Meghitt, békés hangulat árasztja el a teret, amint megszólal a zene. „Mint a hegymászók egy út után, mi is visszatérünk ilyenkor, és amit a külvilág lerombolt, visszaépítjük belülről” – vallja Gagyi Dénes régizenész és hangszerkészítő. Alsóboldogfalvi műhelyében látogattuk meg.
2024. december 23., 18:572024. december 23., 18:57
2025. január 20., 15:122025. január 20., 15:12
Gagyi Dénes hétéves korában kezdett el hegedülni, de nem volt sikerélménye.
– elevenítette fel, amikor alsóboldogfalvi műhelyében meglátogattuk. A gitár irányába kamaszkorában fordult az érdeklődése, autodidakta módon tanult gitározni, majd a kottaolvasást is elsajátította. „1998-ban a katonai sorozáskor a székelyudvarhelyi művelődési házban becsöppentem az előadóterembe, ott zajlott épp egy klasszikus gitár fesztivál, és én ott hallottam először élő klasszikus gitárzenét. El is aludtam a szép muzsikára, és annyira megfogott, hogy elhatároztam, ezt akarom játszani én is. Így 2000-től a csíkszeredai Művészeti Népiskolánál Nagy Lóránttól és Dósa Lászlótól tanultam klasszikus gitárzenét” – mesélte. Mint kiderült, a régizenével még a középiskolában találkozott, ott hallott először reneszánsz muzsikát. De kamaszként a blues, a rock iránt érdeklődött, még zenekart is alapított.
A későbbiekben a különböző hangszerek kerültek az érdeklődése középpontjába, s mint mondta, ha valami megtetszett, az kellett neki, megvásárolta, és szépen gyarapodott a gyűjteménye. Így kezdett játszani mandolinon, bendzsón, ukulelén, údon, de még didzseridun is – a többi mellett.
„Eljutottam a citeráig, és szerettem volna készíteni egyet. Itt a faluban Bokor Tibor szervezett egy sulyokvető fesztivált, és meghívta Lőrincz György vásárhelyi historikus hangszerkészítőt. Találkoztam én is vele, bemutatta nekem a hangszert, játszott rajta, és kérte, ha tudok, szerezzek neki szilvafát. Gondoltam, hogy nekem van egy csomó apró hangszerem és azokat meg kéne javítani, elmegyek Vásárhelyre, lesz valami. Elmentem hozzá, felvittem a hangszereket, kérdezte, mi ez a sok hangszer, ki játszik rajtuk? Mondtam, én. Játszottam is neki valamit a mandolinon. Így kezdődött az ismeretségünk. Aztán amikor mentem a hangszerek után, Gyuri bácsi mutatott egy lantot, hogy ez a világ legszebb hangszere. Leült s játszott, s azt mondta, hogy aki lanton játszik, annak mindig tavasz van.”
Gagyi Dénes nagy szeretettel beszél mindegyik hangszeréről. S noha citerát még nem, de Lőrincz György tanítása nyomán számos hangszert készített már.
Mint kiderült, ő maga alakítja és faragja ki a mintázatokat, rozettákat is, hiszen annak idején fafaragást is oktatott, ért hozzá. „Ezért tudom készíteni is, mert valami köze kell legyen az embernek a fához. Annak idején a régizenét átélték, táncolták, énekelték, megélték. Nem voltak művészek, zenészek voltak. A régizenéhez csendes környezet kell, a közönség is csendes kell legyen. Ez egy kifinomult zene. Itt nincs siker, nincs önmegvalósítás, pénz sincs, villogás sem, magunkat próbáljuk gyógyítani. Mert azt mondta valaki, hogy gyógyító vagyok, ő, amikor hallja, gyógyul a zenével. Mi magunkat is gyógyítjuk. Amikor zenélünk, mint a hegymászók egy út után, visszatérünk, és amit lerombolt a külvilág, azt visszaépítjük belülről.”
Sorozatunk további részei:

Elképesztő részletességgel kidolgozott maketteken mutatja be a színházi szakmák egy kevésbé ismert ágát a Jászai Mari-díjas magyarországi díszlettervező, Bagossy Levente.

Pontosan meghatározott folyamatok és gondosan összeválogatott hozzávalók – köztük a pityóka és a kötelező „kellék”, a kovász –, illetve a készítő nagy fokú hozzáértése teszi összetéveszthetetlenné a kemencében sült hagyományos csíki házi kenyeret.

Téved, aki azt gondolja, hogy a falusi élet kevésbé lehet inspiráló. Szász-Bányász Anna fotográfus küldetése éppen ez: bebizonyítja, hogy a szalmalapátolás, a csűrön besütő napsugarak és a tehénfejés is hatalmas művészi értékkel bírhat.

Minimális mozgással is hatalmas eredményeket érhetünk el az egészségünk megóvása, életminőségünk javítása terén, a lényeg, hogy ne hagyjuk „berozsdásodni” a testünket – vallja a csíkszeredai Ilyés Paula.

Hosszú, külföldön töltött évtizedek után hazatért szülővárosába, Kézdivásárhelyre, majd Csernáton határában létesített egy gyümölcsöst Szabó Kálmán. Több mint hétszáz fa vár itt arra, hogy termésével meghálálja a gondozást.

„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.

Amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ez egy időigényes és költséges folyamat, viszont ezt okosan is lehet csinálni – véli Pirlea Alessandra dietetikus.
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
A karamellás popcorn sokak kedvenc házi nassolnivalói közé tartozik: vajas, édes és enyhén sós egyszerre. A pattogatott kukoricát selymes karamell borítja, amely sütőben roppanósra sül, mégis kellemesen rágós marad. Egyszerű, de ellenállhatatlan.
Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.
Újabb ízletes ehető vadnövényekkel bővülhet a kosarunk, hiszen sorra bújnak ki az új tavaszi fajok a felmelegedésnek köszönhetően. Ezúttal a bajuszos hagymát fogjuk megismerni, és a salátaboglárka leveleit is elkezdhetjük begyűjteni.
Tusrajzok, amelyek egyszerre idézik a mikroszkóp alatti világot és az ókori mítoszokat. Sárosi Mátyás Zsolt csíkszeredai kiállítása a természet és az ember viszonyát boncolgatja – nyugtalanító pontossággal.
szóljon hozzá!