
Boros Piroska és festményei
Fotó: Boros Piroska archívuma
Nézegettem a legnagyobb közösségi portálra feltöltött fotókat a festményeiről, és egyre kíváncsibb lettem a történetére. A csíkszentdomokosi Boros Piroska azt mondja, hobbijának, a festészetnek köszönheti, hogy élete egy bizonyos időszakában nem lett depressziós. A festészet a nyugalmat hozta meg számára – mondja.
2020. május 28., 18:012020. május 28., 18:01
A sepsiszentgyörgyi születésű, de évtizedek óta Csíkszentdomokoson élő Boros Piroska mindig is érdeklődött a festészet iránt, de sokáig nem úgy alakult az élete, hogy a festőállvány és az ecsetek hűséges társai legyenek. Már első osztályos korában elvitte egy barátnője egy rajzkörre, de – nevetve emlékszik – keveset rajzolt, ott inkább modellkedett. Noha a festészet volt az egyedüli művészeti ág, amely vonzotta, öt évet tanult a sepsiszentgyörgyi művészeti népiskola zongora szakán is, ide íratták be a szülei – ezt ma is enyhe csalódással a hangjában meséli.
„Csíkszeredában a mai Márton Áron Főgimnázium épületében volt az óvónőképző, nyolcadikos koromban oda felvételiztem, és ott öt éven keresztül Márton Árpád és Naphegyi Éva festőművészek irányították a művészeti felkészülésünket. Volt tehát, akitől tanulni” – jegyzi meg büszkén. Piroska több mint negyven évet dolgozott a tanügyben, eleinte szülővárosában, majd a szerelem a felcsíki településre hozta. Tanított óvodásokat, gimnazistákat, s két évvel ezelőtti nyugdíjazásáig elemi iskolásokat is. Közben nevelte két lányát, és részt vett a falu kulturális életében is. Persze, hogy a a festészet háttérbe szorult.
Az alkotás öröme
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ötvenévesen beiratkoztam a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományok karára. Aztán egy mélyponthoz érkezett az életem, és egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy alkossak. Addig alkotási vágyamat az iskolában személtetőanyagok, díszletek készítésében éltem ki. Ebben a számomra nehéz periódusban festeni kezdtem, és engem ez valósággal megnyugtatott.
– meséli.
Pasztellképeket, olajfestményeket, akrilfestményeket készít, többnyire a természetből ihletődve. A férje erdész, szereti elkísérni őt az erdőbe, ahol ha idő van vázlatot készít, ha meg nincs akkor fotó készül a számára kedves tájról. Majd otthon leül a festőállvány elé és a vásznon megelevenedik az erdő, a mező, a hegy, a völgy. És akkor megszűnik körülötte minden.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ha én festek, akkor sem nem látok, sem nem hallok. Olyankor semmire sem figyelek, de nem is szeretem, ha zavarnak. Teljesen kikapcsolok, csak a festésre koncentrálok, észre sem veszem, hogy telnek az órák” – mondja nevetve.
Napsütésben szeret festeni, mondja, amikor ragyog a nap. Az alkotásainak egy igen kis részét pedig a legnagyobb közösségi oldalon is megmutatja.
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Nem tartom magam művésznek, de örülök, ha kapok pozitív visszajelzéseket, ezek ösztönöznek. Egy alkalommal az iskolanapok keretében munkáimból meglepetéskiállítást is szerveztem a kollégáimnak, akik nem is tudták, hogy ilyennel is foglalkozom. El is voltak csodálkozva” – magyarázza nevetve.
Tájképei, csendéletei összhangban vannak a természettel, az évszakok változásával, a természet körfogásával. Figyel befelé és kifelé, hiszen tudja, hogy e számára oly kedves hobbi milyen sokat jelent.
– mondja derűsen, és közben terveiről mesél, amelyben egy kiállítás is szerepel.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Tudtam, hogy van a festmények mögött egy történet. Egy történet egy hobbiról, amely a legnehezebb élethelyzetben is segít.
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!