Sike Tamás, a hobbiszakács és borász

– Mikor találkozott először a szőlészettel, borászattal?

– Nálunk ez családi tradíció, a dédszülők és nagyszülők is vincellérek voltak. Édesapámnak is volt egy kéthektáros szőlőse a Dunántúlon. Gyerekként itt találkoztam a szőlővel meg a borral, majd később az egyetemet is ebben a témában végeztem, és innentől kezdve megpecsételődött a sorsom.

– Ez olyan vészjóslóan hangzik. Voltak más tervei is?

– Igen, voltak más elképzeléseim. Van egy nagyon aranyos hobbim, a sütés-főzés. Fiatal koromban jobb szerettem volna abba az irányba indulni. Most viszont így tökéletes, mert az ételt és a bort is el tudom készíteni.

– Tehát győzött a családi hagyomány. Hol és miként kezdte a szakmát?

– Az iskolák elvégzése után Magyarország akkor legnagyobb borászati üzeménél, az Egervinnél helyezkedtem el. Huszonkét évig dolgoztam a borgyárban, az utolsó hat évben a cég főborászaként tevékenykedtem. 2004-ben még mindig az Egervinnél dolgoztam, amikor az Év borászának választottak Egerben. A kitüntetés adta a lendületet, hogy 2005-ben magánvállalkozást indítsak. Jelenleg egy 27 hektáros ültetvényen dolgozunk, és négy borospincét tartunk fenn.

– Miért döntött úgy, hogy saját vállalkozásba fog?

– Már amikor az Egervinnél dolgoztam, kezdtünk szőlőt telepíteni, tehát tudatosan készültem arra, hogy valamikor, előbb vagy utóbb saját vállalkozásomat fogom irányítani. 2004–2005-ben olyan nagyra duzzadt a birtok, hogy muszáj volt egy borászatot elindítani.

– Akkor készült el az első Sike-bor?

– Nem, már előtte is volt egy kis hobbipince, ahol ilyen hobbiborokat készítettem. Először az volt a terv, hogy lányom lagzijára teszünk el bizonyos jó tételeket vagy a barátokkal majd beülünk borozgatni. Persze ahogy növekedett a birtok, egyre több lett a bor is, már nem tudtuk mind meginni, így indult a vállalkozás.

– Milyen szőlőfajtákkal dolgoznak?

– Eger egy fantasztikus borvidék, nagyon sok szőlő, legalább negyven fajta honos itt. Nekünk 17 fajta szőlőnk van, ez körülbelül fele-fele részben kék és fehér. Elsősorban hagyományos magyar fajtákat telepítettünk (Leányka, Olasz rizling, Hárslevelű), de azért vannak más típusú szőlők is, a Chardonnay, Szürkebarát. Köztudott, hogy Eger a Bikavér hazája, a bikavér pedig különböző vörösborok keveréke, legalább háromfélét kell benne összeházasítani. Mi viszont hatból készítjük, ehhez pedig sokféle kékszőlőt kell termeszteni.

– Számos magyarországi és nemzetközi bormustra résztvevője és nyertese. Mégis miért döntött úgy, hogy 2007-től kevesebb versenyre nevez be?

– A határokon belüli versenyeken továbbra is részt veszünk, viszont a külföldieken nem, mert nagyon drága a megjelenés. Igazából azt gondolom, hogy nem nagyon van ennek anyagi hozadéka, mivel mi nem emeljük a borok árát azért, mert valamelyik versenyen nyertek. Egyébként az elmúlt öt évben, mióta belefogtunk a vállalkozásba, Bordeaux-ban kétszer is nyertünk, egyszer arany-, egyszer pedig ezüstérmet. Tehát a részvétel borzasztó drága, és a fogyasztó díjak nélkül is érzi, hogy jó, minőségi bort iszik. Egy bor nem attól válik jóvá, hogy címkét ragasztunk rá, hanem hogy szívvel-lélekkel készítették.

– Mennyire ismertek, kedveltek a határokon túl a magyar borok? Milyennek látja a magyar borászat jövőjét?

– Magyarország kis ország, számos fantasztikusan jó borásszal, zseniális borvidékekkel. Minden magyar bornak meghatározó, különleges zamata van, pláne ha úgy vesszük, hogy minden borász a lelkét, valami egyedit ad boraihoz: különböző technológiával készítenek borokat. Magyarországon más-más ízvilágú borok készülnek. A külföldiek egyébként mindig nagyon rácsodálkoznak a magyar kézműves borok sokszínűségére.

– A Sike-szőlészet és pincészet stafétáját ki viszi majd tovább?

– Két nagy lányom van, akik jelenleg egyetemi szinten tanulják a borászatot. Ők majdnem biztos, hogy borászok lesznek. A harmadik, kisebbik lányom még gimnazista, valószínűleg ő is a borászatban fogja megtalálni a helyét, ha nem borász lesz, akkor értékesítéssel vagy a vendégekkel foglalkozik.

– Erdélyben mióta vannak jelen a Sike-pincészet borai?

– 2006-tól vagyunk itt az erdélyi piacon. Elég sok energiát fektettem a terjeszkedésbe, meg szívem csücske is Erdély, nagyon szívesen jövök kóstoltatni, látogatni.

– Az erdélyi borokat kóstolta?

– Sokfelé ugyan még nem néztem szét Erdélyben, de Küküllő menti borokat már kóstoltan, és nem olyan régen voltak nálunk egy rendezvényen a gyulafehérvári püspöki pincéből, onnan is kóstoltam nagyon finom Királylánykát.