
Fotó: Pinti Attila
Ötven, száz év múlva is sok erőt és információt fognak nyújtani arról a Kulturális Filmek Fesztiváljára beérkezett alkotások, hogy hogyan éltünk ma magyarként a Kárpát-medencében – vallja Bolyáki Attila, a fesztivál alapító igazgatója. Vele beszélgettünk.
2024. június 06., 16:072024. június 06., 16:07
A Kulturális Filmek Fesztiválját népszerűsítő körútra érkezett Erdélybe Bolyáki Attila, a fesztivál alapítója és igazgatója, ennek keretében látogatta meg a Liget szerkesztőségét is, hiszen úgy véli, nem elég, ha valaki jó dolgokat visz véghez, azt népszerűsíteni is kell. „Ebben a világban a jót nem elég megtenni, hanem büszkének is kell lenni rá. És fontos, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a nemzetünknek a világ nagyon sok országában egy kultúrája van.
Amikor több mint tíz évvel ezelőtt Kerényi Imrével elindítottuk a fesztivált, szerettük volna összekötni ezeket az apró morzsákat, amelyek a külhonban vannak. Sajnos a történelem szétszakított bennünket, de a lelkünk az egy. Tehát egyként dobog a szívünk, amikor a magyar himnuszt meghalljuk, énekeljük, és ez a magyar nemzet addig fog élni, amíg van magyar kultúra.”
Bolyáki Attila, a Kulturális Filmek Fesztiváljának alapítója, igazgatója
Fotó: Pinti Attila
Kiemelte, bíznak abban, hogy a Kulturális Filmek Fesztiváljára készült filmek ötven, száz év múlva kordokumentumok lesznek, és lenyomatai lesznek annak, hogy hogyan éltünk ma a Kárpát-medencében, de akár Argentínában, Brazíliában, Ausztráliában magyarként.
Hozzátette, aki meglátogatja a 10.kultfilm.hu oldalt, látni fogja az idei versenykiírást, illetve a tavalyi filmeket, amelyek valóban bemutatták a Kárpát-medence színes, de ugyanakkor erős nemzeti kultúráját.

Balatonakarattyán tartották szombat este a 9. Kulturális Filmek Fesztiváljának díjátadó gáláját, a 29 döntőbe jutott alkotás közül a Médiatér munkatársainak alkotását is díjazták.
És utána mehetünk megint a közösségi oldalra, de legyen egy kis idő – idén augusztus 29. és szeptember 1. között –, amikor négy napig egymás mellett ülünk, reggelizünk, ebédelünk, strandolunk, beszélgetünk, iszunk jó borokat, eszünk finom ételeket. Mert mégiscsak egy nemzet vagyunk, akkor is, ha hét országból érkezünk, mégiscsak egy magyar kultúrát képviselünk. Az, hogy van mellette filmverseny és vannak díjazottak, ilyen szempontból mellékes” – magyarázta a fesztivál igazgatója.
A fesztivál kilencedik kiadásának döntősei tavaly Balatonakarattyán találkoztak
Fotó: Pinti Attila
Kerényi Imre csak három évig tudott velünk lenni, sajnos a Jóisten magához szólította, de Koltay Gábor, a zsűri jelenlegi elnöke is ragaszkodott hozzá, hogy az alkotóknak személyesen, szemtől szemben fogalmazza meg a kritikáit, jótanácsait. De ugyanígy a zsűri többi tagja is, Buglya Sándor filmrendező, Kollarik Tamás producer és Kozári Réka, az MTVA szerkesztője mind egyéniségek a saját szakmai területükön, és mind-mind más szemszögből látják a filmeket. És ha valaki meghallgatja őket, azt, hogy hogyan elemzik ki, értékelik a filmeket, szakmailag sokat tanulhat.”
Koltay Gábor, a zsűri elnöke
Fotó: Pinti Attila
És hogy hogyan tekint vissza az elmúlt tíz évre? Ha erre gondol, akkor negyven évre kell visszamennie – válaszolja Bolyáki Attila. Hiszen negyven évvel ezelőtt volt a fehérgyarmati helyi televízió, a Szamos ügyvezetője és főszerkesztője. „Fehérgyarmat Kárpátaljától húsz kilométerre, Szatmárnémetitől húsz kilométerre van. A keresztszüleim is Kárpátalján laktak és sok éven át nem láthattam őket, mert nem engedték át Magyarországra őket.
Én szeretném tudni akár fehérgyarmatiként, akár budapestiként, hogy mi történik például Székelyudvarhelyen, mert nekem fontos, hogy a székelyudvarhelyi kultúrát is tudjam követni. Szeretném megnézni a székelyudvarhelyi televíziósok munkáját, olvasni a Székelyhont, Ligetet, Nőileget például. Mert hiányos az életem, ha nem ismerem a székelyudvarhelyi kultúrát, gondolkodást, mert része az életemnek, a magyar kultúrának. Nekem fontos, hogy akár a mátészalkaiak, szatmárcsekeiek is tudjanak a csíki, udvarhelyi kulturális eseményekről. Ez motiválja az életünket, és a fesztivált is.”
Fotó: Pinti Attila
Másrészt, hogy csak portréfilmeket várnak – idén csak négy perc hosszúságúakat –, és hogy Isten áldásával indítják a fesztivált és a díjátadót. „Minden díjátadás előtt egy lelkész megáld bennünket, a filmeseket. Tibai Zsolt református lelkész mondta, hogy ezt a fesztivált az Isten hozta létre és addig fog tartani, amíg akarja, hogy tartson. Bízunk benne, hogy a Jóisten megsegít bennünket és az előttünk lévő tíz évet is meg fogjuk tartani, és a magyar kultúra sokáig fog élni.”
Kulturális Filmek Fesztiválja
A 10. Kulturális Filmek Fesztiváljára a portré műfaján belül két témában lehet nevezni: helyi magyar kultúra és helyi energia hasznosítása. A versenyfilmeket Magyarországon, a Kárpát-medencében és a világ további magyarok lakta területein kell forgatni. A filmek maximális terjedelme 4 perc. A jelentkezési lap, melyet a fesztivál weboldalán keresztül lehet igényelni, leadási határideje: 2024. június 23.
A közönség előzsűrizése alapján a döntőbeli zsűrizésre bocsátott, döntősnek minősülő versenyművel alkotói vehetnek részt a díjátadón és a kapcsolódó helyszíni eseményeken 2024. augusztus 29. és szeptember 1. között a demjéni Egri Korona Borházban. A közönségszavazás június 24-től augusztus 3-ig tart.
A verseny fődíja mindkét témában 1.300.000 forint, a második helyezettek 800.000 forintot, míg a harmadik helyezettek 500.000 forintot vihetnek haza. A közönségdíj 600.000 forint.
A teljes kiírás itt érhető el.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
szóljon hozzá!