Az ember az alkotó mögött. Kapcsolódások Tamási Áronhoz

– fogalmazott Balázs Imre József költő, irodalomtörténész a kiállítás megnyitóján.

A személyesség teszi különlegessé ezt a kiállítást, az, hogy megmutatja, milyen ember áll az alkotó mögött – hangsúlyozta érdeklődésünkre a kiállítás megnyitója alkalmából Juhász Anna irodalmár, a Petőfi Kulturális Ügynökség programigazgatója, Juhász Ferenc lánya. Mint mondta, abban a szerencsében van része, hogy egy alkotó lányaként született. És ez az alkotó nekik otthon a tulipános padon, a szőlők alatt, a szegénységükben, a boldogságukban, a kutyasétáltatás mellé azt a gazdagságot varázsolta, hogy történeteket kaptak.

Ott volt persze az Ábel, olvastam, tanultam róla, de emellett nagyon sok történetet kaptam. Édesapám elmesélte azt, hogy amellett, hogy valakit tisztelünk, mint írót, mit jelent az, hogy emberileg tudunk kapcsolódni hozzá.”

Ha csak magamnak tartom meg, az olyan, mintha fölényes, gőgös lennék, hogy az csak az enyém. De mit kezdjünk bármilyen érzelmekkel a világban, ami csak a mienk? Magányosak leszünk, egyedül leszünk és nem lesz meg a lehetősége a reménynek, a találkozásnak, és így nem vagyok hű ehhez az életműhöz. És akkor kezdtem el foglalkozni azzal a gondolattal, hogy szeretném átadni ezeket a történeteket” – emelte ki.

A képekhez pedig olyan idézeteket választottak, amelyek ezeket az életszakaszokat bemutatják, rávilágítanak a kiemelkedőbb fordulópontokra. 

– mondta meggyőződéssel Juhász Ferenc lánya. Felidézte, azoknál a szerzőknél, akik között „felnőtt”, akár könyvből ismerte őket az édesapján keresztül, akár ott ültek az otthonuk nappalijában, súlya és tétje volt mindennek. „A mai világban is rengeteg problémánk van, de szinte elfelejtünk kérdezni és csendben maradni, hogy figyeljük a másikat. Ezek a szerzők viszont nem önző módon beszélnek magukról, hanem a megismert és általuk átélt élettapasztalatból, legyen az egy biai falu vagy éppen Farkaslaka. Ezek az emberek nem tipizálnak, hanem mentenek és megmutatnak sorsokat, történeteket, döntéseket, megmutatják a hazugságot is, és a becsületnek az erejét is. Tamási Áron egy kérlelhetetlen mesélő, aki ott van velünk fiatalkorunktól felnőttkorunkig, és nem mindig szép ez a mese, sokszor szembesít azzal is, hogy az életben micsoda nehézségek, micsoda kérdéses helyzetek vannak.”

Mi ezt az emberséget megörököltük, és hogy a következő generációnak is tovább tudjuk passzolni úgy, hogy a mi lenyomatunk is ott van, ahhoz elengedhetetlen, hogy megismerjük, többek között, Tamási Áron munkásságát.”