Rendesen feladta a leckét a nagy kiadóknak a Sandfall Interactive fejlesztőstúdió első videojátéka, a nemrégiben megjelent: Clair Obscur: Expedition 33. A kritikusok egyenesen az év játéka díj legfőbb várományosának titulálják, a játékosok pedig a csodájára járnak.
2025. május 26., 18:382025. május 26., 18:38
Egy olyan videójátékról van szó, ami egyenesen művészeti alkotásként is kezelendő. Nemcsak a történet és a játékmechanikák tökéletesek benne, hanem

A videójátékok hajnalán még senki sem gondolta, hogy ezek egyszer történetmesélő médiumok lesznek. Ahogy azt sem, hogy az egyik legjobb Pókember-sztorit majd videójáték formában kapjuk meg.
Az Expedition 33 elkészülésének története egy kicsit mesébe illő, hiszen olyan lelkes fejlesztők készítették, akiknek gyakorlatilag elegük volt a nagy stúdiórendszer lélek- és kreativitásölő rendszerében dolgozni, de olyan tehetséges művészek is hozzájárultak a végeredményhez, akiknek eddig közük sem volt a videójáték-fejlesztéshez.
A független Sandfall Interactive alapítója, a korábban a Ubisoftnál dolgozó Guillame Broche 19-re húzott lapot, hiszen elmondása szerint „unatkozott” a nagy francia stúdiónál. Mint fogalmazott, nem volt számára kihívás az ugyanarra a kaptafára épülő játékokon dolgozni,
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A 2020 óta fejlesztett produkció egyfajta csodának is tekinthető: 30 körüli fejlesztő és a hozzájuk csatlakozó mintegy 50 külsős dolgozott rajta, és mint a stúdió fejese hangoztatta, játékötletükkel több évig kellett volna házalniuk a nagy kiadóknál, amíg zöld utat kaptak volna a fejlesztésre.
A különleges csapat pedig valami olyat hozott össze, amit most a nagy fejlesztőstúdiók is irigykedve néznek: egy olyan játékot, amit a játékosok tényleg élveznek és az egekig magasztalnak, ez pedig a rendkívül sok hozzáadott-értéknek köszönhető.
A rengeteg pozitív visszajelzés az elejétől beszippantó és végig izgalmas történetnek, a jól megírt karaktereknek, a különleges művészi megjelenítésnek, és
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A francia aranykort, a Belle Époque-legendás korszakot megidéző dark-fantasy setting az egyik legegyedibb, legfestőibb világ, amit valaha videójátékban láthattunk.
A történet szerint Lumiére lakói az elkerülhetetlen elmúlással és veszteséggel néznek szembe, ugyanis minden évben egy isteni lény, a Festőnő egy távoli monolitra új évszámot pingál, aki pedig már betöltötte ezt az életévet, megszűnik létezni. Ez a megkerülhetetlen szertartás minden évben megismétlődik,
A sztori egyik főszereplője, Gustave, élete szerelmét veszíti el, amikor a 33-as szám jelenik meg a távoli monoliton. A korábbi 67 sikertelen expedíció után semmit nem veszíthet alapon jelentkezik az újabb, öngyilkosnak ígérkező küldetésre.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A rendkívül gyönyörű art design-nal, a szívfájdítóan melankolikus hangulattal és a hamar szívünkhöz növő karakterekkel operáló videójáték a bevezetőt követően olyan lesz, mintha egy csodálatos festmény szippantott volna be minket.
A gyönyörűen megjelenített világ felfedezése mellett számos lovecraft-i szörny állja utunkat, és hamar rá kell jönnünk, hogy bizony rögös út vezet a Festőnő eléréséig, aki ellen a megfelelő képességek és segítségek nélkül vajmi kevés esélyünk lenne.
A játék esszenciája a körökre osztott harcrendszer, ami a Final Fantasy és a Persona-játékokból lehet ismerős:
A rendkívül széles skálán variálható támadásaink mellett nagy szerepe van a hárításnak és a kitérésnek, amik nagyon rövid, sokszor töredékmásodperces időablakhoz vannak kötve.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
Ha jól időzítjük a hárításokat, akkor karaktereink vissza is támadnak, ezek pedig rendkívül látványosak, nem beszélve arról, hogy hatalmasakat sebzünk az ellenfeleinken.
A fejezetek végén levő bossfightok sokszor könnyebb fokozaton is meg tudják izzasztani a kevésbé tapasztalt játékosokat, de
Támadásaink ereje ugyanakkor szintén időablakhoz van kötve, vagyis ha elég gyorsan nyomjuk meg a dedikált gombot, bónusz sebzést vihetünk be, emelett pedig úgynevezett piktókkal erősíthetjük meg hőseinket, amik szintén bónuszokat adnak a harcok során.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A Clair Obscur: Expedition 33 bebizonyította a világnak, hogy nem csak az iparági sztenderdek elvárásai szerint működő nagy stúdiók tudnak jó videojátékot készíteni, hanem
A Sandfall Interactive most bebizonyította, hogy egy kis stúdió is képes hatalmasat alkotni, és bár a játék a Microsoft előfizetős szolgáltatásában, a Game Passban is elérhető, a megjelenését követő hetekben már hárommillió darabot értékesítettek belőle, ami nem kis szám egy ilyen kaliberű, egyébként 40 dolláros árcímkéjű videojáték esetében.
Az Expedition 33 végigjátszásához mintegy 30-40 órára van szükség, ám aki felfedezné a varázslatos világ minden szegletét, az jóval több időt eltölthet benne, főleg ha a karaktereket maximumra fejlesztené, és minden kihívást teljesítene. Merthogy amilyen egyszerűnek tűnik a játék, pont annyira komplex, rengeteg variációt kínálva a játékosoknak.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A Clair Obscur: Expediton 33, egy olyan videojáték, amiből tízévente készül egy, a rendkívül pozitív fogadtatása pedig remélhetőleg hatással lesz a játékiparra is. A játékosok most kinyilvánították, hogy
Aki tehát tehát egy különleges világban merülne el, és valami egyedit próbálna ki, az Expedition 33-vel semmiképp sem nyúlhat mellé.
A csíkszeredai Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene és irodalom elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
A tudatos étkezés nem feltétlenül igényel bonyolult alapanyagokat vagy hosszadalmas előkészületeket. A mai rohanó életvitelben egyre nagyobb értékük van azoknak az étrendi ajánlásoknak, amelyek gyorsan és könnyen elkészíthetők.
A hagyományos mákos guba és a madártej ötvözete. Imádni fogjuk!
szóljon hozzá!