Ebben a fogásban a darált hús nem csupán alapanyag, hanem egy puha „takaró”, ami magában rejti a fokhagymán megfuttatott padlizsánkockákat.
Székelyudvarhely belvárosában március 15. alkalmából már másodjára hívták „időutazásra” az ünneplőket.
Festmények, fotogramok, cianotípiák és lírai csendéletek: a Ceglédi Alkotók Egyesületének képzőművészei mutatkoznak be Csíkszeredában. A kiállítás nemcsak műveket hozott, hanem történeteket a tehetséggondozásról, közösségről és alkotói sorsokról is.
Vajon mennyire tudatosul bennünk, hogy mi van a tányérunkon, amikor nekifogunk egy étkezésnek? Jobb esetben felismerjük az alapanyagokat az ételben – de tudjuk, hogy honnan érkeztek, milyen utat jártak be, amíg a tányérunkra kerültek?
Március 15. alkalmából ünnepi díszbe öltöztek Székelyudvarhely buszai: kokárdák, valamint az 1848–49-es forradalom hőseitől származó idézetek kísérik az utasokat, így a mindennapi utazás is az emlékezés részévé válik.
A kockasajtot főleg szendvicsekhez fogyasztjuk, de az unalmas rántott húsból is mennyei ételt varázsolhatunk a felhasználásával.
Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.
Száz évvel ezelőtt indultak el a székely írók Benedek Elek és Tamási Áron vezetésével, hogy derűt vigyenek és a székely irodalom sajátosságait megmutassák nemzettársaiknak. Ma egy másik csoport teszi ugyanezt – remélhetőleg, több szerencsével.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.

Több száz éves várfalak mellett haladnak el nap mint nap a kolozsváriak, miközben sokan nem is tudják, mikor épültek, miért éppen ott húzódtak, és mennyi maradt meg belőlük a mai házak, udvarok és utcák között.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Az igazi rizottó nem a bonyolult alapanyagokról, hanem a megfelelő technikáról és odafigyelésről szól, amelytől minden falat tökéletes lesz.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.