Az év eddigi legjobb moziélménye a Top Gun folytatása

Nem sokkal azt követően, hogy befejeztem a klasszikus filmet (amit persze a folytatás megértéséért pótoltam), indultam is a moziba, hogy láthassam mit ad hozzá Tom Cruise és csapata a több mint harminc évvel ezelőtt készült alkotáshoz, amiből már az előzetesekben megmutattak ezt-azt, többek között kulcsjeleneteket is.

A Top Gun: Maverick egy nagybetűs moziélmény, aminél tényleg indokolt, hogy minél nagyobb vásznon és a lehető legjobb hangzásban érdemes nézni, hiszen

A Maverick olyan mozi 2022-ben, mint amilyen a Dűne volt tavaly, azzal a különbséggel, hogy ezt nem lehet a moziforgalmazással párhuzamosan nézni streamingen, másrészt egy kerek egész, aminek várhatóan nem lesz újabb része. A 2019-ben leforgatott film a világjárvány miatt két évet „volt dobozban”, ugyanis

És hogy mennyire érte meg két évig ülni a filmen? Azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ez lett a járvány utáni második olyan film, ami

A Top Gun: Maverick pedig egy igazán látványos és hangzatos moziélmény, ami

Tom Cruise közel hatvanévesen is egy félisten (bár azért sok jelenetben kirívó az a fekete hajfesték), és továbbra is megsüvegelendő az a munkatempó és maximalizmus, amit diktál, valamint az a tény, hogy nem éri be digitális trükkökkel és kaszkadőrökkel, hanem beül a vadászgépbe, és eljátssza a nyomás alatt levő veterán pilótát, akinek nem kihívás meghatározott időintervallum alatt teljesíteni a lehetetlennek látszó küldetést.

A film ugyanakkor az érzelmi húrokat is jól pengeti, hiszen az első részben tragikusan elhunyt Goose karakterének a fiát és csapattársait (vagyis az új generációt) kell Maverick kiképezze. A Top Gun: Maverick ugyanakkor nagyjából ugyanarra a sémára épül, mint az előzményfilm,

Az első részhez képest a 2022-es folytatást már a modern idők és a diverzitás jegyében készítették, így

Mellettük Miles Teller karaktere is különböző érzelmi húrokat pendíthet a nézőben a mindig jókedélyű, néhai Rooster immár felnőtt fiaként, aki érthető okokból ellenszenvet érez apja egykori bajtársa, az őt védelmezni próbáló Maverickkel szemben, ráadásul úgy, hogy egyikük sem lépett igazán túl az apa és barát elvesztésén. De ott van még a fiatal Ice-ként interpellálható Hangman is, aki a nagyszájú nagymenőt hozza a filmben a dramaturgiai fordulatok és a bonyodalmak meglétéért, hogy majd később beteljesíthesse a neki szánt célt, és másodhegedűsként ugyan, de hangsúlyos szerepe legyen az újratervezésekre és improvizálásokra kényszerített misszióban. Emellett

A Top Gun: Maverick tehát úgy jó ahogy van, minden működik benne, ugyanakkor egy olyan folytatás, ami felülmúlja és kellően kiegészíti a klasszikus Top Gunt, annak ellenére, hogy az már egyedülálló filmként is kivívta a kultstátuszt az adott korszak nézőinek körében.

A folytatás az új idők filmje, de úgy, hogy méltó marad az előzményhez, emellett pedig egy olyan piszok látványos és hangulatos mozi, amire megéri jegyet váltani.