
Boros Piroska és festményei
Fotó: Boros Piroska archívuma
Nézegettem a legnagyobb közösségi portálra feltöltött fotókat a festményeiről, és egyre kíváncsibb lettem a történetére. A csíkszentdomokosi Boros Piroska azt mondja, hobbijának, a festészetnek köszönheti, hogy élete egy bizonyos időszakában nem lett depressziós. A festészet a nyugalmat hozta meg számára – mondja.
2020. május 28., 18:012020. május 28., 18:01
A sepsiszentgyörgyi születésű, de évtizedek óta Csíkszentdomokoson élő Boros Piroska mindig is érdeklődött a festészet iránt, de sokáig nem úgy alakult az élete, hogy a festőállvány és az ecsetek hűséges társai legyenek. Már első osztályos korában elvitte egy barátnője egy rajzkörre, de – nevetve emlékszik – keveset rajzolt, ott inkább modellkedett. Noha a festészet volt az egyedüli művészeti ág, amely vonzotta, öt évet tanult a sepsiszentgyörgyi művészeti népiskola zongora szakán is, ide íratták be a szülei – ezt ma is enyhe csalódással a hangjában meséli.
„Csíkszeredában a mai Márton Áron Főgimnázium épületében volt az óvónőképző, nyolcadikos koromban oda felvételiztem, és ott öt éven keresztül Márton Árpád és Naphegyi Éva festőművészek irányították a művészeti felkészülésünket. Volt tehát, akitől tanulni” – jegyzi meg büszkén. Piroska több mint negyven évet dolgozott a tanügyben, eleinte szülővárosában, majd a szerelem a felcsíki településre hozta. Tanított óvodásokat, gimnazistákat, s két évvel ezelőtti nyugdíjazásáig elemi iskolásokat is. Közben nevelte két lányát, és részt vett a falu kulturális életében is. Persze, hogy a a festészet háttérbe szorult.
Az alkotás öröme
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ötvenévesen beiratkoztam a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományok karára. Aztán egy mélyponthoz érkezett az életem, és egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy alkossak. Addig alkotási vágyamat az iskolában személtetőanyagok, díszletek készítésében éltem ki. Ebben a számomra nehéz periódusban festeni kezdtem, és engem ez valósággal megnyugtatott.
– meséli.
Pasztellképeket, olajfestményeket, akrilfestményeket készít, többnyire a természetből ihletődve. A férje erdész, szereti elkísérni őt az erdőbe, ahol ha idő van vázlatot készít, ha meg nincs akkor fotó készül a számára kedves tájról. Majd otthon leül a festőállvány elé és a vásznon megelevenedik az erdő, a mező, a hegy, a völgy. És akkor megszűnik körülötte minden.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ha én festek, akkor sem nem látok, sem nem hallok. Olyankor semmire sem figyelek, de nem is szeretem, ha zavarnak. Teljesen kikapcsolok, csak a festésre koncentrálok, észre sem veszem, hogy telnek az órák” – mondja nevetve.
Napsütésben szeret festeni, mondja, amikor ragyog a nap. Az alkotásainak egy igen kis részét pedig a legnagyobb közösségi oldalon is megmutatja.
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Nem tartom magam művésznek, de örülök, ha kapok pozitív visszajelzéseket, ezek ösztönöznek. Egy alkalommal az iskolanapok keretében munkáimból meglepetéskiállítást is szerveztem a kollégáimnak, akik nem is tudták, hogy ilyennel is foglalkozom. El is voltak csodálkozva” – magyarázza nevetve.
Tájképei, csendéletei összhangban vannak a természettel, az évszakok változásával, a természet körfogásával. Figyel befelé és kifelé, hiszen tudja, hogy e számára oly kedves hobbi milyen sokat jelent.
– mondja derűsen, és közben terveiről mesél, amelyben egy kiállítás is szerepel.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Tudtam, hogy van a festmények mögött egy történet. Egy történet egy hobbiról, amely a legnehezebb élethelyzetben is segít.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!