Múzeumi sztorik: egykor ereklyét rejtett, ma történelmet hordoz magában a kotormányi lelet

A típusát tekintve úgy tűnik, hogy ez egy 11-12. századi kijevi ereklyetartó. Sok ismert a Kárpát-medencében, de Székelyföldön csak ez az egy került elő. A jelentősége, hogy korai Árpád-kori keresztről van szó, amely egy olyan kicsi faluból került elő mint Kotormány, amely az írott forrásokban csak az 1500-as években jelenik meg. A falu egyházi szempontból Csíkszentgyörgyhöz tartozik, és ez a kereszt már önmagában azt jelzi, hogy ha egy kicsi, filiális falu, amely nem rendelkezett templommal, létezett, akkor annak a településnek is, ahol a plébánia volt, léteznie kellett. Közvetve az egész Fiság-mente történetére nézve nagyon fontos ez a lelet” – magyarázta Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze.

– hangsúlyozta Botár István.

„Ez egy 13. századi markolatgomb. Azért fontos, mert kétkezes kard, nem egy könnyűlovas fegyver, tehát ez is arra utal, hogy egy jelentősebb család élt itt. Ugyanakkor, az Árpád-korban a Kotormány, Katurman létező személynév volt, és az Árpád-kori helynévanyagnak az egyik legkorábbi rétege személynévből keletkezett. Ráadásul, nem keresztény név, tehát a keresztény nevek – Mihály, János, Péter stb. – divatja előtti helynév. A történeti források igazolják, hogy a keresztény nevek divatja a 13. század második felétől domináns. Előtte is voltak Mihályok, Jánosok, Péterek, de sok volt a Katurman, Csicsó, Csiba stb. Ez fokozatosan változik, aztán a 13. század második felében, a tatárjárás után a katolikus egyház szorgalmazza, hogy csak keresztény neveket adjanak az újszülötteknek, és utána már nagyon visszaszorul a korábbi személynevek divatja. És ez azért fontos, mert Kotormány települést még akkor nevezték el, amikor az adott személynév még divatban volt.