
Fotó: Borbély Fanni
Nem szépíti a világot, inkább visszavezeti a gyökeréhez. Szabó János festőművész képei ősi formákat idéznek, élénk színekkel, mégis csendesen. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán az új kiállítássorozatot az ő munkái nyitották meg.
2025. május 16., 17:052025. május 16., 17:05
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának eskütermében nyílt kiállítás csütörtök délután. Dolhai István főkonzul a megnyitón elmondta: szeretnék, ha ez a gyönyörű, sokak által látogatott tér a helyi művészet egyik otthona lenne. A jövőben negyedévente új kiállítás nyílik itt. Az ötlet nem papíron született. A konzulátus egyik termében már korábban elhelyeztek egy Szabó János-képet. A látványa indította el a gondolatot: vele kell kezdeni. „Egyértelmű volt, hogy Szabó János legyen az első művész” – fogalmazott Dolhai István.
Dolhai István főkonzul és Szabó János a megnyitón
Fotó: Borbély Fanni
Az első vendég: Szabó János
Szabó János 1973-ban született Csíkszeredában. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdte, majd a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Képeit többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Frankfurtban, Londonban és Budapesten is kiállították. A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa meghívásának különösen örült, s mint mondta a megnyitón: „Nagyon jó érzés volt, hogy elsőként engem kértek fel. Ráadásul minden segítséget megkaptam”.
Az elmúlt években Szabó János vidékre költözött. A lassabb élet, a természet közelsége új lendületet adott a munkájának. Kiemelte, nem új trendeket követ, hanem egy régit. Egy ősi, belső világot.
Fotó: Borbély Fanni
Ősi formák, eleven színek
A kiállított képek között visszatérő motívumok bukkannak fel. Kapuk, lovas hősök, nőalakok – de nem konkrét személyek, inkább archetípusok. Az anya, az istennő, a mag, a harcos nő – mind-mind ismerős alakok a kollektív emlékezetből. A nézők sokszor oldalról látnak rá ezekre a jelenetekre. Szabó nem akar ránk nézni velük – inkább bevon minket. A képek anyaga fa vagy vászon. A felületek néhol durvák, nemezre emlékeztetnek. A színvilág élénk, de sosem harsány.
– mondta a művész. „Azt akarom megmutatni, amit már jól ismerünk. Csak új szemszögből.”
Híd múlt és jelen között
Szabó János művészi hitvallása szerint a képei nem racionális módon közelítenek a világhoz. Nem azt várják, hogy megértsük őket, hanem hogy érezzük. Mint fogalmazott: a művészet híd, amin a múlt öröksége átjöhet a jelenbe. „Talán soha nem volt erre nagyobb szükség” – vallja. Alázattal, nyitottsággal, az ego háttérbe szorításával.
A kiállításon van olyan kép is, amelyet a megnyitó napján fejezett be. „Még ragad” – jegyezte meg. Ez is mutatja: ez a művészet él, változik, velünk együtt.
Fotó: Borbély Fanni
Nem csak a festő szolgál – a közösség is
Dolhai István főkonzul külön megköszönte Szabó közösség iránti elköteleződését. A művész évek óta rendszeresen felajánlja munkáit jótékonysági célokra, például a Katalin-bál aukcióira. A befolyt összegeket mindig közösségi célokra fordítják. A mostani kiállításban a képek nem csupán díszítőelemek.
A főkonzulátus új sorozatának első állomása így nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem irányt is mutatott. Az ősi értékek újrafelfedezése nem elvont gondolat – hanem a mindennapi élet része lehet. Szabó János ezt képekben mondja el. Nekünk csak nézni – és érezni – kell.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!