
Boros Piroska és festményei
Fotó: Boros Piroska archívuma
Nézegettem a legnagyobb közösségi portálra feltöltött fotókat a festményeiről, és egyre kíváncsibb lettem a történetére. A csíkszentdomokosi Boros Piroska azt mondja, hobbijának, a festészetnek köszönheti, hogy élete egy bizonyos időszakában nem lett depressziós. A festészet a nyugalmat hozta meg számára – mondja.
2020. május 28., 18:012020. május 28., 18:01
A sepsiszentgyörgyi születésű, de évtizedek óta Csíkszentdomokoson élő Boros Piroska mindig is érdeklődött a festészet iránt, de sokáig nem úgy alakult az élete, hogy a festőállvány és az ecsetek hűséges társai legyenek. Már első osztályos korában elvitte egy barátnője egy rajzkörre, de – nevetve emlékszik – keveset rajzolt, ott inkább modellkedett. Noha a festészet volt az egyedüli művészeti ág, amely vonzotta, öt évet tanult a sepsiszentgyörgyi művészeti népiskola zongora szakán is, ide íratták be a szülei – ezt ma is enyhe csalódással a hangjában meséli.
„Csíkszeredában a mai Márton Áron Főgimnázium épületében volt az óvónőképző, nyolcadikos koromban oda felvételiztem, és ott öt éven keresztül Márton Árpád és Naphegyi Éva festőművészek irányították a művészeti felkészülésünket. Volt tehát, akitől tanulni” – jegyzi meg büszkén. Piroska több mint negyven évet dolgozott a tanügyben, eleinte szülővárosában, majd a szerelem a felcsíki településre hozta. Tanított óvodásokat, gimnazistákat, s két évvel ezelőtti nyugdíjazásáig elemi iskolásokat is. Közben nevelte két lányát, és részt vett a falu kulturális életében is. Persze, hogy a a festészet háttérbe szorult.
Az alkotás öröme
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ötvenévesen beiratkoztam a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományok karára. Aztán egy mélyponthoz érkezett az életem, és egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy alkossak. Addig alkotási vágyamat az iskolában személtetőanyagok, díszletek készítésében éltem ki. Ebben a számomra nehéz periódusban festeni kezdtem, és engem ez valósággal megnyugtatott.
– meséli.
Pasztellképeket, olajfestményeket, akrilfestményeket készít, többnyire a természetből ihletődve. A férje erdész, szereti elkísérni őt az erdőbe, ahol ha idő van vázlatot készít, ha meg nincs akkor fotó készül a számára kedves tájról. Majd otthon leül a festőállvány elé és a vásznon megelevenedik az erdő, a mező, a hegy, a völgy. És akkor megszűnik körülötte minden.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Ha én festek, akkor sem nem látok, sem nem hallok. Olyankor semmire sem figyelek, de nem is szeretem, ha zavarnak. Teljesen kikapcsolok, csak a festésre koncentrálok, észre sem veszem, hogy telnek az órák” – mondja nevetve.
Napsütésben szeret festeni, mondja, amikor ragyog a nap. Az alkotásainak egy igen kis részét pedig a legnagyobb közösségi oldalon is megmutatja.
Fotó: Boros Piroska archívuma
„Nem tartom magam művésznek, de örülök, ha kapok pozitív visszajelzéseket, ezek ösztönöznek. Egy alkalommal az iskolanapok keretében munkáimból meglepetéskiállítást is szerveztem a kollégáimnak, akik nem is tudták, hogy ilyennel is foglalkozom. El is voltak csodálkozva” – magyarázza nevetve.
Tájképei, csendéletei összhangban vannak a természettel, az évszakok változásával, a természet körfogásával. Figyel befelé és kifelé, hiszen tudja, hogy e számára oly kedves hobbi milyen sokat jelent.
– mondja derűsen, és közben terveiről mesél, amelyben egy kiállítás is szerepel.
Fotó: Boros Piroska archívuma
Tudtam, hogy van a festmények mögött egy történet. Egy történet egy hobbiról, amely a legnehezebb élethelyzetben is segít.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
szóljon hozzá!