
Fonalból harang
Fotó: Nagy Lilla
Még pár nap, és itt a karácsony. Amikor már nincs idő tökéletesre, előkerülnek a legegyszerűbb eszközök: filc, fonal, linóleum. Kézzel készített díszek, amelyek nemcsak a fát, hanem az ünnepet is felöltöztetik.
2025. december 21., 12:562025. december 21., 12:56
Van egy csendes pillanat decemberben, amikor már minden kicsit lelassul. A napok rövidek, az esték hosszabbak, és az ember egyszer csak észreveszi: jövő héten karácsony. Ilyenkor már nem a nagy tervek ideje jön el, hanem az apró mozdulatoké. Egy varrás itt, egy csomó ott, egy félretett anyagdarab, amely végül mégis helyet kap az ünnepben. A kézzel készített karácsonyi díszek nem sietnek – és talán épp ezért érkeznek meg időben.
Így születtek meg idén is a kézzel készített karácsonyi dekorációim.
A klasszikus karácsonyi szín természetesen nem maradhatott el: piros filcből varrt szívek készültek, párnabelsővel bélelve, hogy ne csak szépek, hanem tapintásra is jólesők legyenek.
A klasszikus piros klasszikus szívként került a fára
Fotó: Nagy Lilla
A díszítés többféleképpen is történhetne, hímzéssel vagy gyöngyökkel, ezúttal az utóbbi mellett született döntés. Egy kis csillogás, egy kis játék a fénnyel, karácsonykor ez szinte elvárás. A szívek nem szabályosak, nem mértani pontosságúak, de talán épp ezért hatnak őszintének.
Elrontott szabásból valami újat: így lett a kesztyűből halforma
Fotó: Nagy Lilla
Készült filcből varrt kesztyű is, hímzéssel díszítve. A kesztyű azonban kényes műfaj: egy apró tévedés a szabásnál, és máris más irányt vesz a forma. De a kézműveskedés egyik legfontosabb szabálya, hogy nincs selejt, csak új ötlet. Így lett a félresikerült kesztyűből halacska karácsonyfadísz, ami talán nem hagyományos, de annál szerethetőbb.
A hópehely idén horgoltan érkezett
Fotó: Nagy Lilla
A fonal sem maradt a fiókban: horgolt karácsonyi díszek is készültek. Ezekről sokan azt gondolják, hogy bonyolultak, pedig egy jól megválasztott YouTube-videó segítségével egészen egyszerűen elsajátíthatók az alapformák.
Az ünnepi üzenetekhez linómetszetes üdvözlőkártyák születtek, megmaradt linóleumdarabok felhasználásával. Egy kis tervezés, néhány határozott vágás, majd festék és papír – és máris kész az a kártya, amelyből biztosan nincs még egy ugyanolyan. Ezek nemcsak szavakat közvetítenek, hanem azt is: időt és figyelmet szántunk rájuk.
Megmaradt linóleumból kártyácskák
Fotó: Nagy Lilla
A papír és a kartonok sem maradnak ki a díszítésből. Megmaradt cipősdobozokból, csomagolásra már nem alkalmas papírokból is lehetnek dekorációk. Papírból girland, kartonból csillagok születtek nálam.
A díszítés végül a legegyszerűbb formában zárult: kis fák, apró masnikkal díszítve. Nincs túlzás, nincs csillámpor, csak letisztult forma és egy finom hangsúly. Néha épp elég ennyi ahhoz, hogy karácsony költözzön a térbe.
Egy kis előretervezés sosem árt: tartsuk meg a koszorúalapot jövőre
Fotó: Nagy Lilla
És ha már jövő héten karácsony van, érdemes egy pillanatra előre is nézni. A jövő évi adventre már most megszületett az egyik ötlet: egy újrahasznosított koszorúalap, amelyre szorosan felcsavart rongy került. Rétegről rétegre épült fel, türelemmel, míg végül egy letisztult, karakteres koszorúalap született belőle. Nem hivalkodó, nem drága, viszont pontosan azt hordozza, amire az adventnek emlékeztetnie kellene: az egyszerűséget és a lassulást. Ezt kedvünkre egészíthetjük ki más díszekkel is.
A kevesebb néha több: masnikat a fára
Fotó: Nagy Lilla
Jövő héten karácsony. A kézzel készült díszek talán nem a legtökéletesebbek, de segítenek abban, hogy az ünnep ne csak körülöttünk, hanem bennünk is megszülessen.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
Van-e jövője a manapság ritkaságszámba menő órás szakmának? Madarász István székelyudvarhelyi műhelyében mesélt nekünk arról, hogy miként csöppent bele ebbe a világba.
Ez a film nem győzköd senkit semmiről, egy küzdelmes alkotói sorsot mutat meg, és nemcsak róla, hanem egy korszakról is szól – véli Kovács Ákos, akivel az Ember maradj – Az Ákos-sztori. Eddig. című portréfilm kapcsán beszélgettünk.
szóljon hozzá!