Térben és időben is hosszú utat tett meg az a katonaláda, amelyet a Csíki Székely Múzeum a Hónap tárgyává választott júniusban. Egykori tulajdonosa és készítője egy alföldi ember, Versegi Sándor, aki csupán néhány hónapot töltött Csíkszeredában, de mindig szeretettel és csodálattal emlékezett vissza a „nagy fákra, erdőkre és hegyekre”. A katonaláda nemrégiben ifj. Versegi Sándor jóvoltából a múzeum tulajdonába került.
2023. június 08., 17:532023. június 08., 17:53
Magyari Éva, a Csíki Székely Múzeum történeti gyűjteményének vezetője
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Térben és időben is hosszú utat tett meg az a katonaláda, amelyet a Csíki Székely Múzeum a Hónap tárgyává választott júniusban. Egykori tulajdonosa és készítője egy alföldi ember, Versegi Sándor, aki csupán néhány hónapot töltött Csíkszeredában, de mindig szeretettel és csodálattal emlékezett vissza a „nagy fákra, erdőkre és hegyekre”. A katonaláda nemrégiben ifj. Versegi Sándor jóvoltából a múzeum tulajdonába került.
2023. június 08., 17:532023. június 08., 17:53
Versegi Sándor katonaként
Fotó: Forrás: Ifj. Versegi Sándor
A Csíki Székely Múzeum idén ünnepli a székhelyének otthont adó Mikó-vár 400 éves évfordulóját. Mint ismeretes, a vár katonai célból épült újra a 18. század elején a határvédő osztrák császári csapatok székhelyéül és a következő évszázadokban is ezt a szerepet töltötte be.
A júniusi Hónap tárgya is az emlékévhez kapcsolódik: egy katonaláda és tulajdonosának a hadifogságban használt díszített ivópohara, szivartárcája.
„Jászberényből érkezett a felajánlás adományként a történet „főhősének” fiától, ifj. Versegi Sándortól, aki a tárgyakon kívül, saját költségére, elküldte édesapja katonai dokumentumait, fényképeket és a visszaemlékezéseinek összegzését. A láda túlélte a sanyarú időket, felújították, hagyományosan zöld színűre festették, nagyon jó állapotban van. Rekeszelt, belső felületén datálást találunk „CSÍKSZEREDA 1943. II/ 10.” és bejegyzést „Puskaszám P2199”.
– fogalmazott Magyari Éva, a Csíki Székely Múzeum történeti gyűjteményének vezetője.
A zászlóalj, amelyhez Versegi Sándor is tartozott
Fotó: Forrás: Ifj. Versegi Sándor
„Édesapám, Versegi Sándor 1921-ben született Jászberényben, egy alföldi kisvárosban, szegényes körülmények között, legkisebb gyermekként. Már fiatalkorától sokat kellett dolgoznia, szerencsére egy kertészetben találta meg boldogulása lehetőségét. 1942-ben, 21 éves kora után behívták katonának a Magyar Királyi Honvédségbe, Budapestre.
– mesélte ifj. Versegi Sándor. Édesapja úgy emlékezett vissza a Mikó-várra, hogy „a vár falai olyan vastagok voltak, hogy az ablakmélyedésekbe befeküdhettek”. Fia felidézte, hogy
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
A fellelhető anyagokat feldolgozva készítette el a ládát, melyhez felhasznált vaslemezt, rézdrótot, fémlemezt. Készített sílécet is, de a helyi sísáncról nem mert leugrani. „Bezzeg a székely fiúk!” – emlegette. Furcsa volt számára a sok hó, a hideg, a sok fenyőfa és erdő, hegyek. Alkalmanként kocsmába is jártak, talán a Városiba – sorolta az édesapjától hallottakat ifj. Versegi Sándor.
– tette hozzá.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Az 1944-ben kezdődő visszavonuláskor Felvidéken keresztül jutott el egységével Versegi Sándor Ausztriába, ahol 1945-ben szovjet hadifogságba került az Észak-Kaukázusba, a 36.sz. hadifogolytáborba 1948-ig. Innen származnak személyes tárgyai, az ivópohár és a szivartárca. Az örök vágyakozást a haza után az ott fellelhető minimális eszközökkel kidolgozva (szöggel pontozta) hagyta meg az ivópoharába vésve.
„Édesapám mindig szeretettel beszélt a katonasága első időszakáról, arról, hogy hogyan kerültek Csíkba, mi történt ott vele. Mindig kézműves ember volt és kalandvágyó is, sok érdekes dolgot kipróbált, megcsinált.
– rakta össze az emlékeket ifj. Versegi Sándor. Mint mondta, az édesapja nagy csodálattal volt a fa, mint természetes anyag iránt, szeretett a fával dolgozni.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
– elevenítette fel a leszármazott.
Ifj. Versegi Sándor elmondta, a keresztapjának nem sikerült ellátogatnia Csíkszeredába, de ő és az édesapja a rendszerváltás után – amint lehetőségük adódott – útra keltek Csík felé.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
„1991-ben elmentünk Csíkszeredába, voltunk a Mikó-várban is, és ott, amire emlékezett édesapám, elmesélte. A fal vastagságától volt teljesen oda. Egy szegény falusi, tanyasi ember, aki éppen, amiből volt, abból épített, csodálattal nézte az embervastagságú falakat, hogy ilyen is létezik.
– osztotta meg velünk ifj. Versegi Sándor.
A tárgyakat a látogatók a jegypénztárnál az erre a célra kialakított részen és tárolóban tekinthetik meg keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Új lehetőségeket remélnek az erdélyi magyar színházak attól, hogy csatlakozhattak a Magyar Színházi Társasághoz. A tagságtól szorosabb szakmai kapcsolatokat, koprodukciókat és nagyobb mobilitást várnak a társulatok.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
szóljon hozzá!