Milyen volt egy műkorcsolya-ruházat az 1950-es években? Mi mindenről mesélhet ez a piros gyapjúszövetből készült, flitteres ruha és a fehér színű korcsolya? A téli sportok csíki történetét idézi februárban a Csíki Székely Múzeum kiemelt tárgya.
2025. február 09., 11:092025. február 09., 11:09
2025. február 09., 11:222025. február 09., 11:22
A flitteres piros ruha
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Milyen volt egy műkorcsolya-ruházat az 1950-es években? Mi mindenről mesélhet ez a piros gyapjúszövetből készült, flitteres ruha és a fehér színű korcsolya? A téli sportok csíki történetét idézi februárban a Csíki Székely Múzeum kiemelt tárgya.
2025. február 09., 11:092025. február 09., 11:09
2025. február 09., 11:222025. február 09., 11:22
A Csíki Székely Múzeum 2018-ban nyitotta meg az Útkereszteződésben című nagyszabású állandó kiállítását, amely Csíkszereda város történetét mutatja be a kezdetektől a kommunizmus utolsó évéig, 1989-ig. A Ligeten 13 részes sorozatban mutattuk be a nagyszabású kiállítást, Vásáros utak kereszteződésében címmel.

A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be.
A kiállítás létrehozását évekig tartó levéltári- és terepkutatás, valamint tárgygyűjtés előzte meg. Ez alkalommal, a csíkszeredai néhai Rákosi Zoltán mérnök és családja nagytételű adományt ajánlott fel a múzeumnak, melynek részét képezte a műkorcsolya-ruházat is, korcsolyával együtt. Ezt a tárgyegyüttest állították ki a csíki múzeumban a februári hónap tárgyaként, a téli sportok hónapjában.

Útkereszteződésben címmel nyílt állandó kiállítás 2018 augusztusában a Csíki Székely Múzeum hét termében, izgalmas kalandozást kínálva a múltba: Csíkszereda város történetét mutatja be a látogatóknak. Az elmúlt mintegy másfél évben teremről teremre kalauzoltuk végig olvasóinkat.
Az értékes adomány magába foglalja azokat a korabeli sportújságokat is (eredeti példányok), melyek tudósítanak az eseményekről, versenyekről, díjazásokról, román és magyar nyelven egyaránt, idézve a kor hangulatát és e művészi sportág megbecsülését, értékét. Ilyenek a Sportul popular (1958), Informația Bucureștiului (1960), Előre (1960), Ifjúmunkás (1968), Hargita (1971) stb.
Továbbá, eredeti plakátok, diplomák, kitüntetések, a műkorcsolya szakosztály szervezési dokumentumai is gazdagították a múzeum tulajdonát – avatott be Magyari Éva, a Csíki Székely Múzeum történeti gyűjteményének vezetője.
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
– vallotta könnyeivel küszködve Seiwarth Éva a 2019-ben Becze Zoltán sportújságírónak adott interjúban, amelynek alapján egy könyv is készült Nagyon szerettem a műkorcsolyát címmel. Ebben mesél többek között a kezdetekről, az akkori nehéz körülményekről, a Hargitai mókusokról, a bukaresti évekről, amikor testvérével, Imolával az országos műkorcsolya-válogatott tagjai voltak. És arról is, hogy milyen öröm volt számára, amikor Csíkszeredában a hokimeccsek szünetében korcsolyázhatott, és a közönség lelkesen tapsolt. Nevetve mesélte, hogy „nem volt nekünk testhezálló harisnyánk, hogy jól nézzünk ki. És történt meg ilyen butaság, hogy jöttek fényképezni Csíkszeredába, és képes voltam csóré lábbal -20 Celsius-fokos hidegben kimenni korcsolyázni, hogy jól nézzek ki a képen.”
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
A flitteres piros műkorcsolyaruha és a fehér korcsolya februárban megtekinthető a Csíki Székely Múzeumban
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A századelején viselt versenyöltözékek annyiban tértek el a hétköznapi téli ruházattól, hogy azokhoz utcai cipő helyett korcsolyát húztak, természetesen a nők bokáig érő szoknyákban, a férfiak öltönyben léptek jégre. Az 1930-as években, a norvég olimpiai- és világbajnok, Sonia Heine reformálta meg a műkorcsolya-ruházat divatját, mégpedig úgy, hogy az addig megszokottnál jóval rövidebb szoknyás kosztümökben kezdett versenyezni. Több női versenyző követte példáját. Később, az ’50-es évek divatja szerint, a ruhák jelmezszerűvé kezdtek válni, megjelentek az élénkebb színű, gyakran fényesebb textúrájú anyagok, kiegészítve olyan dekorációs elemekkel is, mint például a flitterek.
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A tárgyak megtekinthetőek a múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Rákosi Zoltán és családja által a múzeumnak adományozott album
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: Forrás: Csíki Székely Múzeum
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A Becze Zoltán által szerkesztett könyv
Fotó: A Csíki Székely Múzeum tulajdona
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
szóljon hozzá!