Meghitt, békés hangulat árasztja el a teret, amint megszólal a zene. „Mint a hegymászók egy út után, mi is visszatérünk ilyenkor, és amit a külvilág lerombolt, visszaépítjük belülről” – vallja Gagyi Dénes régizenész és hangszerkészítő. Alsóboldogfalvi műhelyében látogattuk meg.
2024. december 23., 18:572024. december 23., 18:57
2025. január 20., 15:122025. január 20., 15:12
Gagyi Dénes hétéves korában kezdett el hegedülni, de nem volt sikerélménye.
– elevenítette fel, amikor alsóboldogfalvi műhelyében meglátogattuk. A gitár irányába kamaszkorában fordult az érdeklődése, autodidakta módon tanult gitározni, majd a kottaolvasást is elsajátította. „1998-ban a katonai sorozáskor a székelyudvarhelyi művelődési házban becsöppentem az előadóterembe, ott zajlott épp egy klasszikus gitár fesztivál, és én ott hallottam először élő klasszikus gitárzenét. El is aludtam a szép muzsikára, és annyira megfogott, hogy elhatároztam, ezt akarom játszani én is. Így 2000-től a csíkszeredai Művészeti Népiskolánál Nagy Lóránttól és Dósa Lászlótól tanultam klasszikus gitárzenét” – mesélte. Mint kiderült, a régizenével még a középiskolában találkozott, ott hallott először reneszánsz muzsikát. De kamaszként a blues, a rock iránt érdeklődött, még zenekart is alapított.
A későbbiekben a különböző hangszerek kerültek az érdeklődése középpontjába, s mint mondta, ha valami megtetszett, az kellett neki, megvásárolta, és szépen gyarapodott a gyűjteménye. Így kezdett játszani mandolinon, bendzsón, ukulelén, údon, de még didzseridun is – a többi mellett.
„Eljutottam a citeráig, és szerettem volna készíteni egyet. Itt a faluban Bokor Tibor szervezett egy sulyokvető fesztivált, és meghívta Lőrincz György vásárhelyi historikus hangszerkészítőt. Találkoztam én is vele, bemutatta nekem a hangszert, játszott rajta, és kérte, ha tudok, szerezzek neki szilvafát. Gondoltam, hogy nekem van egy csomó apró hangszerem és azokat meg kéne javítani, elmegyek Vásárhelyre, lesz valami. Elmentem hozzá, felvittem a hangszereket, kérdezte, mi ez a sok hangszer, ki játszik rajtuk? Mondtam, én. Játszottam is neki valamit a mandolinon. Így kezdődött az ismeretségünk. Aztán amikor mentem a hangszerek után, Gyuri bácsi mutatott egy lantot, hogy ez a világ legszebb hangszere. Leült s játszott, s azt mondta, hogy aki lanton játszik, annak mindig tavasz van.”
Gagyi Dénes nagy szeretettel beszél mindegyik hangszeréről. S noha citerát még nem, de Lőrincz György tanítása nyomán számos hangszert készített már.
Mint kiderült, ő maga alakítja és faragja ki a mintázatokat, rozettákat is, hiszen annak idején fafaragást is oktatott, ért hozzá. „Ezért tudom készíteni is, mert valami köze kell legyen az embernek a fához. Annak idején a régizenét átélték, táncolták, énekelték, megélték. Nem voltak művészek, zenészek voltak. A régizenéhez csendes környezet kell, a közönség is csendes kell legyen. Ez egy kifinomult zene. Itt nincs siker, nincs önmegvalósítás, pénz sincs, villogás sem, magunkat próbáljuk gyógyítani. Mert azt mondta valaki, hogy gyógyító vagyok, ő, amikor hallja, gyógyul a zenével. Mi magunkat is gyógyítjuk. Amikor zenélünk, mint a hegymászók egy út után, visszatérünk, és amit lerombolt a külvilág, azt visszaépítjük belülről.”
Sorozatunk további részei:

Elképesztő részletességgel kidolgozott maketteken mutatja be a színházi szakmák egy kevésbé ismert ágát a Jászai Mari-díjas magyarországi díszlettervező, Bagossy Levente.

Pontosan meghatározott folyamatok és gondosan összeválogatott hozzávalók – köztük a pityóka és a kötelező „kellék”, a kovász –, illetve a készítő nagy fokú hozzáértése teszi összetéveszthetetlenné a kemencében sült hagyományos csíki házi kenyeret.

Téved, aki azt gondolja, hogy a falusi élet kevésbé lehet inspiráló. Szász-Bányász Anna fotográfus küldetése éppen ez: bebizonyítja, hogy a szalmalapátolás, a csűrön besütő napsugarak és a tehénfejés is hatalmas művészi értékkel bírhat.

Minimális mozgással is hatalmas eredményeket érhetünk el az egészségünk megóvása, életminőségünk javítása terén, a lényeg, hogy ne hagyjuk „berozsdásodni” a testünket – vallja a csíkszeredai Ilyés Paula.

Hosszú, külföldön töltött évtizedek után hazatért szülővárosába, Kézdivásárhelyre, majd Csernáton határában létesített egy gyümölcsöst Szabó Kálmán. Több mint hétszáz fa vár itt arra, hogy termésével meghálálja a gondozást.

„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.

Amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ez egy időigényes és költséges folyamat, viszont ezt okosan is lehet csinálni – véli Pirlea Alessandra dietetikus.
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!