Uncharted: kockázatkerülő kalandfilm, látványos akciójelenetekkel

Adaptáció adaptáció hátán, képregényfilmek, folytatások, univerzumbővítő eredettörténetek, de semmi eredeti nem készülhet, aminél rezeg a léc, hogy nem vonzza be a vetítőterembe a mozizókat. Emiatt tud a fan-service-t kimaxoló Pókember kasszát robbantani, de emiatt készülhet már a Halálos iramban széria soron következő, tizedik része is.

korábban írtuk

Az új Pókember-mozi a rajongói filmek netovábbja

Ha valami mostanában kifogástalanul sikerült a szórakoztatóiparban, akkor az a legújabb Pókember film, amely a Nincs hazaút alcímet kapta. A pénteken megjelent filmhez hatalmas nézői elvárások társultak. De hogy jutottunk idáig? Spoilermentes elemzés.

Ebből a buliból nem akar kimaradni a Sony filmes részlege sem, akik a képregényes vonalon a fent említett Pókember (akit „kölcsönadtak” a Marvelnek, és koprodukciós félként vesznek részt a hálószövő szuperhősről készült alkotások elkészítésében), valamint az X-Menek filmes jogaival rendelkeznek, de náluk vannak a Pókember-univerzum gonoszai is, akikből most próbálják kifejni a lehető legtöbb pénzt, még akkor is, ha minőségileg vitatható alkotásokat kell a moziba küldeniük (lásd a Venom és folytatása, valamint az előre borítékolhatóan kritikailag és bevétel szempontjából is hatalmasat bukó Morbius, Jared Letoval a főszerepben).

Az Uncharted-játékok másik ikonikus szereplője, a bajszos Victor Sullivant eljátszó színész kiválasztása már nem volt ennyire sima ügy, de aztán itt sem kockáztatnak holmi idősödő színésszel, hanem a megbízható akciósztárt, Mark Wahlberget igazolták le, ami enyhe felhördülést okozott az Uncharted játékokat ismerők körében, hiszen

Nathan Drake kalandjait és eredettörténetét négy, teljes értékű videójátékból ismerhették meg a Playstation 3 és Playstation 4 tulajdonos játékosok, amiből egyértelműen az utolsó rész volt a legkiforrottabb és grafikailag is a legszebb,

A film ezeket többnyire meg is ugorja, és tényleg mindenki számára érhető, már-már lebutítottan és szájbarágósan az, de igazából nem is vártunk többet egy videójátékból gyökerező látványorgiától. A szereplők közti kémia működik (Holland és Wahlberg egész jó párost alkotnak), a mellékszereplők kidolgozottsága is hozza a minimumnál valamivel többet (lásd a két antagonista női karaktert, a játékokból ismert Chloét és a filmhez kitalált Braddockot, de az Antonio Banderas által megformált Santiago Moncadaról már nem mondható el ugyanez, ugyanis meglehetősen egysíkú és sztereotíp gonosz szerepébe préselték).

Piros pont jár azonban a játékokban Nathan hangját kölcsönző Nolan North alig egyperces cameójáért, aki a tengerből épp kimászó Nathantól és Chloétól megkérdezi, hogy mi történt velük, és amikor azt a választ kapja, hogy kiestek egy repülőből kizuhanó autóból, elégedetten nyugtázza, hogy vele is történt már hasonló.

Érdekes megközelítése a karakternek azonban, hogy míg a játékban Nathan gyakorlatilag egy tömeggyilkos, aki a katonáktól elvett fegyverarzenál segítségével teszi hidegre az útjába állókat, addig a filmben teljesen az ellentéte, sőt még egy adott ponton „elnézést is kér” a rá támadó marcona alaktól, akit egy jól irányzott rúgással küld több ezer méter magasból az óceánba, és feltételezhetően a biztos halálba, emellett a készítők a vér és az explicit erőszak használatát is látványosan kerülik, hogy a magas korhatárbesorolással ne veszítsék el a tinédzsekorú potenciális nézőket se.

A végső akció az a része a filmnek, ahol az íróknak rendesen meglódult a fantáziájuk, és a stúdió elvárásainak megfelelve egy, Uncharted-mércével mérve is agyament, rendkívül látványos, de mindenféle logikát és törvényszerűséget nélkülöző összecsapásnak lehetünk tanúi, ami elborultabb pillanataiban már-már a Karib-tenger kalózait idézi.

korábban írtuk

The Last of Us II: interaktív történetmesélési bravúr egy kegyetlen világról

Vannak a videójátékok, és van a The Last of Us. Ez a játék ugyanis már egy külön jelenség, aminek a nemrég megjelent második része akkora port kavart a játékos-körökben, hogy még sokáig elemzések és viták tárgya lesz. Kritika. 

Mindenesetre nem lehet panaszunk az Uncharted mellett készülő Sony-játékadaptációk tekintetében, hiszen az HBO-nál javában készül a The Last of Us sorozatadaptációja, és időközben felrebbent a hír, hogy a másik sikerjáték, a God of War alapján is sorozat készülhet az Amazonnál, ami máris a pankrátor-színész, Dwayne Johnson teljes mellszélességű támogatását élvezi, ami a minőség tekintetében nem valami biztató jel.

Az Uncharted tehát iskolapéldája annak, hogy a kockázatkerülő filmipar mit és hogyan tud átültetni vászonra egy nagyon pozitívan megítélt videójáték-franchise alapján: látjuk, hogy nem rossz a végeredmény, de igazából tudjuk, hogy a jó nem ilyen.