
Berecz András Szívverés a magasban című kiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
A harang hangja örömben és bánatban, háborúban és békében, imára és emlékezésre hív. Berecz András fotókiállítása ezeknek az időtlen hangoknak állít emléket – és rajtuk keresztül a magyar nemzet láthatatlan, mégis élő kötelékeinek.
2025. június 02., 13:592025. június 02., 13:59
A csend fölött megszólaló hang
Mi történik majd akkor, amikor a népmesék szavakban élő mestere képet kezd formálni – nem hangból, hanem fényből és árnyékból? Berecz András Kossuth-díjas előadóművész fotói dokumentálnak és költészetet hordoznak egyszerre. Nem a harangok technikai leírása vagy építészeti részletei kerülnek fókuszba, hanem az, ami láthatatlan: az emlék, a rezdülés, a hit, az összetartozás. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében május 8-án, 16 órától nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjében Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása. A tárlat középpontjában a harangok szimbolikus jelentése áll, kulturális szempontból a nemzeti emlékezet és a nemzeti összetartozás értelmezéseire épül. Kárpát-medence harangjai évszázadok óta együtt rezdülnek örömben, bánatban, jóban és veszélyben, határokat átívelve egy egész nemzet szívéhez találnak utat. A kiállítást a nemzeti összetartozás gondolata hívta életre, június 4-ig további hat történelmi régióban:
„A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét” – vallja az alkotó, aki hosszú évtizedek óta gyűjti a magyar kultúra szóbeli hagyományait, s most képek formájában mesél tovább.
De ezek a harangok nem csupán tárgyak: élő tanúk. Emlékeztetnek a történelem viharaira és a mindennapok áhítatára. Együtt szólalnak meg, bárhol is legyenek – Felvidéken, Székelyföldön, Délvidéken vagy Kárpátalján. Mintha egyetlen szív dobogna majd bennük, egyetlen nép időn túli összetartozását zengve.
A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hét történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
Hang és fény – az örökség képei
A kiállítás tematikus egységei a Szentháromság rendjét követik: három rész, három nézőpont, három ritmus. Az út a középkor néma harangjaitól fog vezetni az élő, megszólaló bronznyelvekig. A képeken keresztül nemcsak a múlt jelenik majd meg, hanem egy különös idődimenzió is: az örök visszatérésé. Hiszen a harang mindig ugyanazt a hangot adja – mégis minden megszólalása új lesz.
– írja a kiállításról Orosz István író, grafikus. A huszonnégy tablóból álló kiállítás grafikai világát Szepessy Béla festőművész alkotta meg. A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum megnyitóján Berecz András mellett Ádám Gyula fotóművész, az MMA levelező tagja fog köszöntőt mondani, a zenei kíséretet pedig a Codex Régizene Együttes fogja biztosítani.
Szavak helyett fény – a harang szól helyettünk
A fotók nem csupán harangokat ábrázolnak, hanem azokat az érzéseket is, amelyeket ezek a harangok képviselnek: hitet, reményt, fájdalmat, emlékezést. Olyan képek ezek, amelyek nem hangosak, nem harsányak – inkább belső csendet hívnak majd elő, figyelmet és érzékenységet.
– mondja Berecz, és ezt a gondolatot szó szerint is vehetjük. A képek azt a pillanatot rögzítik, amikor a harang nyelve épp formálja a hangot, amikor még nem a fül, hanem a szív hallja meg az üzenetet. Ez az üzenet pedig egyszerű, mégis végtelen: összetartozunk.
2025-ben, százöt évvel a trianoni békeszerződés után ezek a képek azt üzenik: a harang hangja még mindig közös. Nem csupán történelmi emlék, hanem jövőre szóló ígéret.
A harang messzire szól – és mindig hazatalál
A Szívverés a magasban kiállítás egyszerre lesz közösségi és személyes élmény. A harangtoronyból messzire hallatszik ugyan, de igazán ott fog zengeni, ahol valaki meghallja. Ezek a képek nem beszélnek majd túl sokat – hagyják, hogy a néző értelmezze a csendet is. És abban a csendben ott lesz a szívverés. Közös, határokon átívelő, elnémíthatatlan.
Egy frissen restaurált műtárgyat, Sikó Miklós Bem tábornok című alkotását választotta a Csíki Székely Múzeum a márciusi hónap tárgyává, amellyel egyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe előtt tiszteleg.
A velős pirítós elkészítése nem bonyolult, a végeredmény mégis ízgazdag, ezért gyakran kerül az asztalra előételként vagy könnyű vacsoraként.
Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.
Sok szempontból egészséges, de egyáltalán nem mindegy, hogy meddig böjtölünk – vallja dr. Lőrinczi Kincső diabetológus és dietetológus szakorvos. Videónkból kiderül az is, mire érdemes fokozottan odafigyelni, illetve kiknek nem ajánlott a böjtölés.
Az édesburgonya ma már nem egzotikum, hanem a tudatos konyha egyik kedvence: a Dél-Amerikából származó növény történetét, itthoni elérhetőségét és az izgalmasabb édes-sós felhasználási módjait járja körül a Krónika összeállítása.
A mosogatás egy olyan mindennapi konyhai tevékenységünk – sok más házimunkával együtt –, amely akkor válik igazán látványossá, ha elmarad. Bár „jelentéktelen” foglalatosság, mégis sok internetes edukációs tartalom foglalkozik ezzel a témával.
Fa, fém, filozofikus gondolkodás és karakteres tárgyak: Vass Krisztina számára a dizájn nem trendkövetés, hanem kapcsolatkeresés. Erdélyből indulva épít nemzetközi jelenlétet, tudatosan, mégis nyitottan.
Négyes Járat címmel jelenik meg március 5-én a 4S Street negyedik nagylemeze. Az albumon már közönségkedvenccé vált dalok is szerepelnek – például az Ilyen ez az élet, a Köszi, hogy eljöttél vagy az Erdőben nem jártál.
Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.
A hó olvadásával lehetőségünk adódik, hogy vadon termő korai fűszernövényeket gyűjtsünk. Megismerkedünk az érdes vadhagymával, valamint az erdei gyömbérgyökérrel, melynek különleges aromáival sokféle ételt és italt fűszerezhetünk.
szóljon hozzá!