Második lemez és tündéres fesztivál

– 2007-ben jelent meg az első lemezetek Mirtill címmel. A másodiknak milyen címet szántok?

SZ.A.: Mint lemez, második, mert az első egy koncert-lemez volt, azt nem is itt jelentettük meg, magyarországi kiadásban van. Piaci komplikációk miatt nem kapható itt, talán majd akkor, ha még egyszer rávesszük magunkat, hogy újra kiadjuk. Mondhatni, hogy ez az első lemezünk, igazi stúdiólemezként mindenképp első. Címet egyelőre nem találtunk ki, még munkafázisban van. Csomó ötlet van, de igazából a cím abban a pillanatban körvonalazódik majd, amikor egyben lesz az anyag és visszahallgatjuk. Most szép lenne mondani csaliként címeket, de nem..., ezt majd a maga idejében.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba A.G. Weinbergerrel?

Sz.I.: Ő egy tévéműsort tervez készíteni, amelyben bemutat tíz olyan romániai zenekart, amelyeket a rádió és a média nem nagyon támogat. Erről szólna ez a projektje, hogy leadnak majd a Román Közszolgálati Televízióban együttesenként egy ötven perces anyagot.
Sz.A. Amúgy Szilágyi Nórának köszönhetjük, hogy megemlítette a zenekart Weinbergernek, aki tudott rólunk, látott minket Tusványoson, csak hirtelen nem jutottunk eszébe. Nóra épp jókor szólt, hogy ott van a Tündérground Szeredában, és ő rá is bólintott. A filmezések már elkezdődtek, felvettünk néhány próbatermi anyagot, amelyek majd benne lesznek a műsorban. És ahogy megszületett ez a kontakt, Bodó István (Cika, ahogy a csíkiak ismerik), a mi menedzserünk vitte tovább ezt a kapcsolatot olyan szintre, hogy a végeredmény az lett, hogy Weinberger beszállt a készülő lemezbe egy közös számmal, amit együtt találtunk ki és együtt is vettünk fel.
Sz.I. Ez a stúdióban volt kitalálva két nap alatt.
Sz.A. Tehát a pillanat műve.

– Az improvizálás amúgy is jellemző rátok...

Sz.A. Ha folyamatosan nem is, de lehet egy olyan harmincszázalékos improvizálást ránk fogni egy koncert alatt. Ha nem is mindenki, de a szólisták azok nagyon, és néhol a zenekar is. Vannak olyan helyzetek is, hogy lemennek bő öt percek anélkül, hogy előkészítettük volna. A pillanat műve nagyon szép dolog. Ez más stílusokban is megtalálható, a dzsesszben követelmény. Nálunk nem, de mi annyira szeretjük, hogy megpróbáljuk belelopni úton-útfélen ezt a dolgot.

– Mi a lemez különlegessége?

Sz. A. Egyrészt az, hogy ez az első stúdióanyagunk, ami nagyon eltér a koncertlemeztől, mert itt nagyon bele tudunk menni olyan mélységekbe, amit csak a stúdióban lehet kidolgozni, el tudunk gondolkodni azon, hogy mit szeretnénk visszahallani, és utólag meg is tudjuk változtatni, ha valami nem tetszik.
A másik különlegessége a Weinberger Attilával való közös szám, aminek címe is van, ez a Pávatánc című dal, mű...
Sz.I.: ... nóta, mert olyan nótásan kezdődik.
Sz.A.: Szóval, népi motívummal felruházott dologról van szó. Ennek meg az a nagy különlegessége, hogy teljesen rádióbarát időtartammal rendelkezik. Itt nagyjából az történt, hogy a Tündérgroundnak az eddigi koncepciójával szemben, ami kicsit ilyen véget nem érőnek tűnő számokról szól, meg lettünk győzve Attila által – mint egyfajta producer, úgy állt hozzá az egészhez –, hogy készítsünk egy olyan dalt, amit a rádiók szívesen fognak játszani, és ne lépjük túl a négy perces keretet – bár lehet, hogy egy kicsit így is túlléptük. Itt volt egy előre eltervezett koncepció, azért, hogy legyen egy ütőkártya, amivel egy kicsit könnyebben be lehet vonulni a köztudatba, hogyha már sikerül a rádiókban is megjelenni. Számunkra is egyértelmű, hogy a mai rádióknak nem fér bele az adáskeretükbe az a gondolkodás, amit mi képviselünk.

– Milyen technológiával dolgoztatok?

Sz.A. Egy olyan technológiáról van szó, ami a 70-es évek specialitása, pontosabban ez egy Neve márkájú keverő, amelyik olyan minőség, amit a BBC-nél, az Ebiród stúdióknál lehet megtalálni, és a legnagyobb, milliós példányszámban eladott klasszikus lemezeknek ez volt az alaphangszere úgymond, a Rolling Stones, Pink Floyd, Led Zeppelin számait ilyennel vették fel. Ilyen technika jelenleg, ha van is, nagyon ritka, Romániában az egyetlen, úgyhogy mi erre rá is haraptunk, hogy a hangzás legyen olyan, amilyent mi szeretnénk. Ezért volt hosszas a stúdiókeresés.

– Mikorra várható a lemez?

Sz.I. Szeretnénk tavasz végére, nyár elejére kihozni, de ez nem csak tőlünk függ, egyelőre anyagi akadályai is vannak. Az még nem elég, hogy a stúdióban fel van véve egy esemény, utólagos keverés és masterelés szükségeltetik. És aztán a tulajdonképpeni lemezkészítés megint sok pénzbe kerül, a többszörisítés, nyomtatás.
Sz.A. Maga a kiadás még várat magára. Azon kívül, hogy megtaláltuk a megfelelő stúdiót, ahol felvettük, fontos, hogy hol keverik, hol maszterolják, hol adják ki. Itt most a legfontosabb az volt, hogy az anyag legyen felvéve, és kezdődjön el a folyamat, mert ez sem volt egyszerű történet, amíg megtaláltuk a számunkra megfelelő stúdiót. Amúgy az időegybeesés nagyon jó volt, mert ezt a két hetet, amit stúdiózásra szántunk, tulajdonképpen egy külföldi turnénak terveztük. Már jó pár hónappal ezelőtt kinéztük azt az időpontot, hogy a zenekarból, akik tanítanak, vagy másodállásban vannak, azoknak legyen jó. És mivel nagyon körülményes lett volna összehozni egy tényleg sikeres, több állomást érintő külföldi turnét, inkább úgy döntöttünk, sokkal hasznosabb, ha megcsináljuk a lemezfelvételeket.

– Milyen terveitek vannak még a közeljövőben?

Sz.A. Amint meglesz a lemez, kitaláljuk, hogy minek a keretében mutassuk be. Ugyanakkor reményeink szerint idén is eljutunk a szokásos fesztiválokra. Most vannak szervezés alatt a nyári fesztiválok, ilyenkor már el kell kezdeni a kommunikálást a megfelelő szervezőkkel. Amúgy egyre több, eddig általunk nem látogatott helyet fedezünk fel, legutóbb Temesváron és Nagyváradon voltunk, amelyek új területek számunkra. Tehát próbálunk minél több helyre eljutni, klubok és fesztiválok szintjén. Ahova hívnak, szívesen megyünk, mi is keressük, hogy melyek azok a helyek, ahova eljuthatunk, ha nem ismernek, akkor megpróbálunk hírt adni magunkról, tehát ahogy ez egy zenekar esetében lenni szokott…

– Ha jól tudom, terveztek egy saját „tündéres” fesztivált is.

Sz.A. Igen, egy különleges dolgot tervezünk Csíkban valamikor a nyár végére. Talán Tündérfeszt lesz a neve, még projekt-szinten van. A helyszín a Csíki Székely Múzeum, már rá is bólintottak nagyjából erre a dologra.
Sz.I. Az egész a tündér szó definíciója köré épül látványilag és tartalmilag is.
Sz. A. A vár falát vetítőfelületként fogjuk használni. Az anyagi forrástól függ, hogy mekkora technológiát tudunk odavinni. Lesz meglepetés zenekar, és egy csomó olyan dolog foglaltatik majd ebbe a fesztiválba, ami velünk kapcsolatos, és egyáltalán az underground mozgalmakkal.


A zenekar tagjai:

Hompoth Arthúr
Bene Zoltán
Boldizsár Szabolcs
Szász István
Szakál Attila
Kelemen István-Csaba
Bányász Bertalan