Szeretettel a betegségek ellen

– Rendhagyónak nevezi a szombati eseményt. Miért épp a szeretetről tart előadást?

– Beszélni mindenki tud a szeretetről, de gyakorlatban nem lehet látni. Szeretnék bővebben beszélni arról, hogy a szeretet nem „szalagmunka” szintjén nyilvánul meg. Sok válófélben lévő nő jár hozzám, akit azzal tart sakkban a férjük, hogy azt mondja, szereti. De nem tesz semmit, csak ennyit mond. Ettől a nő elbizonytalanodik, és már nem tudja, akar-e válni, vagy sem, közben már húsz éve gyalázatban élnek. Ha nincs szeretet, akkor jön a betegség, a depresszió, gyógyszerek stb. hiszen az ember nem véletlenül lesz beteg. Minden a gondolattal kezdődik, a lélekben történik, és utána megnyilvánul az anyagi világban. Ha túl sokáig szenvedtetjük magunkat, ha nincs megbocsátás, elengedés, de van függőség, gyűlölet, harag, irigység, akkor ez a testünkben ordító fájdalomként, betegségként megjelenik.

– Hogyan tudjuk a mindennapokban – a rohanás, család, munkahely mellett – a sokat emlegetett harmóniát fenntartani? Fontos-e a prevenció, van-e valamilyen recept a betegségek megelőzésére?

– Van: életmódot kell váltani. Engem hatszor műtöttek meg különböző problémákkal. Ugyanakkor dolgoztam kórházban, alapítványnál, jártam nyomorékokhoz, kómásokhoz, ingyen dolgoztam éjjel, nagyon sok mindent láttam. 2002 óta járok ki Indiába, és mondom, hogy nincsenek trükkök, életmódot kell váltani. Ez erőfeszítés nélkül nem megy. Hiába tudom a megoldást, ha a hétköznapjaimban nem teszek pici lépéseket. Nem nagyokat, mert nagy lépéseket csak azok tudnak tenni, akiket megcsap a halál. Általában a komoly betegségekkel küszködők kezdenek el gondolkodni, hogy mit kell tenni. Végül is ki alakítja ki a napi programot? Ha rohanok, miért rohanok? Szokták mondani, hogy rohan a világ. Nem, a világ nem rohan, az ember rohan. Ha akarok, rohanok, ha akarok, megőrülök, ha akarok, lassítok. Akik nem képesek és nem tudnak változtatni, azok sokkal előbb meghalnak, mint ami járna. Ilyen értelemben nincs jó hírem. A jó hír viszont az, hogy van megoldás, de ehhez cselekedni kell.

Rengeteg rossz szokást alakítottak ki az emberek. Nemcsak az alkoholról, drogokról, cigarettáról, a stresszről, fölösleges vágyakról beszélek, hanem nagyon sok apró dolog van. Szoktuk mondani, hogy szeretjük magunkat. Ha ez így van, akkor vigyázok magamra, nem gyilkolom magam. Akkor olyan gondolatokat táplálok, amelyek egészségesek, és úgy beszélek, úgy cselekszem. A pénz fontos, de nem a legfontosabb. Az egészség a legfontosabb. A prevenció nem más, mint hogy olyan életmódot alakítok ki, olyan napi ritmust, amiben magamra is jut idő. Rengeteg apát és anyukát láttam meghalni, akik azt mondták, hogy a család miatt lettek betegek. Merthogy ugye a családra kell áldozni, hogy a gyerek tudjon egyetemre menni, hogy legyen ennivaló, hogy a számlákat ki tudják fizetni, és ezért dolgoztak, dolgoztak...És 30-40 évesen meghaltak, mert föláldozták magukat. Az rendben van, hogy keményen dolgozni kell, nincs ezzel probléma, csak ahhoz magamat gatyába kell ráznom, hogy bírjam hosszú távon. 

Az a baj, hogy a világnak egy olyan szegletében élünk, ahol nincsenek jó minták. Nincsenek jó értelemben vett idolok, akikre fel lehet nézni, vagy nagyon kevesen vannak. Csupa beteg, depresszív embert lehet látni. És ezek szenvedő emberek. Nem kellene szenvedjenek, csak egy kicsit változtassanak. Hiába olvasunk könyveket, hiába járunk moziba, hiába nézünk filmeket, hiába hallgatunk zenét, hiába megyünk kurzusokra, előadásokra, egyetemre, ha nem cselekszünk.