Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

16:35

Busz balesetezett, három kiskorút kórházba szállítottak

16:20

Gyengült a lej az euróhoz képest

16:05

Gyergyói bronzérem Egerből: a világ élvonalát ostromolják a Godako ökölvívói

15:49

Közel 183 ezer lejnyi bírságot szabtak ki a hosszú hétvégén Hargita megyében

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Drón csapódott be egy galaci tömbházba, sérültek is vannak – videóval

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Gyalogátkelőn gázoltak el egy rolleres kislányt, mentőhelikopter vitte kórházba

Majdnem három évnyi front után vitte véghez az ukrán dezertőr a jól kitervelt szökést Romániába

Egy kiskorút és egy felnőttet próbálnak újraéleszteni a szombat délutáni súlyos balesetnél

Több parkoló autónak ütközött egy ittas nő Csíkszeredában – fotók

Őrizetbe vette a rendőrség a tanítónőt a tízéves diákkal kialakult konfliktusa után

Medvét etetett, megharapta a nagyvad, majd meg is bírságolták – videóval

Tűz ütött ki a csíksomlyói romatelepen, egy ember megsérült

Nem vezetheti Barti az RMDSZ gyergyószéki szervezetét

Az unokázás mellett a festészetnek él Boros Piroska

Boros Piroska és festményei

Fotó: Boros Piroska archívuma

Nézegettem a legnagyobb közösségi portálra feltöltött fotókat a festményeiről, és egyre kíváncsibb lettem a történetére. A csíkszentdomokosi Boros Piroska azt mondja, hobbijának, a festészetnek köszönheti, hogy élete egy bizonyos időszakában nem lett depressziós. A festészet a nyugalmat hozta meg számára – mondja.

D. Balázs Ildikó

2020. május 28., 18:012020. május 28., 18:01

A sepsiszentgyörgyi születésű, de évtizedek óta Csíkszentdomokoson élő Boros Piroska mindig is érdeklődött a festészet iránt, de sokáig nem úgy alakult az élete, hogy a festőállvány és az ecsetek hűséges társai legyenek. Már első osztályos korában elvitte egy barátnője egy rajzkörre, de – nevetve emlékszik – keveset rajzolt, ott inkább modellkedett. Noha a festészet volt az egyedüli művészeti ág, amely vonzotta, öt évet tanult a sepsiszentgyörgyi művészeti népiskola zongora szakán is, ide íratták be a szülei – ezt ma is enyhe csalódással a hangjában meséli.

„Csíkszeredában a mai Márton Áron Főgimnázium épületében volt az óvónőképző, nyolcadikos koromban oda felvételiztem, és ott öt éven keresztül Márton Árpád és Naphegyi Éva festőművészek irányították a művészeti felkészülésünket. Volt tehát, akitől tanulni” – jegyzi meg büszkén. Piroska több mint negyven évet dolgozott a tanügyben, eleinte szülővárosában, majd a szerelem a felcsíki településre hozta. Tanított óvodásokat, gimnazistákat, s két évvel ezelőtti nyugdíjazásáig elemi iskolásokat is. Közben nevelte két lányát, és részt vett a falu kulturális életében is. Persze, hogy a a festészet háttérbe szorult.

Az alkotás öröme

Fotó: Boros Piroska archívuma

„Ötvenévesen beiratkoztam a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és neveléstudományok karára. Aztán egy mélyponthoz érkezett az életem, és egyre erősebb lett bennem a késztetés, hogy alkossak. Addig alkotási vágyamat az iskolában személtetőanyagok, díszletek készítésében éltem ki. Ebben a számomra nehéz periódusban festeni kezdtem, és engem ez valósággal megnyugtatott.

Számomra ez egy terápia volt, és mivel tudatosan arra törekedtem, hogy ne essek depresszióba, ezért festettem, festettem, amikor csak tehettem. Lassan tizenkét éve festek intenzívebben”

– meséli.

Pasztellképeket, olajfestményeket, akrilfestményeket készít, többnyire a természetből ihletődve. A férje erdész, szereti elkísérni őt az erdőbe, ahol ha idő van vázlatot készít, ha meg nincs akkor fotó készül a számára kedves tájról. Majd otthon leül a festőállvány elé és a vásznon megelevenedik az erdő, a mező, a hegy, a völgy. És akkor megszűnik körülötte minden.

Fotó: Boros Piroska archívuma

„Ha én festek, akkor sem nem látok, sem nem hallok. Olyankor semmire sem figyelek, de nem is szeretem, ha zavarnak. Teljesen kikapcsolok, csak a festésre koncentrálok, észre sem veszem, hogy telnek az órák” – mondja nevetve.

Napsütésben szeret festeni, mondja, amikor ragyog a nap. Az alkotásainak egy igen kis részét pedig a legnagyobb közösségi oldalon is megmutatja.

Fotó: Boros Piroska archívuma

„Nem tartom magam művésznek, de örülök, ha kapok pozitív visszajelzéseket, ezek ösztönöznek. Egy alkalommal az iskolanapok keretében munkáimból meglepetéskiállítást is szerveztem a kollégáimnak, akik nem is tudták, hogy ilyennel is foglalkozom. El is voltak csodálkozva” – magyarázza nevetve.

Tájképei, csendéletei összhangban vannak a természettel, az évszakok változásával, a természet körfogásával. Figyel befelé és kifelé, hiszen tudja, hogy e számára oly kedves hobbi milyen sokat jelent.

„Én egyszerűen csak szeretek festeni, az unokázás mellett számomra ez az élet”

– mondja derűsen, és közben terveiről mesél, amelyben egy kiállítás is szerepel.