Ötvenezer ember előtt állni a színpadon: óriási érzelmi töltet
László Zsolt
Fotó: Magyari Lukács
László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta – igaz ugyan, hogy akkor még csak konyhai eszközökkel csörömpölt az edényeken. A zene viszont mindig is az élete része volt, így végezte el az iskolát dobtanszakon, érettségi után pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta a tanulmányait. Azóta ő is aktívan tanít dobot gyerekeknek. Tavaly valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként háromszor is volt lehetősége fellépni a Puskás Arénában.
Ilyés Krisztinka
2025. február 04., 16:532025. február 04., 16:53
2025. február 04., 17:152025. február 04., 17:15
– Mikor kerültél közelebb a zenéhez?
– Egy kisvárosban, Baróton éltünk életem első 10 évében, ahol édesanyám szervezte a városnapok koncertjeit. Ez az időszak és a zene, a zenészek közelsége nagyon sokat jelentett.
– Miért pont a dob lett a nyerő?
– Háromévesen már fakanalakkal és mindenféle egyéb konyhai eszközzel csörömpöltem az edényeken, miközben szólt a zene otthon. Így elég korán kiderült, hogy a ritmusok világa felé hajlok. Tízéves voltam, amikor nagyapámtól megkaptam az első hangszeremet. Tulajdonképpen akkor indultam el ezen az úton tudatosan, amit azóta is szorgalmasan aszfaltozok…
– Bár világéletemben imádtam a dobosokat, valahogy mindig úgy éreztem, hogy elvesznek a színpadon. Sokan viccelődnek is azzal, hogy a dobos a zenész legjobb barátja. Te hogyan éled meg mindezt?
– Ez személyiségfüggő is. Nem tudnám megmondani, hogy te választod a hangszert, vagy a hangszer választ téged, de az biztos, hogy számomra sokkal kényelmesebb az, hogy a színpadon hátrébb ülök. Ez sokkal inkább én vagyok… Nem én kell közvetlenül kommunikáljak a közönséggel, így a „magam csendjében”, fókuszáltan tudom végezni a feladatom, szórakoztatni azokat, akik épp hallgatnak. Hozzáteszem, ilyen zenész-sztereotípiák azért nem csak a dobosokról vannak.
Fotó: Magyari Lukács
– Hogyan kerültél ki Magyarországra?
– Először Székelyudvarhelyen Geréb Mikinél tanultam, majd jártam Csíkszeredába és Marosvásárhelyre is magántanárokhoz. Elvégeztem a tizedik osztályt, és már nagyon szerettem volna még előbbre lépni. Sajnos Romániában nincs olyan zeneiskola, ahol van dobtanszak és érettségizni is lehet. Egy dobtáborban ismerkedtem meg Bordás Józsival, akinek elmeséltem, hogy milyen kevés lehetőségem van otthon. A tábor után egy pár hónappal később felhívott, hogy felkérte a budapesti Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskola, hogy indítson el egy dobtanszakot. Kérdezte, érdekel-e a dolog. Nem volt kérdés, természetesen érdekelt. Összecsomagoltam, felvételiztem, és szeptembertől tizenegyedik osztályosként folytattam az iskolát Budapesten, dobtanszakon. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam még négy évet, és azóta vagyok én is aktív tanár.
– Tagja vagy a Házhoz megy a Zenede Oktatási Centrumnak is. Mit kell tudni erről az intézményről?
– Ez egy országjáró turné diákoknak, aminek része egy egyórás könnyűzenetörténeti koncert/előadás, ahol a zene, a hangszerek fejlődését meséli el Bordás József, a projekt vezetője és a zenekar minden korszak slágereiből eljátszik egy válogatást. Ezután következik a „hangszersimogató”: a koncert után egy másik, hangszerekkel berendezett teremben várjuk a gyerekeket. Viszünk elektromos dobokat, zongorákat, gitárokat és ezeket ki is tudják próbálni. Célunk, hogy minél több gyerek nyisson a hangszertanulás felé.
A zene öröme és szeretete hajtja
Fotó: Magyari Lukács
– Hogyan tudtad hasznosítani dobtanárként a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceumban elsajátított pedagógiai módszereket?
– A Pedában a pszichológia szakos tanárnő volt az osztályfőnököm, akitől nagyon sokat tanultam. Leginkább annak kapcsán, hogy hogyan érdemes figyelni és megközelíteni az embertársainkat. Viszont édesanyám is tanár, és vannak még zenészek a családban, így nagyjából minden összeért már a legelején.
– Számodra mit jelent a zene?
– A zene határozza meg az egész életemet, talán ez azóta van így, amióta az eszemet tudom. Az életem minden rezdülését – szomorúságát és boldog pillanatait – a zenéhez tudom kötni.
– Nemrég született meg a kisfiad. Hogyan próbálod az élete részévé tenni a zenét?
– Nálunk folyamatosan szól valamilyen zene. Ennek értelmében ő ebbe nő bele. Egyébként már van saját dobverője, együtt gyakorlunk. Nagyon érdeklődő, nyitott, én pedig nagyon örülök, hogy kinyithatom számára ezeket a kis zenei kapukat.
Dobolt már ötvenezer ember előtt is
Fotó: Magyari Lukács
– Melyek a legmerészebb álmaid, s melyek azok a pillanatok, amelyekre a legbüszkébb vagy?
– Az elmúlt egy évben nagyon sok minden összejött, úgy is mondhatnám, beérett mindaz, amiért eddig harcoltam.
Októberben a női kézilabda Európa-bajnokságnak a nyitóceremóniáján is részt vettem Debrecenben, ahol egy ritmus köré épülő, lézershow-val egybekötött, DJ-vel, a világbajnokságon második helyet elért Beatbox csapattal és egy csodás hangú énekesnővel fűszerezett műsort csináltunk. Fantasztikus volt!
Ilyen és ehhez hasonló élmények megélése, a saját otthonunk kialakítása, a stabil lábakon állás voltak a legmerészebb álmaim, most pedig próbálom a lehető legjobban megélni mindazt, amit eddig kaptam.
– Mivel foglalkozol jelenleg?
– Tanítok és játszom alapvetően. Egy csepeli, hátrányos helyzetű gyerekeket nevelő iskolában vagyok dobtanár – nagyon hálás feladat –, és van egy magániskolám, ahol minden dobolni vágyót várok szeretettel. Emellett öt különböző formációban dobolok: King’s Meg trió, Bagosi Band, LaNo Live, Balog Kitti, és a Monyo Projekt.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
Amikor a harangok az új évet hirdették – Márika néni 90 éve
Vargabéles
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Vargabéles
Befőzés
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Befőzés
Uborkás limonádé – videó
Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Az érzelem kontúrjának hiánya – Siklódy Fruzsina grafikái a hiányról, a térről és az érzékenységről
Gesztenyés-krémsajtos sütemény
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
Gesztenyés-krémsajtos sütemény
Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
Az ősz egyik főszereplője: a galagonya
Vajbabos sertésragu – videó
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
Vajbabos sertésragu – videó
A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A lélekért, közérthetően – közeleg a Pszichószereda
Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
Sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!