
Fotó: Nagy Lilla
Mihez kezd az emberiség azzal a tudással, amely képes világokat elpusztítani? A Mikó-várban tartott előadás, drámai monológok és dalok alkotta est nemcsak a fizika titkait idézte meg, hanem a felelősség és a béke kérdését is a közönség elé állította.
2025. augusztus 18., 12:172025. augusztus 18., 12:17
2025. augusztus 18., 12:192025. augusztus 18., 12:19
Az Üveggyöngyvarázs tudományos fesztivál záróestjén a csíkszeredai Mikó-vár falai között különleges előadás bontakozott ki. Nem egyszerű ismeretterjesztő program volt, se nem monodráma, és nem is hagyományos koncert – hanem a három ötvözete. Tudományos előadás és monológ, amelyeket dalok szakítottak meg, kísértek, erősítettek, és amelyeknek középpontjában az emberiség egyik legnagyobb kérdése állt: mihez kezdünk azzal a tudással, amely képes világokat építeni és világokat elpusztítani? A monológokat Borsos Tamás színművész adta elő.
Fotó: Nagy Lilla
Nagy Péter színpadon elhangzó történetei nem száraz dátumokból és kísérletek elmeséléséből álltak. Inkább olyan volt, mint egy nagy ívű emberi regény. A közönség egy estére együtt gondolkodhatott azokkal a tudósokkal, akik a huszadik század elején a fizika addig ismeretlen területeire merészkedtek. Megidéződött a pillanat, amikor a kutatók rájöttek: az atommag nem oszthatatlan, és a benne rejlő energia felszabadítható.

Versek, fotók, tudomány és zene szőtte egybe az Üveggyöngyvarázs második napját: az évszakok és a csillagos égbolt története kelt életre Munzlinger Attila képein, Nagy Péter előadásában és a Csíki Kamarazenekar Vivaldi-koncertjén.
Az előadás egyik legemberibb epizódja Szilárd Leó londoni „villanása” volt: egy közlekedési lámpánál állva, a zöld jelzésre várva jutott eszébe a láncreakció gondolata. Egy városi utcasarok mindennapi mozzanata így vált a világtörténelem fordulópontjává. Ugyanilyen erős pillanat volt, amikor felidéződött a sivatagi robbanás képe 1945-ből – a Trinity-teszt. A fény, amely nappallá változtatta az éjszakát, s amelyet Oppenheimer a Bhagavad-Gitából vett szavakkal kommentált: „Én lettem a halál, világok pusztítója”.
Fotó: Nagy Lilla
Az előadás kitért a magyar tudósokra is. A „marslakók” – így nevezték tréfásan a budapesti származású tudósokat, Teller Edét, Wigner Jenőt, Neumann Jánost – döntő szerepet játszottak abban, hogy a világ szellemi térképe átrendeződjön. Az emigráció, a kényszerű elhagyás, a háború árnyéka mind beépült abba, ahogyan a tudás sorsfordító erővé vált.
A monológ közben nemcsak fizikai elméletekről, láncreakcióról, neutronokról és uránról esett szó, hanem az erkölcsről is. Az emberi felelősségről:
Ezen gondolatok közé épültek be a dalok György László, Korpos Szabolcs és Csibi András előadásában. Nem könnyed koncertbetétek voltak, hanem feszültséget oldó, ugyanakkor elmélyítő zenei pillanatok. A szövegek, a dallamok mintha a hallgatók helyett is kimondták volna azt, amit a történet súlya miatt nem lehetett egyszerű szavakkal elmondani: a vágyat a békére, a félelmet a pusztítástól, a reményt, hogy a tudásnak más útja is van.
Fotó: Nagy Lilla
A közönség végül nem csupán tudománytörténetet hallott, hanem saját jelenére ismerhetett. Mert bár a történet a múlt században játszódik, a kérdés ma is ugyanaz: mire használjuk a kezünkbe adott eszközöket, legyen az atomenergia, mesterséges intelligencia vagy bármilyen új felfedezés? A Mikó-várban elhangzott előadás így nemcsak tudást nyújtott, hanem felelősségre is tanított. A hallgatóság úgy állhatott fel a székből, hogy egyszerre vitte magával a fizika szépségének csodáját és a morális kérdések súlyát. Egy estére a tudomány és a művészet egymás mellé állt, hogy közösen mondja ki: a tudás önmagában nem jó vagy rossz – az ember döntése az, ami irányt ad neki.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!