
Fotó: Netflix
Meggondolatlan, nihilista tinédzserek ámokfutása egy meglehetősen fura világban. Röviden így lehetne összefoglalni a Netflix rétegsorozatának lényegét. Az abszurd történetek kedvelőinek maximálisan ajánlott. Spoilermentes kritika a The End of the F***ing World második évadáról.
2019. november 11., 17:302019. november 11., 17:30
2019. november 11., 19:272019. november 11., 19:27
„Ha csinálnál egy nyolc órás filmet, akkor az emberek tuti nem néznék meg, mert túl hosszú. Ha viszont ugyanazt felosztanád egy nyolc részes sorozatnak, akkor egy este alatt ledarálnák az egészet” – ezzel, az újdonsült internetes bölcsességgel lehet a legjobban érzékeltetni napjaink egyik mozgóképfogyasztási szokását. Mert
Fotó: Netflix
Ám, ha nyolc részre osztott, epizódonként alig több mint húsz perces folytatásos történetként tálalják, máris van az az egy, vagy két nap, amikor
Mindez a The End of the F***ing World második évada kapcsán jutott eszembe, hiszen ha belegondolunk, az egész szezon több mint három órát ölel fel, ám ez a hosszúság meg sem kottyan manapság egy sorozat esetében, amiből szabadidő függvényében több órányi fogyasztható kisebb-nagyobb megszakításokkal, ráadásul sehová nem kell érte elmenni, és pont ideális időtöltés lehet mondjuk lefekvés előtt.
• Videó: Netflix
A 2017 januárjában a mondhatni semmiből érkező, a Netflix által forgalmazott The End of the F***ing World tulajdonképpen egy epizódokra tagolt film (mint sok más mai sorozat).
Valószínűleg a készítők nem számítottak arra, hogy produkciójuk rögtön kultsátuszba emelkedik, ám mivel ez megtörtént, Charlie Covell és Charles S. Forsman megírták a második évadot, ami ugyanarra a sémára épült, mint az első, mégis tudott csavarni a már korábban lezárt történeten.
Fotó: Netflix
Az első szezonban két fiatal, a felnőttkor küszöbén álló fiatal, Alyssa és James ámokfutását követhettük végig, akiknek kezei közül teljesen kicsúszott az irányítás, és egy feje tetejére állított világban próbálták megtalálni a maguk boldogságát. (Spoiler: nem sikerült.) Az akaratukon kívül gyilkosságot elkövető tinédzserek láthatóan veszélyt jelentettek a társadalomra, a befejező képsorokban pedig James rohanni kezd, hogy az őket üldöző rendőrök figyelmét magára irányítsa, és ezzel mentse utas- és cinkostársát, az amúgy hihetetlenül flegma Alyssát.
Fotó: Netflix
Természetesen, mint minden történetről, erről is újabb és újabb bőröket lehet lehúzni, így ehhez is elkészült a folytatás, és akinek bejött az első évad, az a folytatást megnézve is maradéktalanul elégedett lehet, hiszen ugyanolyan abszurd, fura, egyszerre szomorú és vicces, rendkívül váratlan fordulatokat felvonultató történetfolyam lett a sorozat második évada is.
Az első rész egy teljesen új szereplőt mutat be, a készítők teljes egészében neki szentelik a bevezető és egyben a történetet folytató epizódot. A Naomi Ackie által megformált Bonnie egy maximalista, diktátorként viselkeő anya gyereke, épp olyan fura szerzet, mint amilyen Alyssa és James. Számos frusztrációja van, nem tudja, hogy mihez kezdjen az életével. Hamar megtudjuk azt is, hogy sorsa miként illeszkedik a korábbi történetbe,
Fotó: Netflix
Ismét halljuk a szereplők gondolatait, amikor épp a legfurább helyzetekben kellene kivágniuk valami frappánssal magukat, helyenként maximális fokozaton pörög a paranoia, a meg nem értettség pedig mintha alaptulajdonsága lenne a The End of the F***ing World szereplőinek, akik ráadásul
Ha Alyssa undok volt az első évadban, akkor most fokozottan egy utálni- de ugyanakkor szánni-valóan nyomorult, a lelke mélyén érzékeny, labilis lány, aki indulatból hoz döntéseket, ezek következményeivel pedig ha könnyen, ha nehezen, de el kell számolnia.
Fotó: Netflix
Naomi Ackie karaktere is szenzációs, új színfoltot visz az ugyanazokból a sémákból építkező, ennek ellenére egyáltalán nem önismétlődő történetbe.
Fotó: Netflix
A The End of the F***ing World üde színfoltnak számít a jelenlegi sorozatpalettán, a meglehetősen abszurd történetek kedvelőinek pedig mondhatni kötelező. A nagyon alaposan felépített karakterek, a rendkívül jól megírt történet és a hihetetlen atmoszféra teszik egyedivé a sorozatot, aminek „röpke három órája” hamar elrepül, ha nem figyelünk. Akinek pedig nem jön be, az már úgyis az első résztől elengedi.
A sorozat elérhető a Netflixen, és rögtön magyar szinkronnal és magyar felirattal vált elérhetővé (de azért eredeti hanggal az igazi – tesszük hozzá).
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!