/ Mesterségem címere

Gyerekkora óta a természet közelében érzi magát otthon Olosz Berci, a Tesz-Vesz Garden tulajdonosa. A kert iránti szeretete pedig nem csupán családi örökség, hanem tudatosan választott hivatás is.

Lőrincz Edit nyugdíjas pedagógus, aki az aktív munkásévek után sem vonult vissza a közösségi életből. Szenvedélye és elhivatottsága új irányt vett, amikor felfedezte a szenior táncot.

Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő és -restaurátor, akinek meghatározó a szerepe Erdély – és nem csak – orgonakultúrájának megőrzésében.

A terápiás lovaglás nem csupán egy fejlesztő módszer – sokkal inkább egy különleges világ, ahol a lovak természetes mozgása, ritmusa és a bizalom szavak nélküli nyelve segíti a gyermekeket abban, hogy újra kapcsolatba kerüljenek önmagukkal, a külvilággal.

A mesterséges intelligenciát a gépi tanuláshoz hasonlítják, de azért ennél többről van szó – fejti ki a marosvásárhelyi W. Szabó Péter mesterségesintelligencia-fejlesztő. A szakember a gépi tanulást az az emberi tanuláshoz hasonlítja.

A kéményseprés nem úri szakma, de nagyon szükséges – állítja a sepsibükszádi Antalka Árpád, aki Székelyföld-szerte gondoskodik az otthonok biztonságáról.

Amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ez egy időigényes és költséges folyamat, viszont ezt okosan is lehet csinálni – véli Pirlea Alessandra dietetikus.

„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.

Meghitt, békés hangulat árasztja el a teret, amint megszólal a zene. „Mint a hegymászók egy út után, mi is visszatérünk ilyenkor, és amit a külvilág lerombolt, visszaépítjük belülről” – vallja Gagyi Dénes régizenész és hangszerkészítő.

Minimális mozgással is hatalmas eredményeket érhetünk el az egészségünk megóvása, életminőségünk javítása terén, a lényeg, hogy ne hagyjuk „berozsdásodni” a testünket – vallja a csíkszeredai Ilyés Paula.

Téved, aki azt gondolja, hogy a falusi élet kevésbé lehet inspiráló. Szász-Bányász Anna fotográfus küldetése éppen ez: bebizonyítja, hogy a szalmalapátolás, a csűrön besütő napsugarak és a tehénfejés is hatalmas művészi értékkel bírhat.

Pontosan meghatározott folyamatok és gondosan összeválogatott hozzávalók – köztük a pityóka és a kötelező „kellék”, a kovász –, illetve a készítő nagy fokú hozzáértése teszi összetéveszthetetlenné a kemencében sült hagyományos csíki házi kenyeret.

Elképesztő részletességgel kidolgozott maketteken mutatja be a színházi szakmák egy kevésbé ismert ágát a Jászai Mari-díjas magyarországi díszlettervező, Bagossy Levente.

A mi időnkben nem volt ilyen – akár ezzel a felütéssel is indíthatnánk azt a beszélgetést, amely Virág Ágota – Virágota – fotóműhelyébe enged betekinteni, ahol csak úgy adják egymásnak a kilincset a kismamák.