
Csillagok milliárdjai az éjszakai égbolton – mindegyikükben ott rejlik egy új történet, egy születés, és talán egy jövőbeni fekete lyuk
Fotó: Pixabay
Mi köze Newton almájának, Einstein berni szabadalmi hivatalának, a csillagok születésének és Hawking mosolygó szemének a fekete lyukakhoz? A csíkszeredai Üveggyöngyvarázson kiderült: a világegyetem felfedezése mögött emberi történetek húzódnak.
2025. augusztus 24., 11:532025. augusztus 24., 11:53
Tudománytörténeti kalandozás, emberi történetek és kozmikus mese: egy olyan előadást is hallgathattak az érdeklődők a csíkszeredai Üveggyöngyvarázs fesztiválon, amely a fekete lyukakról, azokról a titokzatos égi objektumokról szólt, amelyek egyszerre rémisztőek és lenyűgözőek. De ahhoz, hogy megértsük ezeket, vissza kellett utazni a tudomány nagy alakjaihoz, többek között Newtonhoz, Einsteinhez, Hawkinghoz, végül pedig fel, a csillagok világához.
Fény és sötétség határán – a világegyetem története egyben emberek története is
Fotó: Nagy Lilla
Az est első részében Nagy Péter Isaac Newtonról mesélt, arról az emberről, aki 1666-ban – miközben a pestis miatt hazakényszerült Cambridgeből – megalapozta a modern fizika alapjait. A legenda szerint egy alma esése indította el benne a gondolatot, de a történet jóval több ennél.
Zárkózott, sokszor mogorva ember volt, aki nehezen viselte a kritikát. Mégis, amit alkotott, máig hat: az egyenletei alapján fedezték fel a Neptunuszt, és az űrszondák pályáját is az ő gravitációs képleteivel tervezték. Newton gondolatvilágából született meg az első elképzelés is arról, hogy létezhetnek olyan testek, amelyekből a fény sem tud kijutni, vagyis a fekete lyukak előhírnökei.
Isaac Newton és az alma legendája – innen indult a gravitáció megértésének története
Fotó: forrás: Wikipédia
Azonban Newton elméletei sem voltak hibátlanok. Felmerült a kérdés: ha minden mindent vonz, miért nem omlik össze a világegyetem? Mi történik, ha két test összeér, és a képlet szerint végtelen gravitáció lépne fel? Ezeket a problémákat oldotta meg Albert Einstein, aki fiatalon nem kapott tanári állást, hiszen nem volt ajánlólevele. Helyette a berni szabadalmi hivatalban dolgozott harmadosztályú hivatalnokként, és esténként a tér, az idő és a fény természetéről gondolkodott.
Albert Einstein, a hivatalnok, aki átírta a világegyetemről alkotott képünket
1905-ben, az úgynevezett csodák évében, forradalmasította a fizikát: ekkor született meg a speciális relativitáselmélet. Tíz évvel később született meg az általános relativitáselmélet, amely kimondta: a gravitáció valójában a téridő görbülete. Einstein egyenleteiből már következett, hogy létezhetnek fekete lyukak – bár maga a tudós kezdetben kételkedett bennük.
Az előadás harmadik nagy része Stephen Hawking munkássága köré épült. A világhírű elméleti fizikus azt mutatta meg, hogy a fekete lyukak nem is teljesen „feketék”. Szerinte kvantumfolyamatok miatt sugárzást bocsátanak ki, ez az úgynevezett Hawking-sugárzás. Vagyis a fekete lyukak nagyon lassan elpárologhatnak, elpusztulhatnak.
Stephen Hawking mosolygó tekintete – a tudós, aki bebizonyította, hogy a fekete lyukak sem teljesen „feketék”
Ez óriási felismerés volt, hiszen itt találkozott a kvantumfizika világa és Einstein kozmológiája. Hawking ráadásul nemcsak tudósként, hanem emberként is legendává vált: az Az idő rövid története című könyvével milliókhoz vitte közel az univerzum titkait, és mosolygó szemével ikonná vált a tudományban.
Az előadás negyedik fejezete a csillagokról szólt. Munzlinger Attila azokról a hatalmas, izzó gázgömbökről mesélt, amelyek születnek, fénylenek, és végül elpusztulnak. Ezek születése sötét gáz- és porfelhőkben kezdődik, mint a Hubble űrtávcső híres fotóján, a Teremtés oszlopaiban.
A Hubble-űrtávcső felvétele a Teremtés oszlopairól – itt születnek a csillagok
Fotó: forrás: Wikipédia
A csillagok életútja drámai: van, amelyik békésen fehér törpévé zsugorodik, de a legnagyobbak szupernóva-robbanással fejezik be életüket. Ezekből születnek a fekete lyukak. A csillagászat tehát megadja a fekete lyukak fizikai hátterét: nem pusztán matematikai játékok, hanem valóságos objektumok, amelyek ott rejtőznek az univerzum sötét zugaiban.
Szintetizátoros kíséret az előadás alatt – a nyolcvanas évek hangulatát idéző zenei háttér
Fotó: Nagy Lilla
Az előadás során végigkövethettük, hogyan „lett” egy lehulló almából a gravitáció törvénye, egy berni hivatalnok álmodozásaiból a téridő görbülete, egy szupernóva haláltusájából fekete lyuk, majd egy kerekesszékbe zárt tudós számításaiból a világegyetem új arca. Közben szintetizátoron megszólalt a nyolcvanas évek zenéje, mintha a tudományos gondolatok mellé hangulatfestésként felidézte volna a felfedezés izgalmát és az emberi kíváncsiság játékosságát. A fekete lyukak története nem csupán a csillagokról, képletekről és távcsövekről szól: ugyanúgy emberekről, kíváncsiságról és kitartásról. Talán ezért varázsolta el a hallgatóságot is, mert a fény és a sötétség határán mindig ott áll az ember, aki kérdez, és aki tovább akar látni a láthatón túl.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
szóljon hozzá!