A harang nyelvén szól a szív: Berecz András fotókiállítása a nemzeti összetartozásról
Berecz András Szívverés a magasban című kiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
A harang hangja örömben és bánatban, háborúban és békében, imára és emlékezésre hív. Berecz András fotókiállítása ezeknek az időtlen hangoknak állít emléket – és rajtuk keresztül a magyar nemzet láthatatlan, mégis élő kötelékeinek.
Nagy Lilla
2025. június 02., 13:592025. június 02., 13:59
A csend fölött megszólaló hang
Mi történik majd akkor, amikor a népmesék szavakban élő mestere képet kezd formálni – nem hangból, hanem fényből és árnyékból? Berecz András Kossuth-díjas előadóművész fotói dokumentálnak és költészetet hordoznak egyszerre. Nem a harangok technikai leírása vagy építészeti részletei kerülnek fókuszba, hanem az, ami láthatatlan: az emlék, a rezdülés, a hit, az összetartozás. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében május 8-án, 16 órától nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjében Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása. A tárlat középpontjában a harangok szimbolikus jelentése áll, kulturális szempontból a nemzeti emlékezet és a nemzeti összetartozás értelmezéseire épül. Kárpát-medence harangjai évszázadok óta együtt rezdülnek örömben, bánatban, jóban és veszélyben, határokat átívelve egy egész nemzet szívéhez találnak utat. A kiállítást a nemzeti összetartozás gondolata hívta életre, június 4-ig további hat történelmi régióban:
„A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét” – vallja az alkotó, aki hosszú évtizedek óta gyűjti a magyar kultúra szóbeli hagyományait, s most képek formájában mesél tovább.
De ezek a harangok nem csupán tárgyak: élő tanúk. Emlékeztetnek a történelem viharaira és a mindennapok áhítatára. Együtt szólalnak meg, bárhol is legyenek – Felvidéken, Székelyföldön, Délvidéken vagy Kárpátalján. Mintha egyetlen szív dobogna majd bennük, egyetlen nép időn túli összetartozását zengve.
A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hét történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
Hang és fény – az örökség képei
A kiállítás tematikus egységei a Szentháromság rendjét követik: három rész, három nézőpont, három ritmus. Az út a középkor néma harangjaitól fog vezetni az élő, megszólaló bronznyelvekig. A képeken keresztül nemcsak a múlt jelenik majd meg, hanem egy különös idődimenzió is: az örök visszatérésé. Hiszen a harang mindig ugyanazt a hangot adja – mégis minden megszólalása új lesz.
– írja a kiállításról Orosz István író, grafikus. A huszonnégy tablóból álló kiállítás grafikai világát Szepessy Béla festőművész alkotta meg. A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum megnyitóján Berecz András mellett Ádám Gyula fotóművész, az MMA levelező tagja fog köszöntőt mondani, a zenei kíséretet pedig a Codex Régizene Együttes fogja biztosítani.
Szavak helyett fény – a harang szól helyettünk
A fotók nem csupán harangokat ábrázolnak, hanem azokat az érzéseket is, amelyeket ezek a harangok képviselnek: hitet, reményt, fájdalmat, emlékezést. Olyan képek ezek, amelyek nem hangosak, nem harsányak – inkább belső csendet hívnak majd elő, figyelmet és érzékenységet.
– mondja Berecz, és ezt a gondolatot szó szerint is vehetjük. A képek azt a pillanatot rögzítik, amikor a harang nyelve épp formálja a hangot, amikor még nem a fül, hanem a szív hallja meg az üzenetet. Ez az üzenet pedig egyszerű, mégis végtelen: összetartozunk.
2025-ben, százöt évvel a trianoni békeszerződés után ezek a képek azt üzenik: a harang hangja még mindig közös. Nem csupán történelmi emlék, hanem jövőre szóló ígéret.
A harang messzire szól – és mindig hazatalál
A Szívverés a magasban kiállítás egyszerre lesz közösségi és személyes élmény. A harangtoronyból messzire hallatszik ugyan, de igazán ott fog zengeni, ahol valaki meghallja. Ezek a képek nem beszélnek majd túl sokat – hagyják, hogy a néző értelmezze a csendet is. És abban a csendben ott lesz a szívverés. Közös, határokon átívelő, elnémíthatatlan.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Németh Zsolt: Orbán Viktorral megállapodtam
A rovat további cikkei
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Szedres-ordás pite
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Szedres-ordás pite
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!