
Egy festmény Bemről és a csatáról
Fotó: Katona Zoltán
Az 1849. július 31-i segesvári csata helyszínén modern régészeti kutatásokat végeztek két-három évvel ezelőtt, ezek eredményeit egy mini-kiállítás szemlélteti. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban lehet most megnézni, illetve ez a tárlat nagyon jól van társítva egy korábbi, szintén témába illő kiállítással.
2021. július 21., 18:042021. július 21., 18:04
2021. július 23., 18:322021. július 23., 18:32
A segesvári (vagy fehéregyházi) csata az 1849. évi erdélyi események egyik legfontosabb ütközete volt: a magyar honvédek a túlerőben levő osztrák-orosz sereg ellen vették fel a harcot, de a Bem József által irányított néhány ezres hadtest több órás küzdelem után vereséget szenvedett. Ebben a csatában tűnt el nyomtalanul Petőfi Sándor, ám nem ez, hanem a későbbi, 1849 augusztusának elején lezajlott ütközetek (a nagycsűri és a szebeni) voltak a végzetesek a magyar szabadságharc számára.
A költő eltűnése, halála miatt rengeteg titok és találgatás övezi azóta is a csata végkimenetelét, egy ilyen kiállításnak pedig az a célja, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. A ma már speciális eszközöket, a technika egyre fejlettebb vívmányait is bevető régészet (és a szakszerű, legendátlanított forráskutatás) az a tudományág, amely segíthet ebben.
Nem, Petőfit természetesen nem találták meg, de nem is ez volt a cél. Köztudott, hogy a csata után a halottak több tömegsírba kerültek, ezek egyikében lehetnek Petőfi Sándor maradványai is.

Hamarosan újabb válaszokat kaphatunk a 170 évvel ezelőtti fehéregyházi csatával kapcsolatos kérdésekre, miután elvégzik a tervezett régészeti feltárásokat. Addig is elevenítsünk fel egy olyan részletet, ami lehet a helyi legendárium része, de akár figyelemre méltó, öröklött szájhagyomány is.
Az ütközet helye néhány év múlva talán nem is lesz már kutatható, ugyanis Segesvár és a mellette levő települések (Fehéregyháza, Héjjasfalva) annyira gyorsan fejlődnek, és olyan gyorsan épülnek be a területek, hogy talán egy idő után csak körülbelül lehet megmutatni, hogy hol zajlott le az 1849 évi csata, amely egyébként jól indult a magyarok szempontjából. A délelőtti ágyúzásban az oroszok egyik legfontosabb tisztjét, Grigorij Szkarjatyin vezérőrnagyot végzetes lövés érte.
Korabeli lőfegyverek a falon
Fotó: Katona Zoltán
A hadszíntéren körülbelül 3300 magyar katona állhatott szemben mintegy 9 ezer főnyi orosszal (köztük kozákokkal) és osztrákkal, a magyar sereg erősítést várt, amely nem érkezett meg, s habár emberfeletti erővel próbálta kiverni az egyik magaslatról az oroszokat, az végül nem sikerült. A kozák lovasság délután eldöntötte a csatát, a menekülés közben Petőfi eltűnt, Bem Józsefet pedig egy mocsaras, ingoványos terepről csak este tudták kimenekíteni a honvédek. A legyőzött magyar sereg mintegy ezer halottat és sebesültet veszített.
Kilőtt ágyúgolyók
Fotó: Katona Zoltán
A kutatás többek között azt tudta megmutatni, hogy a nyomok alapján az erdei csatában a magyar alakulatok mennyire tudtak előrenyomulni a segesvári erdőben. Több épen maradt, illetve szétrobbant ágyúgolyó látható a kiállításon, illetve más, fém maradvány is (puskagolyók, repeszdarabok). Olyan, nem a helyszínen talált, de a korabeli hadviselést érzékeltető fegyverek (puskák, kardok) is vannak, amelyek segítségével el tudjuk képzelni a harcokat, illetve
A termet, amelyben a kiállítás van, 19. századi festmények (pl. Bemről) és a Haller-birtokon, a legismertebb tömegsír mellett felállított emlékműről, megemlékezésekről szóló régi fényképek töltik ki.
Petőfi pohara és a körtefa egy darabja
Fotó: Katona Zoltán
A kutatást egy néhány perces kisfilm is bemutatja – ebben láthatunk olyan jeleneteket, amikor a régészek az erdős domboldalon, a csata közelharcainak helyszínén kutatnak. Elképesztően nehéz feladat lehetett rohamozni ezen a terepen, hiszen felfelé a kutatók is nehézkesen haladnak, az avarból és a földből fémdetektor segítségével sorra kerültek elő olyan maradványok, amelyek az ütközet hevességét jelezték.
A film után már egy másik terembe, egy olyan korábbi kiállításra tudunk átlépni, ami szintén az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatos.

Megdobbanhat az ember szíve, amikor Damjanich János fekete nyakkendőjét látja maga előtt – ez volt ugyanis a vezérőrnagyon, amikor kivégezték. Az 1849-ben elbukott magyar szabadságharcnak és a megtorlásnak állít emléket az a kiállítás, ami a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban állítja el a lélegzetet.
Amikor arra gondolunk, hogy alig 18-20 éves, jobbára újoncok rontottak fel a domboldalakon, hogy kiüssék az orosz alakulatokat onnan, és eldöntsék a csata végkimenetelét, tényleg jön, hogy lekapjuk a kalapot. Sokszoros túlerővel szemben tették ezt, azért, hogy ha nem is döntik el a magyar szabadságharc végkimenetelét, de legalább késleltessék annak bukását.
A fehéregyházi emlékmű régi fényképei
Fotó: Katona Zoltán
A legnagyobb baj talán az, hogy ez a helyzet az azt követő százötven évben még többször is megismétlődött a magyar történelemben. De azért jó egy ilyen kiállítást megnézni, mert ismereteket szerzünk, talán jobban át tudjuk érezni azt, hogy valójában mi is történt ott.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!