Rendesen feladta a leckét a nagy kiadóknak a Sandfall Interactive fejlesztőstúdió első videojátéka, a nemrégiben megjelent: Clair Obscur: Expedition 33. A kritikusok egyenesen az év játéka díj legfőbb várományosának titulálják, a játékosok pedig a csodájára járnak.
2025. május 26., 18:382025. május 26., 18:38
Egy olyan videójátékról van szó, ami egyenesen művészeti alkotásként is kezelendő. Nemcsak a történet és a játékmechanikák tökéletesek benne, hanem

A videójátékok hajnalán még senki sem gondolta, hogy ezek egyszer történetmesélő médiumok lesznek. Ahogy azt sem, hogy az egyik legjobb Pókember-sztorit majd videójáték formában kapjuk meg.
Az Expedition 33 elkészülésének története egy kicsit mesébe illő, hiszen olyan lelkes fejlesztők készítették, akiknek gyakorlatilag elegük volt a nagy stúdiórendszer lélek- és kreativitásölő rendszerében dolgozni, de olyan tehetséges művészek is hozzájárultak a végeredményhez, akiknek eddig közük sem volt a videójáték-fejlesztéshez.
A független Sandfall Interactive alapítója, a korábban a Ubisoftnál dolgozó Guillame Broche 19-re húzott lapot, hiszen elmondása szerint „unatkozott” a nagy francia stúdiónál. Mint fogalmazott, nem volt számára kihívás az ugyanarra a kaptafára épülő játékokon dolgozni,
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A 2020 óta fejlesztett produkció egyfajta csodának is tekinthető: 30 körüli fejlesztő és a hozzájuk csatlakozó mintegy 50 külsős dolgozott rajta, és mint a stúdió fejese hangoztatta, játékötletükkel több évig kellett volna házalniuk a nagy kiadóknál, amíg zöld utat kaptak volna a fejlesztésre.
A különleges csapat pedig valami olyat hozott össze, amit most a nagy fejlesztőstúdiók is irigykedve néznek: egy olyan játékot, amit a játékosok tényleg élveznek és az egekig magasztalnak, ez pedig a rendkívül sok hozzáadott-értéknek köszönhető.
A rengeteg pozitív visszajelzés az elejétől beszippantó és végig izgalmas történetnek, a jól megírt karaktereknek, a különleges művészi megjelenítésnek, és
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A francia aranykort, a Belle Époque-legendás korszakot megidéző dark-fantasy setting az egyik legegyedibb, legfestőibb világ, amit valaha videójátékban láthattunk.
A történet szerint Lumiére lakói az elkerülhetetlen elmúlással és veszteséggel néznek szembe, ugyanis minden évben egy isteni lény, a Festőnő egy távoli monolitra új évszámot pingál, aki pedig már betöltötte ezt az életévet, megszűnik létezni. Ez a megkerülhetetlen szertartás minden évben megismétlődik,
A sztori egyik főszereplője, Gustave, élete szerelmét veszíti el, amikor a 33-as szám jelenik meg a távoli monoliton. A korábbi 67 sikertelen expedíció után semmit nem veszíthet alapon jelentkezik az újabb, öngyilkosnak ígérkező küldetésre.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A rendkívül gyönyörű art design-nal, a szívfájdítóan melankolikus hangulattal és a hamar szívünkhöz növő karakterekkel operáló videójáték a bevezetőt követően olyan lesz, mintha egy csodálatos festmény szippantott volna be minket.
A gyönyörűen megjelenített világ felfedezése mellett számos lovecraft-i szörny állja utunkat, és hamar rá kell jönnünk, hogy bizony rögös út vezet a Festőnő eléréséig, aki ellen a megfelelő képességek és segítségek nélkül vajmi kevés esélyünk lenne.
A játék esszenciája a körökre osztott harcrendszer, ami a Final Fantasy és a Persona-játékokból lehet ismerős:
A rendkívül széles skálán variálható támadásaink mellett nagy szerepe van a hárításnak és a kitérésnek, amik nagyon rövid, sokszor töredékmásodperces időablakhoz vannak kötve.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
Ha jól időzítjük a hárításokat, akkor karaktereink vissza is támadnak, ezek pedig rendkívül látványosak, nem beszélve arról, hogy hatalmasakat sebzünk az ellenfeleinken.
A fejezetek végén levő bossfightok sokszor könnyebb fokozaton is meg tudják izzasztani a kevésbé tapasztalt játékosokat, de
Támadásaink ereje ugyanakkor szintén időablakhoz van kötve, vagyis ha elég gyorsan nyomjuk meg a dedikált gombot, bónusz sebzést vihetünk be, emelett pedig úgynevezett piktókkal erősíthetjük meg hőseinket, amik szintén bónuszokat adnak a harcok során.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A Clair Obscur: Expedition 33 bebizonyította a világnak, hogy nem csak az iparági sztenderdek elvárásai szerint működő nagy stúdiók tudnak jó videojátékot készíteni, hanem
A Sandfall Interactive most bebizonyította, hogy egy kis stúdió is képes hatalmasat alkotni, és bár a játék a Microsoft előfizetős szolgáltatásában, a Game Passban is elérhető, a megjelenését követő hetekben már hárommillió darabot értékesítettek belőle, ami nem kis szám egy ilyen kaliberű, egyébként 40 dolláros árcímkéjű videojáték esetében.
Az Expedition 33 végigjátszásához mintegy 30-40 órára van szükség, ám aki felfedezné a varázslatos világ minden szegletét, az jóval több időt eltölthet benne, főleg ha a karaktereket maximumra fejlesztené, és minden kihívást teljesítene. Merthogy amilyen egyszerűnek tűnik a játék, pont annyira komplex, rengeteg variációt kínálva a játékosoknak.
Fotó: Clair Obscur: Expedition 33
A Clair Obscur: Expediton 33, egy olyan videojáték, amiből tízévente készül egy, a rendkívül pozitív fogadtatása pedig remélhetőleg hatással lesz a játékiparra is. A játékosok most kinyilvánították, hogy
Aki tehát tehát egy különleges világban merülne el, és valami egyedit próbálna ki, az Expedition 33-vel semmiképp sem nyúlhat mellé.
A bőséges csapadék igazi gombacsináló időjárásnak számít, így ilyenkor sem érdemes a négy fal között ülni. Megismerkedünk az ízletes májusi pereszkével és a tövisaljagombával, és egy izgalmas ehető vadnövény is kosarunkba kerülhet.
Baka István versei képpé váltak Csíkszeredában: a diákok alkotásai személyes és közös olvasatokként mutatják meg, hogyan él tovább a költészet egy új generáció látásmódjában.
Ez a recept a klasszikus, házias lasagne tökéletes példája, amelyben az olasz tradíció és a magyar konyha kedvelt ízei találkoznak.
Benzinkutas hot dog, pizzás péksüti és néha egy korán kisütött lángos: Szőcs Tamás, A Csajod zenekar gitáros-énekese mesél arról, hogyan esznek, túlélnek és egyensúlyoznak a koncertek között turnén.
A horgolás mint kézműves hobbi az utóbbi években újra reneszánszát éli. Egyre többen fedezik fel nyugtató, meditatív és kreatív hatását.
Az évad utolsó nagyszínpadi bemutatójára készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: Jean Poiret Kellemes húsvéti ünnepeket! című fergeteges francia vígjátékát Lendvai Zoltán rendezi. Vele beszélgettünk.
A napot egy könnyű, mégis tartalmas reggelivel kezdjük, tízóraira a gyümölcsök adják az energiát. Ebédre egy hagyományos fogás kerül az asztalra, egészségesebb formában, és a nap végén egy lazacos zöldségtállal zárunk.
A desszertet a tiramisu ihlette, egy sokkal egészségesebb változat ez a krémes, kávés zabmisu, amely felidézi a klasszikus tiramisu hangulatát, csak kevesebb kalóriával. Rövid idő alatt elkészíthető.
A gyerekkönyv-illusztrálást ajándékba kapta a szakmától, és szereti, amikor reális környezetben valami fantasztikum történik a rajz által – vallja Orosz Annabella grafikus, illusztrátor a Jelenlét legújabb műsorának meghívottja.
Csíkszentsimonban a hit megtartó erejét állította középpontba az a kiállításmegnyitóval és filmbemutatóval egybekötött esemény, amely a 20. századi erdélyi egyházi személyek sorsát idézte meg.
szóljon hozzá!