
Fotó: Orbán Orsolya
Erdélyben a húsleves elmaradhatatlan összetevője, de krémleves és különféle saláták is készíthetőek a zellerből – tájainkon a legtöbben így ismerik a felhasználási módjait. Azonban a világ más konyháiban változatos elkészítési módozatai is ismertek.
2026. január 03., 15:122026. január 03., 15:12
A zeller (Apium graveolens) az európai és közel-keleti gasztronómia egyik legalapvetőbb aromazöldsége, amely egyszerre ősi kultúrnövény, sokoldalúan felhasználható alapanyag és kiemelkedő élettani hatású gyógyító zöldség. Az Apium graveolens a zeller tudományos neve, amely évelő lágyszárú növény, verziói: zöldségfélék (szárzeller, zellergumó) és fűszer (zellermag).

A hagyományos erdélyi gasztronómia elsősorban a húsleves elmaradhatatlan összetevőjeként ismeri a zellert. A jellegzetes ízű aromazöldséget azonban Indiától Amerikáig és a Közel-Keletig szinte mindenhol fogyasztják.
Magyarországon „zellernek”, Erdélyben inkább „cellernek” ejtik a nevét – az elnevezés a német Sellerie szóból került át a magyarba.
A zeller jellegzetes illata és fűszeres frissessége sokak számára meghatározó gyerekkori emlék: levesek, főzelékek, szószok ízét adja, miközben világszerte a természetgyógyászat egyik kedvelt növénye.
Fotó: Orbán Orsolya
A zellert az ókori mediterrán többezer éve ismerte, a régészeti leletek tanúsága szerint a görögök és a rómaiak elsősorban nem ételként használták, hanem gyógy- és kultusznövényként tisztelték.
A zeller az egyik legtáplálóbb és legkönnyebben emészthető zöldség, amely magas víz- és rosttartalma mellett kifejezetten gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Tartalmaz többek közt C-, K- és B-vitamint, és van benne kálium, kalcium, magnézium is, ismert az antioxidáns hatása is. Ugyanakkor magas rosttartalma tisztítja a bélrendszert, enyhítheti a puffadást.
Fotó: Orbán Orsolya
A gumós zeller a hosszú tenyészidejű növények közé tartozik. Áprilisi palántázás után október–november körül szedhető. Sok vizet és tápanyagot igényel, ellenben hűvösebb klímát kedvel. A levélzeller és a szárzeller könnyebben termeszthető. A gumók pincében, hűvös helyen akár hónapokig tárolhatóak.
Íme néhány recept a világ különböző pontjairól.
Egy könnyed, gyorsan elkészíthető fogás – csíraágyon, avokádóval és vérnaranccsal az igazi.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
A krumplipüré az a köret, amit sokféleképpen el lehet készíteni. Vannak, akik csak egyszerűen, villával összetörik a főtt krumplit, ízesítik sóval, borssal és tejföllel gazdagítják. Hogy valóban tökéletes legyen, eláruljuk a titkait.
Elmaradhatatlan összetevője a téli hónapok gasztronómiájának a savanyú káposzta. Ám a hagyományos erdélyi finomságok nem merítik ki a lehetőségek változatos, gazdag tárházat hiszen a savanyú káposztát számos nép ismeri és készíti évszázadok óta.
szóljon hozzá!