Vásáros utak kereszteződésében (3.): az Árpád-kori települések

Amint belépünk a második terembe, rögtön balra, a falon látható az 1333-34-es pápai tizedjegyzék Csíkra vonatkozó szövege. A szakember szerint ez a legfontosabb dokumentum a Csíki-medencében, hiszen ez a legkorábbi írott adat a térségről.

„Szerencsére sikerült megszereznünk Hegyi Géza történészkollégánk segítségével a vatikáni levéltárból az eredeti 14. századi tizedjegyzék digitális másolatát. Azért tartottuk fontosnak, hogy megjelenjen, hogy egyrészt kicsit keretbe illesszük, hogy hol is található Csíkszereda, hogy nem egy elszigetelt település volt. Másrészt az emberek nem nagyon látnak máshol ilyent, hogy milyen egy 14. századi oklevél. Hozzátettük a latin betűs átírást, de kiemeltük az eredeti szövegben a helyneveket. Bacos, ami Rákos, Tarko, ami Tarkő, ez a mai Karcfalva, és így szépen sorban. Somlyót külön kiemeltük, mint a mai város területének a legelső említését. Van ennek még egy érdekessége, nem feltétlenül Szeredához kötődik, de a régióhoz mindenképp, hogy ebben a tizedjegyzékben, legalábbis a harmadik évben 1334-ben, amikor összeírták, megtartották a topográfiai, földrajzi sorrendet.

Végigkövethető, ahogy Gyergyóból, északról jöttek a tizedszedők, Szenttamás, Tarkő, Rákos után befordultak Szentmihályra, átmentek Szentmiklósra, bejöttek Delnére, a Szent János templomhoz, kihagyták Somlyót és átmennek Mindszentre, majd a hegyen át Csíkszentgyörgyre, innen Szentmártonra, Kozmásra, Szentsimonba és onnan fordultak vissza Szentkirályra, majd Somlyóra. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a 14. század elején a csíki plébániahálózat ki volt alakulva, már egy kész rendszer volt, és ez a sorrend megmaradt. Ugyanakkor visszavetíthető a mai úthálózat is arra az időszakra, kisebb-nagyobb nyomtávkülönbséggel, de a mai településhálózat és úthálózat 14. századi. Ebben a keretben helyezkedik el Somlyó.”

Egy animációval is szemléltetik mindezt, de nem csak a csíki részeket mutatják be, hanem egy tágabb kontextusba helyezik. Látható, ahogy Avignonból elindulnak a tizedszedők, elérnek Budára, átmennek Gyulafehérvárra, majd onnan jönnek Csík felé.

A somlyói plébániatemplomot egy, Tövissi Zsolt és csapata által készített installáció mutatja be. Noha eredetileg egy makettet szántak ide, amelynek a barokk templom lett volna az alapja, és azon belül felépítették volna a középkori templomot, ez nem valósulhatott meg. „Történeti jelentőségben és egyházi méretben ez a legfontosabb templomunk. Itt láthatóak azok a rétegek, amelyek azt mutatják, hogyan fejlődött ez a középkori templom, milyen faragványokat találtunk. A középkori templomból megtalált sarokgyámkő, amely a boltozatot tartotta, és az ásatás során megtalált boltozati bordák is ki vannak függesztve. Azt szerettük volna, hogy itt egy liturgikus tér legyen, hogy megidézzük egy középkori templomnak a hangulatát, egy olyan templomét, amely 1800-ban nyomtalanul eltűnt. Helyette áll a mostani csobotfalvi templom” – magyarázta Botár István.

korábban írtuk

Vásáros utak kereszteződésében (1.): hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be.

A továbbiakban látható a csíksomlyói Domus Historiából egy részlet, amelyben leírták, hogy a tornyot 1677–83 között építették. Továbbá egy rekonstrukciós rajz is helyet kapott itt, amely azt mutatja be, hogy milyen lehetett a középkori torony. A következő tárlóban az Árpád-kori leleteket helyezték el. A templom keletkezése a 12-13. századra vetíthető vissza, s ennek megfelelően közvetlenül a templom mellett, a mai Fodor-kertben kerültek elő, több más korszak leletei mellett. Ezek tehát a legelső, immár a város előzményeinek tekinthető Árpád-kori falunak a leletei, edénytöredékek, fazekak, bográcsok, házhelyek, kemencék stb. Amikor a templom megépült, már létezett egy település és közösség, amelyik a templomot felépítette. Ennek a közösségnek a tagjai voltak „Csíkszereda” első lakosai.

„Tudatosan hagytuk ki a korábbi korszakokat. Többen megkérdezik, hogy miért nincsenek őskori, vaskori, bronzkori leletek. Azért, mert a kiállítás ezen része a mai város közigazgatási területén található régióra összpontosít, de azon belül is kifejezetten a régi Szereda előzményeihez. Egy bronzkori vagy népvándorláskori szláv vagy gót lakosság a mai település közvetlen előzményeinek semmiképp sem tekinthető. Ezért maradt ki az őskor és minden egyéb.”

A kerámialeletek mellett láthatók a templomból származó s-végű hajkarikák, drótékszerek. Fontos történeti jelentőségük van, mert az Árpád-kori köznépi viselet részei voltak, és ezek alapján lehet keltezni a templom egyik legkorábbi periódusát. Szintén korainak tartják a zsögödi homokbányából a hatvanas években véletlenszerűen előkerült lószerszámokat, sarkantyúkat, kengyelt és zablát.

Itt ér véget a várostörténeti kiállításnak a település kialakulása előzményeit bemutató rész. Mi is innen folytatjuk majd sorozatunkat.

„Az egész kiállításra érvényes, hogy sok apró részlet van, nagyon adatgazdag. Érdemes termenként visszajönni, többet ér annál, minthogy félóra alatt végigrobogjunk rajta” – véli a múzeum munkatársa.