
Írók, költők, emberek
Fotó: Katona Zoltán
Szerencsére olyan elődeink is voltak, akik valamit letettek az asztalra, nemcsak arra vártak, hogy eléjük tegyenek valamit. Talán ez a gondolat is gyökeret verhet sokunkban, ha a székelyudvarhelyi Művelődési Ház helyörténeti kiállítását végignézzük. Vagy legalábbis hátha.
2021. június 10., 16:032021. június 10., 16:03
Huszonhat helytörténeti személyiség rövid életrajza, illetve egy picit a hely szelleme is elénk tárul, amennyiben megnézzük a Virágok itt sokan nőttek... című helytörténeti kiállítást az udvarhelyi Művelődési Ház kiállító-, illetve koncerttermében. Nem tudjuk nem kiemelni, hogy több olyan emberrel is „találkozunk”, akikről az elmúlt években a Ligetbe is írtunk rövidebb-hosszabb cikkeket.
A huszonhat író, költő, képzőművész, tudós és más helytörténeti személyiség életéről készült kiállítás több szempontból is rendhagyó. Például abból a szempontból, hogy vakok is látogathatják, akik QR-kódok segítségével hallhatják az életrajzokat, illetve a pannókon Braille-írással is feltüntették a személyiségek nevét – ebben Butu Arnold Csaba és az Erdélyi Magyar Látássérültekért Egyesület volt a szervező Művelődési Ház és a helyi önkormányzat segítségére. De más szempontból is szintén érdekes a kiállítás, mert nemcsak fotók, hanem fába gravírozott képeken is megjelennek a helytörténeti személyiségek. Nemcsak olyan emberekről van szó, akik Székelyudvarhelyen születtek, hanem olyanokról is, akik például „csak” itt jártak iskolába (például Áprily Lajos, Benedek Elek, Vámszer Géza, Farkas Árpád és mások), esetleg idekerülve néhány évig tanítottak (ilyen volt Szabó Dezső) vagy nem itt születtek, de életük javát itt élték le, és itt végezték tevékenységüket (Bányai János, Maszelka János és mások).
Ahogy belépünk a terembe, baloldalt egy olyan képkollekció fogad, amely a város régi épületeiről, utcáiról, tereiről készült képeslapokat tartalmazza – Székelyudvarhelyen több olyan gyűjtő is volt és van, aki ad erre, például a Civilek az Örökségért Mozgalom tagjai, akik szintén közreműködtek e kiállítás létrejöttében.
Fotó: Katona Zoltán
Tizenhat helytörténeti személyiség a terem közepén levő pannókon kapott helyet, köztük főleg írók, de a falakon is vannak írók – ha ezt vesszük, egy idegen betévedő azt gondolná, hogy Székelyudvarhely az írók városa volt egykor. Sajnos íróink, irodalmi személyiségeink többsége nem idehaza nőtt naggyá, sőt a kiállításra „beválogatott” huszonhat személy többségéről is elmondható, hogy nem a saját hazájában lett próféta – ha próféta lett egyáltalán, mert az is mérvadó, hogy ezek közül az emberek közül ki milyen sikert ért el, illetve mennyire maradandó életművet hagyott maga után. Ebből pedig egyenesen következik, hogy
Kiknek a képeit fogjuk száz év múlva ugyanilyen pannókon nézni, és egyáltalán kikre fog emlékezni az utókor, és milyen szemüvegen keresztül? A kiállítás azt bizonyítja, hogy ezek az emberek ma fontosak számunkra, de ötven-száz év múlva az akkoriaknak fontos lesz-e valaki a maiak közül?
Ilyen gondolataink is támadhatnak, miközben a kiválasztott nyolc pannón a tabletet nyomogatjuk, ha éppen Kányádi Sándor vagy Tamási Áron fotóit húzogatjuk jobbra, miközben életük legfontosabb eseményeiről, díjairól szól a hangfelvétel.
Fotó: Katona Zoltán
Azonban nemcsak az emberekről szól a kiállítás, hanem magáról a városról is, több régi térkép is a falakra került, illetve három kirakós is helyet kapott, az asztalokon régi udvarhelyi képeket lehet kirakni, nemcsak gyermekeknek. Biztosan nagyon sok ötlet volt még ezen a téren, de a kiállító- és koncertterem kapacitása egyrészt véges, másrészt pedig egy ilyen jellegű, sokkal nagyobb horderejű és állandó, de folyamatosan bővíthető helytörténeti kiállítás a város múzeumában kell helyet kapjon.
A tárlat július elsejéig látogatható, bármikor, amikor a Művelődési Ház nyitva van, a biztonsági őr nagyon kedves, még a villanyt és a tabletet is bekapcsolja, ha történetesen senki nem tartózkodik a teremben.

Az európai méhésztudomány egyik legnagyobb alakja volt a Kossuth-díjas Örösi Pál Zoltán, akinek híres könyve, a Méhek között több mint fél évszázad alatt több kiadást is megért, a méhészek egyfajta bibliának tartják. Harmincöt éve hunyt el Budafokon, ám szülővárosa Székelyudvarhely.

Százöt éve, Nagy Elek néven született Székelyudvarhelyen Méhes György író, aki nemcsak az egyik legjelentősebb szerzőnk a magyar gyerekirodalomban, hanem dráma- és újságíróként, illetve szépíróként is fontos az életműve. „Aki gyermekkorában nem hallgatott, nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember” – vallotta.

Ötven éve, 1971. május 13-án hunyt el Székelyföld egyik leghíresebb geológus-mérnöke, akinek ma iskola és utca őrzi a nevét Székelyudvarhelyen, abban a városban, ahová élete nagy része, illetve munkássága kötötte. Ízig-vérig tudósember volt, aki – habár megtehette volna – nem hagyta el a Székelyföldet.

Igényes fikciós dokumentumfilm készült a nagy székely mesemondóról, a Magyar Televízió még június 4-én mutatta be, az akkori Trianon-megemlékezések sorába tartozott ez az alkotás is. Szerencsére vissza lehet nézni – és érdemes is.
No de kivel folytassuk a sort? Erre is adott a lehetőség, hiszen a bejáratnál egy táblára az odarögzített filctollal (ez mondjuk kifogyott, de golyóstollal is lehet írni a felületre) lehet jelezni a szervezőknek, hogy kiknek az élete, személyisége jönne még be a sorba az érdeklődők szerint. Mivel érdeklődőnek számítom magam, a Bakk-házaspárt azonnal felírtam a táblára, utánuk Jaklovszky Alfonz neve is eszembe jutott. De egészen biztosan vannak többek, csak hát az emlékezet, akárcsak az élet maga, roppant szubjektív. De talán így is van rendjén.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!