János vitéz: időtálló mese az örök emberi értékekről

Szintén nem mondok újat azzal, hogy Petőfi Sándor remekbe szabott elbeszélő költeménye, a Kosztolányi Dezső által a magyar Odüsszeiának titulált, Kukorica Jancsiból lett János Vitéz kalandjai magától értetődően képezi kötelező részét a magyar irodalomnak, amiben a lánglelkű költő

Ebből született meg 1973-ban a kor hippis hangulatának megfelelően a rendkívül színes, szándékosan eltorzított testarányokat (hosszú láb, rövid derék, apró fej) mutató, egymásba olvadó formák és színek kavalkádját felvonultató animációs alkotás, amelyben az adott képből születő újabb képek sokasága, a sablonkarakterek használata és bizonyos szegmensek folyamatos ismétlése, valamint a szimbólumokkal gazdagon „megrakott” egyveleg található, ami később a magyar rendező sajátja is lett (lásd: Fehérlófia, Magyar népmesék).

A szegény juhászbojtár története a tiltott szerelemről, a bujdosásról, az igazság- és útkeresésről, a bajtársiasságról és vitézségről, a kitartásról és legfőképp a boldogság elérésének vágyáról szól, ami – mese révén – be is teljesedik a végén. Főhősünknek, Kukorica Jancsinak (a későbbi János vitéznek) rengeteg próbát kell kiállnia, amíg elnyerheti a végső boldogságot, de elszántságának, kitartásának, és a szép Iluskája iránt érzett megtörhetetlen szerelmének köszönhetően végül sikerül eljutnia ebbe a létformába (ami a halál utáni túlvilági élettel is aposztrofálható).

Jancsi úgymond megbűnhődik a kezdeti „gyarlóságáért”, amiért Iluskát elcsábítja, és elvonja a figyelmét a kötelességétől, emellett pedig a szerelmes együttlétnek az általa őrzött gazda nyája is áldozatul esik. Tettének következménye a bujdosás lesz, de ott már nem követi el azt a hibát, hogy ismét bűnbe essen: bár zsiványnak áll, lelkiismerete végül mégis győz, és nem tartja meg a banditák által zsákmányolt aranyat, helyette inkább felszámolja a zsiványtanyát. Ezt követően találja meg igazi hivatását, amire mindig is vágyott, és egy huszárcsapattal való találkozásnak köszönhetően abszolválhat:

János vitéz rendkívüli fizikai adottságainak, emberfeletti erejének, nagyszerű találékonyságának kihangsúlyozása ettől kezdődően már hiperbolisztikusba megy át, vagyis a rajzfilm készítői is Petőfi után szabadon azt hangsúlyozzák, hogy nincs nála rátermettebb vitéz: ha kell, két lovat cipel a jégen, ha kell, találékonyságával legyőzi a mindenre elszánt, egyébként leállatiasított kutyafejű tatárokat, ha kell, megvédi a sereget a különböző természeti csapásoktól, például a hegy tetején a tűző nap sugaraitól. A valóság és a mese találkozásának színterén, a teljesen átértelmezett földrajzi helyszíneken keresztüljutva vitézünk a franciák megsegítésére érkező seregben bizonyíthatja sokadjára is rátermettségét, ő az, aki a dicsőséges, rendkívüli túlerővel szembeni csatában legyőzi és kettévágja a török basát, és megmenti a király lányát, ám Iluska irányába érzett szerelme megakadályozza abban, hogy elfogadja hitveséül a királylányt és a vele felkínált trónszéket.

Ehelyett inkább a visszautasíthatatlan zsák arannyal felkerekedik és hazaindul, hogy végre megállapodhasson élete szerelmével, Iluskával. A rajzfilm itt valamelyest eltér Petőfi költeményétől, hiszen a hajótörés és a griffmadár hátán való hazarepülés helyett (a griffmadár-szegmenst Jankovics a későbbi, Fehérlófia művében aknázza ki) Jánosunk a hajóutat követően egyből visszajut szülőfalujába, ahol Iluska halálhíre várja, aki a jelek szerint nem élte túl mostohája sanyargatásait.

János vitéz a temetőben búcsúzik kedvesétől, majd a sírról leszakított virággal indul ismét útnak, ezúttal a földöntúli, nem emberi világba. A holtak országán keresztül eljut az óriások földjéig, ahol szintén rendkívüli vitézségének köszönhetően legyőzi a sziklát evő királyt, és jobbágyaivá teszi a többi óriást. Innen a boszorkányok világába ér, ahol találkozik Iluska mostohájával, akin a többi boszorkánnyal együtt elégtételt vesz, és elpusztítja őket.

Az Óperenciás-tenger partjára érve már-már legyőzhetetlen akadállyal szembesül, amikor hirtelen ötlettől vezérelve magához idézi az óriásokat, akik közül az egyik átviszi őt a tengeren a túlsó partra, amiről időközben kiderül, hogy Tündérország szigete. A mesebeli három próbatétel helyett a film csak egyet, a sziget kapuját őrző sárkánykígyó legyőzését mutatja be, ezt követően hősünk beléphet a paradicsomba, ahol mint kiderül, ott várja őt kedvese, akivel végre egyesülhet és

János vitéz képernyőn megelevenedő kalandjait Jankovics Marcell, valamint az animáción dolgozó többi alkotó: Richly Zsolt, Nepp József és Ternovszky Béla képein túl Gyulai Gaál János zenéje, Romhányi József szövegei és Delhusa Gjon éneke teszik emlékezetessé és időtállóvá, ami a magyar filmgyártás egyik fontos mérföldköve, hisz ez volt az első magyar egész estés animációs film, ami