A mozdulatoknak is van hangja. Néha halkabb, mint a kimondott szó, de ha figyelünk, mélyebben hatol belénk. Megtekintettük a Struggle for Connection című mozgásszínházi előadást.
2025. április 27., 15:352025. április 27., 15:35
2025. április 27., 20:152025. április 27., 20:15
Fotó: Nagy Lilla
A mozdulatoknak is van hangja. Néha halkabb, mint a kimondott szó, de ha figyelünk, mélyebben hatol belénk. Megtekintettük a Struggle for Connection című mozgásszínházi előadást.
2025. április 27., 15:352025. április 27., 15:35
2025. április 27., 20:152025. április 27., 20:15
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A Struggle for Connection című előadás Csíkszeredában, a Táncvilágnap alkalmából megrendezett programsorozat egyik emlékezetes pillanataként nemcsak a test nyelvén szólt, hanem az érzelmek rezgésén keresztül is. Tánc, fények, néhol kimerevített képek: többtucatnyi láb egy ritmusra dobbant.
Fotó: Nagy Lilla
A háromrészes darab nem lineáris történetmeséléssel operált, hanem egyfajta érzelmi koreográfiával, így érzéseken, belső vívódásokon, vágyakon és felismeréseken vezetett végig.
A táncosok mozdulatai a sebezhetőség és az elfogadás mezsgyéjén haladtak. A kép és hang összhangban volt, a fényjátékkal vált az előadás valami többé, mint tánc. Az első képben a fehér felsőben lévő táncosok mintha meztelenek lennének, a kék fény bőrszínné változtatta azokat. Egy fehér felső, mintha a test puszta jelenlétére szűkítette volna le a karaktert – egy ember, aki próbál valaki lenni. Megjelent a kapucni, amely hol eltakarta az arcokat, hol lekerült azokról, és amely egyúttal szimbóluma lett a rejtőzködésnek és az önazonosság vállalásának.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A második rész a címadó, már a történetmesélés velejében lévő fejezet volt.
A csapat egy ritmusra mozdult, mégis mintha mindenki kereste volna a maga helyét. Szólótáncok szakították meg a csapattáncokat – jelezve, hogy az egyéni útkeresés sosem szűnik meg akkor sem, ha éppen közösségben vagyunk. Az előadás ezen pontján a színpad már nem pusztán helyszín volt, hanem térkép: rajta minden egyes mozdulat egy útvonal a kapcsolódás felé. A táncosok gyakran a közönség szemébe néztek – mintha kérdeznék: „Te is így érzed?”
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Az utolsó rész a Darkside címet kapta. Ekkor már egy sokkal sötétebb tónusra váltott a hangulat, mind látványában, mind hangulatában. A Mariana-árok mélyére süllyedve – kéklő fények alatt, lassú, vízszerű mozdulatokkal – a darab a belső démonokat idézte meg. Itt a vörös fények és a testek közelsége a vágy és az elfojtott szexualitás nyelvén kezdtek beszélni. Az ego, a manipuláció, a hatalomvágy mind képpé vált a színpadon, és mégis, minden gesztus mögött ott volt a vágy a megértésre. Ahogy egyre kevesebben maradtak a színpadon, és mégis „tovább táncoltak”, ott motoszkált bennünk a kérdés: vajon nem ezt tesszük mi is nap mint nap?
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Zaiba Anikó koreográfiája érzékenyen és pontosan vezetett végig az emberi lélek terepasztalán. A világítástervező, Hátszegi Ákos munkája nemcsak kísérte, hanem meg is teremtette az előadás hangulatát – a fények festettek, hangulatokat és jelentéseket adtak a mozdulatoknak.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A Struggle for Connection nem akart mindent megmagyarázni – és talán épp ezért volt ennyire hatásos. Azt üzente: nem vagyunk egyedül a bizonytalanságainkkal. A kapcsolódás nem egyszeri esemény, hanem állandó küzdelem – és minden tánclépés, még ha csak belül történik is meg, közelebb vihet a másikhoz.
Megjelent ugyanis a kamaszkori bizonytalanság, önbizalomhiány, a fiatalkori útkeresés nehézségei, majd a felnőttkori összetartozásban rejlő erő, amiből ha kilépünk, akkor sem vagyunk egyedül. És habár mind másak vagyunk – ezt érzékeltették a stílusok ötvözete is – mégis egy az utunk.
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
Fotó: Kelemen Kinga/Táncvilágnap Csíkszereda
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
szóljon hozzá!