Az ég óvjon mindenkit ezektől az ámokfutó fiataloktól!

Ám, ha nyolc részre osztott, epizódonként alig több mint húsz perces folytatásos történetként tálalják, máris van az az egy, vagy két nap, amikor

A 2017 januárjában a mondhatni semmiből érkező, a Netflix által forgalmazott The End of the F***ing World tulajdonképpen egy epizódokra tagolt film (mint sok más mai sorozat).

Az első szezonban két fiatal, a felnőttkor küszöbén álló fiatal, Alyssa és James ámokfutását követhettük végig, akiknek kezei közül teljesen kicsúszott az irányítás, és egy feje tetejére állított világban próbálták megtalálni a maguk boldogságát. (Spoiler: nem sikerült.) Az akaratukon kívül gyilkosságot elkövető tinédzserek láthatóan veszélyt jelentettek a társadalomra, a befejező képsorokban pedig James rohanni kezd, hogy az őket üldöző rendőrök figyelmét magára irányítsa, és ezzel mentse utas- és cinkostársát, az amúgy hihetetlenül flegma Alyssát.

Természetesen, mint minden történetről, erről is újabb és újabb bőröket lehet lehúzni, így ehhez is elkészült a folytatás, és akinek bejött az első évad, az a folytatást megnézve is maradéktalanul elégedett lehet, hiszen ugyanolyan abszurd, fura, egyszerre szomorú és vicces, rendkívül váratlan fordulatokat felvonultató történetfolyam lett a sorozat második évada is.

Az első rész egy teljesen új szereplőt mutat be, a készítők teljes egészében neki szentelik a bevezető és egyben a történetet folytató epizódot. A Naomi Ackie által megformált Bonnie egy maximalista, diktátorként viselkeő anya gyereke, épp olyan fura szerzet, mint amilyen Alyssa és James. Számos frusztrációja van, nem tudja, hogy mihez kezdjen az életével. Hamar megtudjuk azt is, hogy sorsa miként illeszkedik a korábbi történetbe,

Ismét halljuk a szereplők gondolatait, amikor épp a legfurább helyzetekben kellene kivágniuk valami frappánssal magukat, helyenként maximális fokozaton pörög a paranoia, a meg nem értettség pedig mintha alaptulajdonsága lenne a The End of the F***ing World szereplőinek, akik ráadásul

Naomi Ackie karaktere is szenzációs, új színfoltot visz az ugyanazokból a sémákból építkező, ennek ellenére egyáltalán nem önismétlődő történetbe.

A The End of the F***ing World üde színfoltnak számít a jelenlegi sorozatpalettán, a meglehetősen abszurd történetek kedvelőinek pedig mondhatni kötelező. A nagyon alaposan felépített karakterek, a rendkívül jól megírt történet és a hihetetlen atmoszféra teszik egyedivé a sorozatot, aminek „röpke három órája” hamar elrepül, ha nem figyelünk. Akinek pedig nem jön be, az már úgyis az első résztől elengedi.

A sorozat elérhető a Netflixen, és rögtön magyar szinkronnal és magyar felirattal vált elérhetővé (de azért eredeti hanggal az igazi – tesszük hozzá).