Ötvenezer ember előtt állni a színpadon: óriási érzelmi töltet
László Zsolt
Fotó: Magyari Lukács
László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta – igaz ugyan, hogy akkor még csak konyhai eszközökkel csörömpölt az edényeken. A zene viszont mindig is az élete része volt, így végezte el az iskolát dobtanszakon, érettségi után pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta a tanulmányait. Azóta ő is aktívan tanít dobot gyerekeknek. Tavaly valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként háromszor is volt lehetősége fellépni a Puskás Arénában.
Ilyés Krisztinka
2025. február 04., 16:532025. február 04., 16:53
2025. február 04., 17:152025. február 04., 17:15
– Mikor kerültél közelebb a zenéhez?
– Egy kisvárosban, Baróton éltünk életem első 10 évében, ahol édesanyám szervezte a városnapok koncertjeit. Ez az időszak és a zene, a zenészek közelsége nagyon sokat jelentett.
– Miért pont a dob lett a nyerő?
– Háromévesen már fakanalakkal és mindenféle egyéb konyhai eszközzel csörömpöltem az edényeken, miközben szólt a zene otthon. Így elég korán kiderült, hogy a ritmusok világa felé hajlok. Tízéves voltam, amikor nagyapámtól megkaptam az első hangszeremet. Tulajdonképpen akkor indultam el ezen az úton tudatosan, amit azóta is szorgalmasan aszfaltozok…
– Bár világéletemben imádtam a dobosokat, valahogy mindig úgy éreztem, hogy elvesznek a színpadon. Sokan viccelődnek is azzal, hogy a dobos a zenész legjobb barátja. Te hogyan éled meg mindezt?
– Ez személyiségfüggő is. Nem tudnám megmondani, hogy te választod a hangszert, vagy a hangszer választ téged, de az biztos, hogy számomra sokkal kényelmesebb az, hogy a színpadon hátrébb ülök. Ez sokkal inkább én vagyok… Nem én kell közvetlenül kommunikáljak a közönséggel, így a „magam csendjében”, fókuszáltan tudom végezni a feladatom, szórakoztatni azokat, akik épp hallgatnak. Hozzáteszem, ilyen zenész-sztereotípiák azért nem csak a dobosokról vannak.
Fotó: Magyari Lukács
– Hogyan kerültél ki Magyarországra?
– Először Székelyudvarhelyen Geréb Mikinél tanultam, majd jártam Csíkszeredába és Marosvásárhelyre is magántanárokhoz. Elvégeztem a tizedik osztályt, és már nagyon szerettem volna még előbbre lépni. Sajnos Romániában nincs olyan zeneiskola, ahol van dobtanszak és érettségizni is lehet. Egy dobtáborban ismerkedtem meg Bordás Józsival, akinek elmeséltem, hogy milyen kevés lehetőségem van otthon. A tábor után egy pár hónappal később felhívott, hogy felkérte a budapesti Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskola, hogy indítson el egy dobtanszakot. Kérdezte, érdekel-e a dolog. Nem volt kérdés, természetesen érdekelt. Összecsomagoltam, felvételiztem, és szeptembertől tizenegyedik osztályosként folytattam az iskolát Budapesten, dobtanszakon. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam még négy évet, és azóta vagyok én is aktív tanár.
– Tagja vagy a Házhoz megy a Zenede Oktatási Centrumnak is. Mit kell tudni erről az intézményről?
– Ez egy országjáró turné diákoknak, aminek része egy egyórás könnyűzenetörténeti koncert/előadás, ahol a zene, a hangszerek fejlődését meséli el Bordás József, a projekt vezetője és a zenekar minden korszak slágereiből eljátszik egy válogatást. Ezután következik a „hangszersimogató”: a koncert után egy másik, hangszerekkel berendezett teremben várjuk a gyerekeket. Viszünk elektromos dobokat, zongorákat, gitárokat és ezeket ki is tudják próbálni. Célunk, hogy minél több gyerek nyisson a hangszertanulás felé.
A zene öröme és szeretete hajtja
Fotó: Magyari Lukács
– Hogyan tudtad hasznosítani dobtanárként a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumban elsajátított pedagógiai módszereket?
– A Pedában a pszichológia szakos tanárnő volt az osztályfőnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Leginkább annak kapcsán, hogy hogyan érdemes figyelni és megközelíteni az embertársainkat. Viszont édesanyám is tanár, és vannak még zenészek a családban, így nagyjából minden összeért már a legelején.
– Számodra mit jelent a zene?
– A zene határozza meg az egész életemet, talán ez azóta van így, amióta az eszemet tudom. Az életem minden rezdülését – szomorúságát és boldog pillanatait – a zenéhez tudom kötni.
– Nemrég született meg a kisfiad. Hogyan próbálod az élete részévé tenni a zenét?
– Nálunk folyamatosan szól valamilyen zene. Ennek értelmében ő ebbe nő bele. Egyébként már van saját dobverője, együtt gyakorlunk. Nagyon érdeklődő, nyitott, én pedig nagyon örülök, hogy kinyithatom számára ezeket a kis zenei kapukat.
Dobolt már ötvenezer ember előtt is
Fotó: Magyari Lukács
– Melyek a legmerészebb álmaid, s melyek azok a pillanatok, amelyekre a legbüszkébb vagy?
– Az elmúlt egy évben nagyon sok minden összejött, úgy is mondhatnám, beérett mindaz, amiért eddig harcoltam.
Októberben a női kézilabda Európa-bajnokságnak a nyitóceremóniáján is részt vettem Debrecenben, ahol egy ritmus köré épülő, lézershow-val egybekötött, DJ-vel, a világbajnokságon második helyet elért Beatbox csapattal és egy csodás hangú énekesnővel fűszerezett műsort csináltunk. Fantasztikus volt!
Ilyen és ehhez hasonló élmények megélése, a saját otthonunk kialakítása, a stabil lábakon állás voltak a legmerészebb álmaim, most pedig próbálom a lehető legjobban megélni mindazt, amit eddig kaptam.
– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Tanítok és játszom alapvetően. Egy csepeli, hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő iskolában vagyok dobtanár – nagyon hálás feladat –, és van egy magániskolám, ahol minden dobolni vágyót várok szeretettel. Emellett öt különböző formációban dobolok: King’s Meg trió, Bagosi Band, LaNo Live, Balog Kitti, és a Monyo Projekt.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Medve járt Csíksomlyón hétfőn este
Székelyhon
Medve járt Csíksomlyón hétfőn este
A rovat további cikkei
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!