
Fotó: Pinti Attila
Ötven, száz év múlva is sok erőt és információt fognak nyújtani arról a Kulturális Filmek Fesztiváljára beérkezett alkotások, hogy hogyan éltünk ma magyarként a Kárpát-medencében – vallja Bolyáki Attila, a fesztivál alapító igazgatója. Vele beszélgettünk.
2024. június 06., 16:072024. június 06., 16:07
A Kulturális Filmek Fesztiválját népszerűsítő körútra érkezett Erdélybe Bolyáki Attila, a fesztivál alapítója és igazgatója, ennek keretében látogatta meg a Liget szerkesztőségét is, hiszen úgy véli, nem elég, ha valaki jó dolgokat visz véghez, azt népszerűsíteni is kell. „Ebben a világban a jót nem elég megtenni, hanem büszkének is kell lenni rá. És fontos, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a nemzetünknek a világ nagyon sok országában egy kultúrája van.
Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Kerényi Imrével elindítottuk a fesztivált, szerettük volna összekötni ezeket az apró morzsákat, amelyek a külhonban vannak. Sajnos a történelem szétszakított bennünket, de a lelkünk az egy. Tehát egyként dobog a szívünk, amikor a magyar himnuszt meghalljuk, énekeljük, és ez a magyar nemzet addig fog élni, amíg van magyar kultúra.”
Bolyáki Attila, a Kulturális Filmek Fesztiváljának alapítója, igazgatója
Fotó: Pinti Attila
Kiemelte, bíznak abban, hogy a Kulturális Filmek Fesztiváljára készült filmek ötven, száz év múlva kordokumentumok lesznek, és lenyomatai lesznek annak, hogy hogyan éltünk ma a Kárpát-medencében, de akár Argentínában, Brazíliában, Ausztráliában magyarként.
Hozzátette, aki meglátogatja a 10.kultfilm.hu oldalt, látni fogja az idei versenykiírást, illetve a tavalyi filmeket, amelyek valóban bemutatták a Kárpát-medence színes, de ugyanakkor erős nemzeti kultúráját.

Balatonakarattyán tartották szombat este a 9. Kulturális Filmek Fesztiváljának díjátadó gáláját, a 29 döntőbe jutott alkotás közül a Médiatér munkatársainak alkotását is díjazták.
És utána mehetünk megint a közösségi oldalra, de legyen egy kis idő – idén augusztus 29. és szeptember 1. között –, amikor négy napig egymás mellett ülünk, reggelizünk, ebédelünk, strandolunk, beszélgetünk, iszunk jó borokat, eszünk finom ételeket. Mert mégiscsak egy nemzet vagyunk, akkor is, ha hét országból érkezünk, mégiscsak egy magyar kultúrát képviselünk. Az, hogy van mellette filmverseny és vannak díjazottak, ilyen szempontból mellékes” – magyarázta a fesztivál igazgatója.
A fesztivál kilencedik kiadásának döntősei tavaly Balatonakarattyán találkoztak
Fotó: Pinti Attila
Kerényi Imre csak három évig tudott velünk lenni, sajnos a Jóisten magához szólította, de Koltay Gábor, a zsűri jelenlegi elnöke is ragaszkodott hozzá, hogy az alkotóknak személyesen, szemtől szemben fogalmazza meg a kritikáit, jótanácsait. De ugyanígy a zsűri többi tagja is, Buglya Sándor filmrendező, Kollarik Tamás producer és Kozári Réka, az MTVA szerkesztője mind egyéniségek a saját szakmai területükön, és mind-mind más szemszögből látják a filmeket. És ha valaki meghallgatja őket, azt, hogy hogyan elemzik ki, értékelik a filmeket, szakmailag sokat tanulhat.”
Koltay Gábor, a zsűri elnöke
Fotó: Pinti Attila
És hogy hogyan tekint vissza az elmúlt tíz évre? Ha erre gondol, akkor negyven évre kell visszamennie – válaszolja Bolyáki Attila. Hiszen negyven évvel ezelőtt volt a fehérgyarmati helyi televízió, a Szamos ügyvezetője és főszerkesztője. „Fehérgyarmat Kárpátaljától húsz kilométerre, Szatmárnémetitől húsz kilométerre van. A keresztszüleim is Kárpátalján laktak és sok éven át nem láthattam őket, mert nem engedték át Magyarországra őket.
Én szeretném tudni akár fehérgyarmatiként, akár budapestiként, hogy mi történik például Székelyudvarhelyen, mert nekem fontos, hogy a székelyudvarhelyi kultúrát is tudjam követni. Szeretném megnézni a székelyudvarhelyi televíziósok munkáját, olvasni a Székelyhont, Ligetet, Nőileget például. Mert hiányos az életem, ha nem ismerem a székelyudvarhelyi kultúrát, gondolkodást, mert része az életemnek, a magyar kultúrának. Nekem fontos, hogy akár a mátészalkaiak, szatmárcsekeiek is tudjanak a csíki, udvarhelyi kulturális eseményekről. Ez motiválja az életünket, és a fesztivált is.”
Fotó: Pinti Attila
Másrészt, hogy csak portréfilmeket várnak – idén csak négy perc hosszúságúakat –, és hogy Isten áldásával indítják a fesztivált és a díjátadót. „Minden díjátadás előtt egy lelkész megáld bennünket, a filmeseket. Tibai Zsolt református lelkész mondta, hogy ezt a fesztivált az Isten hozta létre és addig fog tartani, amíg akarja, hogy tartson. Bízunk benne, hogy a Jóisten megsegít bennünket és az előttünk lévő tíz évet is meg fogjuk tartani, és a magyar kultúra sokáig fog élni.”
Kulturális Filmek Fesztiválja
A 10. Kulturális Filmek Fesztiváljára a portré műfaján belül két témában lehet nevezni: helyi magyar kultúra és helyi energia hasznosítása. A versenyfilmeket Magyarországon, a Kárpát-medencében és a világ további magyarok lakta területein kell forgatni. A filmek maximális terjedelme 4 perc. A jelentkezési lap, melyet a fesztivál weboldalán keresztül lehet igényelni, leadási határideje: 2024. június 23.
A közönség előzsűrizése alapján a döntőbeli zsűrizésre bocsátott, döntősnek minősülő versenyművel alkotói vehetnek részt a díjátadón és a kapcsolódó helyszíni eseményeken 2024. augusztus 29. és szeptember 1. között a demjéni Egri Korona Borházban. A közönségszavazás június 24-től augusztus 3-ig tart.
A verseny fődíja mindkét témában 1.300.000 forint, a második helyezettek 800.000 forintot, míg a harmadik helyezettek 500.000 forintot vihetnek haza. A közönségdíj 600.000 forint.
A teljes kiírás itt érhető el.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!