Múzeumi sztorik: egy vándornép nyoma

A Római Birodalom visszavonulása után Dacia területén és a Kárpátok külső térségében a 3-4. században egy germán eredetű nép a nyugati vagy vizigótok, saját nevükön a tervingik (erdőlakók) telepedtek meg. Ők – régészeti kifejezéssel élve – a Marosszentanna-Csernyahov kultúra népessége. E népesség temetőinek és ritkábban településeinek jellegzetes leletei az úgynevezett „púpos hátú” fésűk, amelyek a korszak minden fontos lelőhelyén előkerülnek.

A lelet megerősíti a somlyói 3-4. századi település gót (germán) jellegét, de egyben arra a különös kutatási helyzetre is felhívja a figyelmet, hogy

Nagyon jellemző erre a 3-4. századi germán népességre, és azért hívják Marosszentanna-Csenyahov kultúrának, mert Erdélyben Marosszentannán egy homokbányában került elő nagyon sok lelet a múlt század elején, és akkor sikerült meghatározni az anyagi kultúrájukat. A Csíki-medencében nagyon sok gót lelőhelyünk van, szinte minden falu belterületén vagy külterületén előkerülnek.

Szinte biztosan tudjuk, hogy a korai időszakban ők azok, akik a római birodalom bukását előidézték. Ők törnek be a szabad dákokkal együtt a birodalom területére, 274-ben a császár kiüríti Daciát, felhagyják a városokat, az adminisztráció, katonaság visszavonul, utána beköltöznek a germánok” – magyarázta Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze, a Fodor-kerti ásatások vezetője.

„Ez a fésű azért fontos, mert a somlyói Fodor-kert, ahol én ástam, ennek a népességnek egy viszonylag fontos lelőhelye Csíkban. Nagyon sok 3-4. századi gót gödröt tártunk fel, cölöpépítmények nyomait, de lakóépületet nem. Úgy tűnik, hogy Somlyón, a Várdomb panzió melletti Fodor-kertben alapvetően egy gazdasági »külvárosuk« lehetett.

Népvándorláskort is tanultam, több mint húsz éve itthon vagyok, nagyon várom, hogy előkerüljön gót temető vagy sír, mert ez nagyon hiányzik a korszak ismeretéhez. Ezek bizonyára nem térnek el az Erdély más területein feltárt gót temetőktől, de mégiscsak fontos lenne, hogy igazoljuk ezeket a dolgokat” – fejtette ki Botár.

Ezen kívül edénytöredékek kerültek elő, kezes fazekak, korongolt tároló edények – jellegzetes peremtípussal –, kisebb számban asztali edények, vörös és fekete simított kancsók. „Az anyagi kultúrájukat viszonylag jól ismerjük, ez a fésű a viseletre világít rá.

– jegyezte meg Botár István. Hozzátette, az, aki gabonát termeszt és vasat olvaszt, nem vándornép.

De ahhoz, hogy egy település nagyságáról valamiféle következtetésünk legyen, meg kellene találnunk és fel kellene tárjunk két-három temetőt, hogy lássuk, hogy egy generációban mennyi ember volt” – avatott be zárásként a régész.

A csontfésű megtekinthető a Csíki Székely Múzeum jegypénztárában keddtől vasárnapig, naponta 9 és 17 óra között.