Múzeumi sztorik: Szent Brigitta látomásai

Folyamatosan intenzív kapcsolatot ápolt az Úrral, hiszen mennyei kinyilatkoztatásai, látomásai nemcsak erkölcsi mércét, lelki kapaszkodót is kínáltak kora társadalmának. Nem véletlen, hogy az általa alapított Brigitta-rend immár több mint hét évszázada él, hogy leányát Karint (Katalin) is a szentek sorában tisztelhetjük, mint ahogy az sem, hogy 1373-as halálát követően még két évtized sem telt el, és 1391-ben IX. Bonifác pápa szentté avatta, s kései utódja, II. János Pál pápa 1999-ben Európa társvédőszentjévé nyilvánította – fogalmazott Kósa Béla művészettörténész, a múzeum régikönyv-gyűjteményének kezelője.

Lelki vezetője Mátyás, linköpingi kanonok volt, aki Brigitta kérésére elkészítette az első svéd szentírásfordást (Mózes 5 könyvét). 1335-40 között a svéd királyi udvarban élt, mint II. Magnus király és felesége Namuri Bianca nevelőnője és tanácsadója.

Szívesen ült a klarisszák temploma, a San Lorenzo in Panisperna lépcsőjén a koldusok között. 1352-ben Assisibe, 1364-ben a délitáliai szentélyekhez zarándokolt, és Nápolyban maradt 1367-ig. Ekkor Rómába sietett, hogy V. Orbán pápa visszaérkezésekor ott lehessen. Nicola Orsini segítségével formába öntötte a Brigitta-rend szabályzatát, és a pápa, aki már ismét nem volt Rómában, 1370-ben Montefiasconéban megadta a jóváhagyást. 1369-től Alfonso Pecha de Vada Jeromos-rendi remete lett a gyóntatója és a kinyilatkoztatások gondozója. A ma ismert latin szöveget ő szerkesztette. 1371 őszén Brigitta a Szentföldre indult, és 1372-ben 4 és fél hónapot töltött Jézus szülőföldjén. A látomások és kinyilatkoztatások itt is állandóan kísérték. Cipruson és Nápolyon keresztül 1373 nagyböjtjének elején érkezett vissza Rómába. Ekkor már beteg volt, de még végigjárta a böjti stációkat és elküldte látomásait IX. Gergely pápának. A Campo dei Fiori közelében lévő házában halt meg, a San Lorenzo in Panisperna templomban temették el. 1374-ben gyermekei, Katalin és Birger magukkal vitték Svédországba, s a vadstenai kolostor templomában helyezték el.

Látomásai nagy hatást gyakoroltak a művészeti ábrázolásokra is, innen ered többek közt az, hogy Krisztus születésének jeleneténél a földön fekvő gyermek Jézus testéből áradó fény az egyetlen fényforrás a képen, illetve az Atyaisten jelenléte a jelenet fölött.

A bemutatott metszet Szent Brigittát ábrázolja, amint bemutatja a Brigitta-rend szabályait. A gótizáló trónuson ülő, lepellel fedett fejű szent két kezében egy-egy könyvet tart, feje felett felhőben az Atyával és Máriával. Egyik oldalán a Brigitta-rend szerzetesnői jelennek meg fejükön Krisztus öt sebére utalóan öt szegeccsel rögzített fémpánt-koronával, másikon a Német lovagrend tagjai. Bár a metszetek nincsenek mesterjeggyel ellátva, általánosan elfogadott álláspont, hogy az ekkor már Nürnbergben saját műhelyt működtető, magyar származású Albrecht Dürerhez kapcsolhatóak.