A mozdulatoknak is van hangja. Néha halkabb, mint a kimondott szó, de ha figyelünk, mélyebben hatol belénk. Megtekintettük a Struggle for Connection című mozgásszínházi előadást.
2025. április 27., 15:352025. április 27., 15:35
2025. április 27., 20:152025. április 27., 20:15
Fotó: Nagy Lilla
A mozdulatoknak is van hangja. Néha halkabb, mint a kimondott szó, de ha figyelünk, mélyebben hatol belénk. Megtekintettük a Struggle for Connection című mozgásszínházi előadást.
2025. április 27., 15:352025. április 27., 15:35
2025. április 27., 20:152025. április 27., 20:15
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A Struggle for Connection című előadás Csíkszeredában, a Táncvilágnap alkalmából megrendezett programsorozat egyik emlékezetes pillanataként nemcsak a test nyelvén szólt, hanem az érzelmek rezgésén keresztül is. Tánc, fények, néhol kimerevített képek: többtucatnyi láb egy ritmusra dobbant.
Fotó: Nagy Lilla
A háromrészes darab nem lineáris történetmeséléssel operált, hanem egyfajta érzelmi koreográfiával, így érzéseken, belső vívódásokon, vágyakon és felismeréseken vezetett végig.
A táncosok mozdulatai a sebezhetőség és az elfogadás mezsgyéjén haladtak. A kép és hang összhangban volt, a fényjátékkal vált az előadás valami többé, mint tánc. Az első képben a fehér felsőben lévő táncosok mintha meztelenek lennének, a kék fény bőrszínné változtatta azokat. Egy fehér felső, mintha a test puszta jelenlétére szűkítette volna le a karaktert – egy ember, aki próbál valaki lenni. Megjelent a kapucni, amely hol eltakarta az arcokat, hol lekerült azokról, és amely egyúttal szimbóluma lett a rejtőzködésnek és az önazonosság vállalásának.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A második rész a címadó, már a történetmesélés velejében lévő fejezet volt.
A csapat egy ritmusra mozdult, mégis mintha mindenki kereste volna a maga helyét. Szólótáncok szakították meg a csapattáncokat – jelezve, hogy az egyéni útkeresés sosem szűnik meg akkor sem, ha éppen közösségben vagyunk. Az előadás ezen pontján a színpad már nem pusztán helyszín volt, hanem térkép: rajta minden egyes mozdulat egy útvonal a kapcsolódás felé. A táncosok gyakran a közönség szemébe néztek – mintha kérdeznék: „Te is így érzed?”
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Az utolsó rész a Darkside címet kapta. Ekkor már egy sokkal sötétebb tónusra váltott a hangulat, mind látványában, mind hangulatában. A Mariana-árok mélyére süllyedve – kéklő fények alatt, lassú, vízszerű mozdulatokkal – a darab a belső démonokat idézte meg. Itt a vörös fények és a testek közelsége a vágy és az elfojtott szexualitás nyelvén kezdtek beszélni. Az ego, a manipuláció, a hatalomvágy mind képpé vált a színpadon, és mégis, minden gesztus mögött ott volt a vágy a megértésre. Ahogy egyre kevesebben maradtak a színpadon, és mégis „tovább táncoltak”, ott motoszkált bennünk a kérdés: vajon nem ezt tesszük mi is nap mint nap?
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Zaiba Anikó koreográfiája érzékenyen és pontosan vezetett végig az emberi lélek terepasztalán. A világítástervező, Hátszegi Ákos munkája nemcsak kísérte, hanem meg is teremtette az előadás hangulatát – a fények festettek, hangulatokat és jelentéseket adtak a mozdulatoknak.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A Struggle for Connection nem akart mindent megmagyarázni – és talán épp ezért volt ennyire hatásos. Azt üzente: nem vagyunk egyedül a bizonytalanságainkkal. A kapcsolódás nem egyszeri esemény, hanem állandó küzdelem – és minden tánclépés, még ha csak belül történik is meg, közelebb vihet a másikhoz.
Megjelent ugyanis a kamaszkori bizonytalanság, önbizalomhiány, a fiatalkori útkeresés nehézségei, majd a felnőttkori összetartozásban rejlő erő, amiből ha kilépünk, akkor sem vagyunk egyedül. És habár mind másak vagyunk – ezt érzékeltették a stílusok ötvözete is – mégis egy az utunk.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
szóljon hozzá!