Aki eldobna mindent a dobokért

– Mivel töltöd ki a napjaidat?

– Semmi sem gyújtja fel annyira a szívem, mint amikor a színpadon vagyok két dobverővel a kezemben és püfölöm a dobokat egy csomó ember előtt. Nagyon szeretek zenélni: gitározni és énekelni is, de legjobban dobolni szeretek. A zene mellett viszont alkalmazásokat fejlesztek, de ez vizet sem vihet mellette. Jó időtöltés, jó anyagi biztonságot ad, de ha választhatnék, megállás nélkül csak turnéznék, hogy mindig a színpadon lehessek. Felhagynék minden anyagi vonatkozású dologgal, csak zenélhessek. Azért dolgozok valójában az alkalmazásomon is, hogy szabad legyek és csak a zenére fókuszáljak.

– Mesélj kérlek a zenei utadról, hogyan kezdtél zenélni?

– Apumtól tanultam zenélni. Ő gitáros, kiskoromban pedig olyan előadóktól szóltak dalok a lakásunkban, amelyek közvetlenül formálták a zenei stílusomat: Demjén Ferenc, Bikini, Edda, Toto. És ugyebár a fiúknak az édesapjuk a nagy hősük, rá akarnak hasonlítani. Először a gitárt próbáltam ki általa, de annyira nem fogott meg. Majd vett egy kis szintetizátort, ami jobban lefoglalt, mint a legózás, ami nagy szó volt. Jó időtöltés volt, megtapasztaltam általa, hogy a zene megmozgat valamit bennem. Aztán kaptam egy hegedűt, ami igazából azért tetszett, mert láttam a filmekben, hogy az utcazenészek a hegedűtokjukba gyűjtik a pénzt. Ki is raktam a szobámba a hegedűtokot és addig játszottam a hangszeren, amíg legalább három-négy lejt nem adtak, csak hogy hallgassak.

– Mikor kezdtél a nagyközönségnek zenét szerezni?

– Tizenkilenc évesen, de addigra már volt jó pár zeneszámom. Kíváncsi voltam az emberek véleményére, ezért kezdtem el publikálni. A számokat számítógépes programban raktam össze, illetve az énekrészeket telefonnal vetettem fel.

– Van-e kedvenc számod, amit írtál?

– Sokáig az Óda volt, az első albumról. Most az A Scar To Remember, amely egy volt barátomról szól, aki sajnos pár éve elhunyt. Lényegében a szám egy monológ Barni szemszögéből, a halállal beszélget. Az elején egyedül szereztem a számokat. Van egy zenekarunk, a Josh Moograine, a tagok benne viszont sokat változtak. Az utóbbi időben próbáltam egyre jobban belevonni a zenekartagokat a zeneszerzésbe. Mihăițeanu Zsolt a basszusgitárosunk, Szász-Zakariás Róbert a dobosunk, Cisar Krisztián a gitárosunk, jómagam pedig szintén gitározok és éneklek.

– Ha bármit tanácsolhatnál a kiskori énednek, mi lenne az?

– Igazából nem tanácsolnék semmit. Szükségem volt minden hibára, hogy itt lehessek, és így is csodálatos életem volt, és van.