
László Zsolt
Fotó: Magyari Lukács
László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta – igaz ugyan, hogy akkor még csak konyhai eszközökkel csörömpölt az edényeken. A zene viszont mindig is az élete része volt, így végezte el az iskolát dobtanszakon, érettségi után pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta a tanulmányait. Azóta ő is aktívan tanít dobot gyerekeknek. Tavaly valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként háromszor is volt lehetősége fellépni a Puskás Arénában.
2025. február 04., 16:532025. február 04., 16:53
2025. február 04., 17:152025. február 04., 17:15
– Mikor kerültél közelebb a zenéhez?
– Egy kisvárosban, Baróton éltünk életem első 10 évében, ahol édesanyám szervezte a városnapok koncertjeit. Ez az időszak és a zene, a zenészek közelsége nagyon sokat jelentett.
– Miért pont a dob lett a nyerő?
– Háromévesen már fakanalakkal és mindenféle egyéb konyhai eszközzel csörömpöltem az edényeken, miközben szólt a zene otthon. Így elég korán kiderült, hogy a ritmusok világa felé hajlok. Tízéves voltam, amikor nagyapámtól megkaptam az első hangszeremet. Tulajdonképpen akkor indultam el ezen az úton tudatosan, amit azóta is szorgalmasan aszfaltozok…
– Bár világéletemben imádtam a dobosokat, valahogy mindig úgy éreztem, hogy elvesznek a színpadon. Sokan viccelődnek is azzal, hogy a dobos a zenész legjobb barátja. Te hogyan éled meg mindezt?
– Ez személyiségfüggő is. Nem tudnám megmondani, hogy te választod a hangszert, vagy a hangszer választ téged, de az biztos, hogy számomra sokkal kényelmesebb az, hogy a színpadon hátrébb ülök. Ez sokkal inkább én vagyok… Nem én kell közvetlenül kommunikáljak a közönséggel, így a „magam csendjében”, fókuszáltan tudom végezni a feladatom, szórakoztatni azokat, akik épp hallgatnak. Hozzáteszem, ilyen zenész-sztereotípiák azért nem csak a dobosokról vannak.
Fotó: Magyari Lukács
– Hogyan kerültél ki Magyarországra?
– Először Székelyudvarhelyen Geréb Mikinél tanultam, majd jártam Csíkszeredába és Marosvásárhelyre is magántanárokhoz. Elvégeztem a tizedik osztályt, és már nagyon szerettem volna még előbbre lépni. Sajnos Romániában nincs olyan zeneiskola, ahol van dobtanszak és érettségizni is lehet. Egy dobtáborban ismerkedtem meg Bordás Józsival, akinek elmeséltem, hogy milyen kevés lehetőségem van otthon. A tábor után egy pár hónappal később felhívott, hogy felkérte a budapesti Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskola, hogy indítson el egy dobtanszakot. Kérdezte, érdekel-e a dolog. Nem volt kérdés, természetesen érdekelt. Összecsomagoltam, felvételiztem, és szeptembertől tizenegyedik osztályosként folytattam az iskolát Budapesten, dobtanszakon. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam még négy évet, és azóta vagyok én is aktív tanár.
– Tagja vagy a Házhoz megy a Zenede Oktatási Centrumnak is. Mit kell tudni erről az intézményről?
– Ez egy országjáró turné diákoknak, aminek része egy egyórás könnyűzenetörténeti koncert/előadás, ahol a zene, a hangszerek fejlődését meséli el Bordás József, a projekt vezetője és a zenekar minden korszak slágereiből eljátszik egy válogatást. Ezután következik a „hangszersimogató”: a koncert után egy másik, hangszerekkel berendezett teremben várjuk a gyerekeket. Viszünk elektromos dobokat, zongorákat, gitárokat és ezeket ki is tudják próbálni. Célunk, hogy minél több gyerek nyisson a hangszertanulás felé.
A zene öröme és szeretete hajtja
Fotó: Magyari Lukács
Dobolt már ötvenezer ember előtt is
Fotó: Magyari Lukács
Veress Gábor Hunor monumentális és ironikus tárgyai a kettős mérce jelenségét vizsgálják: művészetről, státuszról és értelmezésről szóló kiállítás nyílt Csíkszeredában, ahol a néző is állásfoglalásra kényszerül.
Április 11-én 11 órától ismét megtelik élettel a színház előtti tér: a Csíki Játékszín Tizenegy című eseménye idén a háború és béke kérdéseit állítja középpontba, verssel, zenével, közösségi jelenléttel.
A kucsmagombák értékes étkezési gombának számítanak, és sok gombász vadászik rájuk a tavaszi időszakban. Vannak közöttük értékesebb és ritkább fajok is, ezúttal a cseh és a simasüvegű kucsmagombával ismerkedhetünk meg.
Kilencven évvel ezelőtt, 1936. április 8-án született Gazda József Kézdivásárhelyen. Egyik fontos munkájának a címére utalva: ő, akit ma köszönthetünk, mindennek mestere, legalábbis ami írásbeli kultúránkkal, szellemi életünkkel kapcsolatos.
Húsvét környékén a tojás nemcsak ünnepi szimbólum, hanem gyakorlati kihívás is: mit kezdjünk a felhalmozódó mennyiséggel? A válasz a tojás kulturális jelentésében és sokoldalú felhasználásában rejlik.
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
A reggelt tejbegrízzel kezdjük, tízóraira avokádós mártogatós kerül az asztalra friss zöldségekkel. Ebédre egy jól fűszerezett, friss zöldségekkel készült tésztasaláta következik, a napot grillezett sajttal és roppanós, sült zöldségekkel zárjuk.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A medvehagyma nemcsak a tavasz hírnöke, hanem sokoldalú alapanyag és ősi gyógynövény is – gyűjtése azonban odafigyelést igényel, mert könnyen összetéveszthető mérgező növényekkel.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
szóljon hozzá!