang.

– Legközelebb milyen darabban láthatunk?

– A Hegedűs a háztetőnt adjuk majd elő a Vitéz lelkekkel, abban szellem leszek. A felvételire is szeretnék egy egyéni műsort összeállítani repertoáromból, verseket, monológokat, dalokat, amely remélhetőleg február-márciusra el is készül. Az előadás olyan kis kedveske, a párkapcsolatokról fog szólni.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. szeptember 16., szerda

Hitelt vettek fel, hogy gyorsabban haladjanak a bölcsődeépítéssel

Kétmillió lejes hitelt vett fel a kápolnásfalusi önkormányzat, hogy a pályázaton megnyert támogatás utalásának akadozása ellenére is folytatódhasson a bölcsőde építése. A négycsoportos intézményt jövőre fejeznék be, és a következő tanévtől nyitnák meg.

Hitelt vettek fel, hogy gyorsabban haladjanak a bölcsődeépítéssel
Hirdetés
2026. szeptember 15., kedd

Útfelújítások Székelyudvarhelyen: idén már nem kezdenek újabb nagy projektbe

Hamarosan újabb korszerűsített utcát nyitnak meg Székelyudvarhelyen, ahol ideiglenesen megváltoztatnák a közlekedés irányát. Emellett a városközpontban és több más helyszínen is zajlanak az útfelújítási és javítási munkálatok.

Útfelújítások Székelyudvarhelyen: idén már nem kezdenek újabb nagy projektbe
2026. szeptember 15., kedd

Sportágválasztóval várják a gyerekeket Székelyudvarhelyen

A mozgás, a játék és az új élmények kerülnek a középpontba a keddi Sportágválasztón Székelyudvarhelyen.

Sportágválasztóval várják a gyerekeket Székelyudvarhelyen
2026. szeptember 13., vasárnap

Leállt az ANL-s tömbházak építése Szentegyházán

Csődbe ment a kivitelezéssel megbízott vállalat, így az alapozást követően leállt Szentegyházán az ifjúsági lakások építése. A városvezetés abban bízik, hogy az Országos Lakásügynökség (ANL) mielőbb talál megoldást a folytatásra.

Leállt az ANL-s tömbházak építése Szentegyházán
Hirdetés
2026. szeptember 11., péntek

Közel negyed évezrede nem tapasztalt mértékű felújítást terveznek a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplomnál

Több mint kétszáz éve nem volt ekkora mértékű felújítás a székelyudvarhelyi Szent Miklós római katolikus plébániatemplomnál, mint amiért közösen pályázik a városvezetés és az egyház. Mintegy 35 millió lejt költenének a munkára.

Közel negyed évezrede nem tapasztalt mértékű felújítást terveznek a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplomnál
2026. szeptember 11., péntek

Három PNRR-s projekt nem valósult meg határidőre Székelyudvarhelyen

Az Orbán Balázs Általános Iskola és a művelődési ház energetikai felújítását nem tudták az augusztus végi határidőig lezárni Székelyudvarhelyen, mindemellett elbukták a fenyédi önkormányzattal közösen tervezett elektromos buszok vásárlását.

Három PNRR-s projekt nem valósult meg határidőre Székelyudvarhelyen
2026. szeptember 09., szerda

Látogatható a Lápmenti Tanulóház Szejkén

Közel százötven gyerek fordult meg eddig a nemrég megnyílt Szejkei Lápmenti Tanulóházban, ahol a környék élővilágával ismerkedhetnek meg a diákok. A kezdeményezést hosszú távra tervezik, további programokkal is bővítenék.

Látogatható a Lápmenti Tanulóház Szejkén
Látogatható a Lápmenti Tanulóház Szejkén
2026. szeptember 09., szerda

Látogatható a Lápmenti Tanulóház Szejkén

Hirdetés
2026. szeptember 09., szerda

Apuval a rendőrségen: kamera rögzítette az új falfirkák kiskorú készítőit

Tömbházak oldalára, forgalmi táblára, közlekedést segítő tükörre, kukára és gázcsatlakozós dobozra is firkáltak Székelyudvarhelyen. Noha a falfirkázás régi jelenség, a térfigyelő kamerák korában már egyszerűbb a beazonosítás.

Apuval a rendőrségen: kamera rögzítette az új falfirkák kiskorú készítőit
2026. szeptember 08., kedd

Azonosították a Szentegyházán autóját összetörő, részeg utasát hátrahagyó sofőrt

Azonosította a rendőrség annak az autónak a sofőrjét, amely vasárnap késő este egy ház falának ütközött Szentegyházán.

Azonosították a Szentegyházán autóját összetörő, részeg utasát hátrahagyó sofőrt
2026. szeptember 07., hétfő

Jövő tavaszra megépülhet a csereháti bölcsőde

Meglehetősen későre indította el az Országos Beruházási Társaság a székelyudvarhelyi bölcsőde megépítését, de a polgármester szerint a munka jól halad, bízik benne, hogy a következő tanévtől megnyithatják az intézményt.

Jövő tavaszra megépülhet a csereháti bölcsőde
Hirdetés