
Rusz Lívia: Lány zöld almával (1977)
Fotó: Forrás: Erdélyi Művészeti Központ
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
2026. május 31., 18:112026. május 31., 18:11
2026. május 31., 18:122026. május 31., 18:12
„A megőrzőkhöz tartozónak érzem magam, becsülve a művességet, ami mögött komoly mesterségbeli tudás is rejlik, aminek mondanivalójával azonosulni is tudok. Nem próbáltam, de nem is akartam az éppen divatosnak mondott mindig megújulni akarók soraiba kerülni.
A mesék világa, a könyvillusztráció járható útnak bizonyul előttem, igyekeztem lehetőségeimhez mérten helytállni és sok kicsi olvasó emberkének örömet szerezni. Ez néha sikerült is, ezért érdemes volt dolgozni, az életemnek értelmet adott.”
Amint ebből a vallomásából is kiderül, a mívesség, a mesterségbeli tudás, a klasszikus alapok fontosak számára. Ebből a szempontból, mind tartalmait, mind kifejezésmódját tekintve megőrzőnek számít.
Pedig még írja is a kép hátterében: MCMLXXVII, azaz 1977, de ennek megfejtéséhez egy kicsit már le kell lassítani, közelebb menni, elidőzni. És talán éppen ez a cél. Megfejteni a talányokat. Ahogy elbűvölnek németalföldi korareneszánsz mesterek alkotásai, úgy ejt rabul bennünket Rusz Lívia különös almás portréja is. Ahogy a képen, úgy cikksorozatunk ezen részében is – akárcsak a korábbi cikkben – az almára esik a fókusz. Itt most attribútumként működik, mely a kép főszereplőjéről beszél, gazdagítva a mű jelentésrétegeit.
A portré kidolgozottságát, a női alak ruházatát, a kompozíciót tekintve felidéződnek régi mesterek alkotásai: Rogier van der Weyden, Robert Campin női portréi, de akár Vermeer világa is, vagy, hogy közelebbi előzményt keressünk, Nagy István narancsos, almás, tejivó menyecskéi juthatnak eszünkbe. Képek, ahol szent és profán összetartozik, egyszerre emelkedettek és hétköznapiak. Rusz Líviánál azonban valami más is történik.
Egyszerűsége ellenére nem adja könnyen magát, talányaival ejt rabul, melyeket nem kell feltétlenül megfejteni, talán nincs is értelme ezzel próbálkozni. Egy különös játéknak lehetünk részesei, mely azzal tart vonzásában, hogy a képzeletnek nyit utat.

Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.

Sorozatunkban – továbbra is a csendéleteknél maradva – ezúttal egy különös darabra esett a választásunk: T. Szűcs Ilona metaforikus festészete a szürrealizmus és a metafizikus eszköztárát alkalmazza.

Az ételábrázolások klasszikus műfaja a csendélet, amelyre szép példákat találunk Fülöp Antal Andor (1908 – 1979) kolozsvári festő művészetében. Üde, világos kompozícióin gyümölcsök, virágok, személyes tárgyak, munkaeszközök láthatók.

„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.

A januári fagyban, amikor mind jobban szomjazzuk a fényt és a meleget, egy olyan festményt mutatunk be, mely témáját, hangulatát tekintve ezt a fény fele törekvést, a fény hatására történő átalakulást jeleníti meg.

A népi életképek egyik monumentális alkotása Gyárfás Jenő (1857–1925) A tél örömei című, 1883-ban készült festménye, amely érzékletesen teremti meg a disznóvágás téli hangulatát. A gasztronómia témája az erdélyi képzőművészeti alkotásokban.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Vannak olyan ételek, amelyek gyerekkorunktól velünk vannak – a karfiolleves is ilyen, és ha nem emlékszel vagy nem találod a régi receptedet, mutatjuk, hogyan készítsd el.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
A májusi időszak sok ehető gombát tartogat számunkra, nemsokára megjelennek a sokak által kedvelt vadon termő csiperkék is. Addig is ismerkedjünk meg egy nagyon ízletes ehető taplófajjal, a pisztricgombával.
Jó, ha van kéznél egy olyan keksz recept, ami pillanatok alatt elkészül, hiszen jöhetnek váratlanul vendégek, vagy csak a család gyorsan szeretne valami desszertet. Ráadásul egy alaptésztából kétféle ízűt süthetsz.
A fejes saláta tavasszal a piacok egyik legnépszerűbb zöldsége: nyersen, levesként vagy főzelékként is elkészíthető. Vitaminokban gazdag, könnyű és sokoldalú alapanyag, amely számos konyhában fontos szerepet kap.
Kevesebb mint egy óra alatt elkészíthető ez a négyfogásos napi menü, amely egyszerre laktató, változatos és egészséges.
Igazán különleges fogás: a karakteres ízű füstölt tehéntúróval készült csirkecombok remek kísérője az avokádós saláta.
szóljon hozzá!