Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

20:39

Változhat a túlórák és az éjszakai munka elszámolása

20:19

Tudomásul vette Bolojan a kulturális miniszter lemondását

19:15

Üdvözöl a jövő? Humanoid robot és robotkutya lép kapcsolatba az emberekkel Marosvásárhelyen

18:42

Benyújtotta lemondását Demeter András István kulturális miniszter

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Csúszópénz elfogadásakor ért tetten egy RMDSZ-es polgármestert az Európai Ügyészség

Akik magasról tesznek a csíksomlyói kegyhely szentségére

Kijött a legfrissebb időjárási riasztás pünkösd szombatjának estéig

A csíksomlyói pünkösdi búcsú – percről percre

Varga Miklós éneke és Lupus atya üzenete szólt a zarándokokhoz Gyimesbükkben

Harmincezer tanár „tűnt el” az elmúlt hat évben – a hivatástudat önmagában nem elég

Magyar Péter miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki Ruff Bálintot

Szondy: a román közegtől gúnyt, megvetést és állandó támadást kaptunk

Csúszópénz elfogadásakor ért tetten egy RMDSZ-es polgármestert az Európai Ügyészség

Verekedéssé fajult egy ingatlanvásárlás két család között

Ötvenezer ember előtt állni a színpadon: óriási érzelmi töltet

László Zsolt

Fotó: Magyari Lukács

László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta – igaz ugyan, hogy akkor még csak konyhai eszközökkel csörömpölt az edényeken. A zene viszont mindig is az élete része volt, így végezte el az iskolát dobtanszakon, érettségi után pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta a tanulmányait. Azóta ő is aktívan tanít dobot gyerekeknek. Tavaly valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként háromszor is volt lehetősége fellépni a Puskás Arénában.

Ilyés Krisztinka

2025. február 04., 16:532025. február 04., 16:53

2025. február 04., 17:152025. február 04., 17:15

– Mikor kerültél közelebb a zenéhez?

– Egy kisvárosban, Baróton éltünk életem első 10 évében, ahol édesanyám szervezte a városnapok koncertjeit. Ez az időszak és a zene, a zenészek közelsége nagyon sokat jelentett.

– Miért pont a dob lett a nyerő?

– Háromévesen már fakanalakkal és mindenféle egyéb konyhai eszközzel csörömpöltem az edényeken, miközben szólt a zene otthon. Így elég korán kiderült, hogy a ritmusok világa felé hajlok. Tízéves voltam, amikor nagyapámtól megkaptam az első hangszeremet. Tulajdonképpen akkor indultam el ezen az úton tudatosan, amit azóta is szorgalmasan aszfaltozok…

– Bár világéletemben imádtam a dobosokat, valahogy mindig úgy éreztem, hogy elvesznek a színpadon. Sokan viccelődnek is azzal, hogy a dobos a zenész legjobb barátja. Te hogyan éled meg mindezt?

– Ez személyiségfüggő is. Nem tudnám megmondani, hogy te választod a hangszert, vagy a hangszer választ téged, de az biztos, hogy számomra sokkal kényelmesebb az, hogy a színpadon hátrébb ülök. Ez sokkal inkább én vagyok… Nem én kell közvetlenül kommunikáljak a közönséggel, így a „magam csendjében”, fókuszáltan tudom végezni a feladatom, szórakoztatni azokat, akik épp hallgatnak. Hozzáteszem, ilyen zenész-sztereotípiák azért nem csak a dobosokról vannak.

Fotó: Magyari Lukács

– Hogyan kerültél ki Magyarországra?

– Először Székelyudvarhelyen Geréb Mikinél tanultam, majd jártam Csíkszeredába és Marosvásárhelyre is magántanárokhoz. Elvégeztem a tizedik osztályt, és már nagyon szerettem volna még előbbre lépni. Sajnos Romániában nincs olyan zeneiskola, ahol van dobtanszak és érettségizni is lehet. Egy dobtáborban ismerkedtem meg Bordás Józsival, akinek elmeséltem, hogy milyen kevés lehetőségem van otthon. A tábor után egy pár hónappal később felhívott, hogy felkérte a budapesti Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskola, hogy indítson el egy dobtanszakot. Kérdezte, érdekel-e a dolog. Nem volt kérdés, természetesen érdekelt. Összecsomagoltam, felvételiztem, és szeptembertől tizenegyedik osztályosként folytattam az iskolát Budapesten, dobtanszakon. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam még négy évet, és azóta vagyok én is aktív tanár.

– Tagja vagy a Házhoz megy a Zenede Oktatási Centrumnak is. Mit kell tudni erről az intézményről?

– Ez egy országjáró turné diákoknak, aminek része egy egyórás könnyűzenetörténeti koncert/előadás, ahol a zene, a hangszerek fejlődését meséli el Bordás József, a projekt vezetője és a zenekar minden korszak slágereiből eljátszik egy válogatást. Ezután következik a „hangszersimogató”: a koncert után egy másik, hangszerekkel berendezett teremben várjuk a gyerekeket. Viszünk elektromos dobokat, zongorákat, gitárokat és ezeket ki is tudják próbálni. Célunk, hogy minél több gyerek nyisson a hangszertanulás felé.

A zene öröme és szeretete hajtja

Fotó: Magyari Lukács

– Hogyan tudtad hasznosítani dobtanárként a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumban elsajátított pedagógiai módszereket?

– A Pedában a pszichológia szakos tanárnő volt az osztályfőnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Leginkább annak kapcsán, hogy hogyan érdemes figyelni és megközelíteni az embertársainkat. Viszont édesanyám is tanár, és vannak még zenészek a családban, így nagyjából minden összeért már a legelején.

– Számodra mit jelent a zene?

– A zene határozza meg az egész életemet, talán ez azóta van így, amióta az eszemet tudom. Az életem minden rezdülését – szomorúságát és boldog pillanatait – a zenéhez tudom kötni.

– Nemrég született meg a kisfiad. Hogyan próbálod az élete részévé tenni a zenét?

– Nálunk folyamatosan szól valamilyen zene. Ennek értelmében ő ebbe nő bele. Egyébként már van saját dobverője, együtt gyakorlunk. Nagyon érdeklődő, nyitott, én pedig nagyon örülök, hogy kinyithatom számára ezeket a kis zenei kapukat.

Dobolt már ötvenezer ember előtt is

Fotó: Magyari Lukács

– Melyek a legmerészebb álmaid, s melyek azok a pillanatok, amelyekre a legbüszkébb vagy?

– Az elmúlt egy évben nagyon sok minden összejött, úgy is mondhatnám, beérett mindaz, amiért eddig harcoltam.

Nagy álmom volt, hogy játszhassak egy arénában, tavaly négyszer is megadatott ez nekem. Ebből háromszor az Azahriah-produkció részeként a Puskásban. Ez volt az eddigi szakmai életem legkomolyabb történése. Ötvenezer ember előtt állni a színpadon, iszonyat nagy érzelmi töltet.

Októberben a női kézilabda Európa-bajnokságnak a nyitóceremóniáján is részt vettem Debrecenben, ahol egy ritmus köré épülő, lézershow-val egybekötött, DJ-vel, a világbajnokságon második helyet elért Beatbox csapattal és egy csodás hangú énekesnővel fűszerezett műsort csináltunk. Fantasztikus volt!
Ilyen és ehhez hasonló élmények megélése, a saját otthonunk kialakítása, a stabil lábakon állás voltak a legmerészebb álmaim, most pedig próbálom a lehető legjobban megélni mindazt, amit eddig kaptam.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Tanítok és játszom alapvetően. Egy csepeli, hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő iskolában vagyok dobtanár – nagyon hálás feladat –, és van egy magániskolám, ahol minden dobolni vágyót várok szeretettel. Emellett öt különböző formációban dobolok: King’s Meg trió, Bagosi Band, LaNo Live, Balog Kitti, és a Monyo Projekt.

Interjú Zene