Téved, aki azt gondolja, hogy a falusi élet kevésbé lehet inspiráló. Szász-Bányász Anna fotográfus küldetése éppen ez: bebizonyítja, hogy a szalmalapátolás, a csűrön besütő napsugarak és a tehénfejés is épp annyi művészi értékkel bírhat, mint egy romantikus csendélet.
2024. december 09., 17:262024. december 09., 17:26
2025. január 20., 14:462025. január 20., 14:46
A gyergyói Szász-Bányász Anna hobbija a szakmája: fényképészként éli napjait. Ám nem akármilyen fotókat készít, ugyanis fő inspirációját a családi birtokból nyeri, a falusi élet szépségeit rögzíti képeken. Budapesten tanult, mégis úgy döntött, hogy érdemes hazaköltözni Székelyföldre, egyrészt a nyugodt élet reményében, másrészt a család közelsége miatt.
Anna képein az idilli állapotok sokunknak ismerősek lehetnek. Játszik a fényekkel, bemutatja a „napi tehénhátat”, és olyan „szempillamodelljei” vannak, hogy a nagy divatmagazinok is megirigyelhetnék. Leginkább teheneket fotózik, legyen szó a fejésről, a legelésről, vagy csak egyszerűen a hétköznapi létezésükről. Instagram-oldalán nevükön „szólítja” a család teheneit: ott van Berta a harmatos legelőn, Sáté sziluettje, Fonák leégett háta. Lencsevégre kapja, ahogy legyek lepik be az állatokat, vagy éppen esznek, pihennek, összhangban vannak a természettel.
Fényképeit a közösségi médián találhatjuk meg, de több önálló kiállítása is volt már.
Sorozatunk további részei:

Elképesztő részletességgel kidolgozott maketteken mutatja be a színházi szakmák egy kevésbé ismert ágát a Jászai Mari-díjas magyarországi díszlettervező, Bagossy Levente.

Pontosan meghatározott folyamatok és gondosan összeválogatott hozzávalók – köztük a pityóka és a kötelező „kellék”, a kovász –, illetve a készítő nagy fokú hozzáértése teszi összetéveszthetetlenné a kemencében sült hagyományos csíki házi kenyeret.

Minimális mozgással is hatalmas eredményeket érhetünk el az egészségünk megóvása, életminőségünk javítása terén, a lényeg, hogy ne hagyjuk „berozsdásodni” a testünket – vallja a csíkszeredai Ilyés Paula.

Meghitt, békés hangulat árasztja el a teret, amint megszólal a zene. „Mint a hegymászók egy út után, mi is visszatérünk ilyenkor, és amit a külvilág lerombolt, visszaépítjük belülről” – vallja Gagyi Dénes régizenész és hangszerkészítő.

Hosszú, külföldön töltött évtizedek után hazatért szülővárosába, Kézdivásárhelyre, majd Csernáton határában létesített egy gyümölcsöst Szabó Kálmán. Több mint hétszáz fa vár itt arra, hogy termésével meghálálja a gondozást.

„Élettelen dolgokat kelt életre” a mozgás által a csíkszeredai Hátszegi Zsolt animátor, aki a szakma rejtelmeibe, a kreatív munkafolyamatokba is bevezet Mesterségem címere sorozatunk új részében.

Amikor egészséges táplálkozásról beszélünk, sokan azt gondolják, hogy ez egy időigényes és költséges folyamat, viszont ezt okosan is lehet csinálni – véli Pirlea Alessandra dietetikus.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!