Ehető galambgombák

Előző cikkekben már bemutattuk a kékhátú galambgombát és a varashátú galambgombát is. A mai alkalommal megismerkedünk a dióízű galambgombával, a ráncos galambgombával és az aranyos galambgombával is.

Általánosan a galambgombák nemzetségét úgy tudjuk felismerni, hogy a kalapbőr színes, lehet egészen kékeszöldtől, piros és lilás is, illetve ezek sokféle árnyalata. Világos színű lemezeik vannak, fehérek, krémszínűek, de idősödve kissé sárgulhatnak is. Vannak ez alól kivételek, de általánosan világos lemezűek, és a tönk krétaszerű és hengeres. Előfordulnak lombhullató és örökzöld erdőkben is, nagyon szeretik az erdőszéli részeket is. Szimbiotikus kapcsolatban élnek fákkal, tápanyagokat és vizet cserélnek egymás között. Emiatt is érdemes a fák gyökérzetének a közelében keresni a galambgombákat.

A dióízű galambgomba (Russula heterophylla)

Az egyik legfinomabb állagú és ízű a nemzetségből. Kimondottan a lombhullató erdőket kedveli, és gyakori, hogy boszorkánykörben, többedmagával fejlődik. A kalap közepe bemélyedő, színe sárgászöld, olívazöld, sokszor barnás árnyalatokkal. A kalap közepe általában sötétebb, de ez kifakulhat. Érintésre fiatalon kissé ragadós, később száraz. A lemezei krémszínűek és foltosodik idővel. A tönk sérülés és rágás mentén barnul, húsa kemény és dióízű, illata is kellemes. A nagyobb példányok is finomak, így nem csak a kicsiket érdemes gyűjteni. Gyakran takarja avar a kicsi, bújó példányokat. Ezek sokszor világosabbak, ne lepődjünk meg rajta. Érdemes alaposan körbejárni az adott fát mindegyik galambgomba esetében, gyakran a gyökérzet mentén találunk még példányokat, akár az avar alatt megbújva.

A ráncos galambgomba (Russula vesca)

Rózsaszínes árnyalata miatt gyorsan észrevehető az avarrengetegben gombászás közben. Általánosan a piros és rózsaszínes árnyalatú galambgombákat nem szoktuk javasolni fogyasztani, sok mérgező van közöttük. A ráncos galambgomba kivétel ez alól, és ráncoltsága miatt viszonylag könnyedén határozható. Hússzínű és rózsás árnyalatai miatt nekem az egyik kedvenc színű galambgombám. A kalap felszíne hosszanti irányban ráncolt, a tönkön is szépen látszódnak a ráncok. Érintésre fiatalon tapadós, később majd száraz. Zöld árnyalat sosincs benne, ha a ráncoltságot és a színét jól megtanuljuk, akkor biztonságosan gyűjthető. Húsa rozsdásodhat rágás és sérülés mentén, lemezei szintén krémszínűek és sűrűek. A lombhullató erdőket kedveli ez a faj is, egészen ősz végéig gyűjthetjük.

Az aranyos galambgomba (Russula aurea)

Aranysárga, narancsvörös kalapjával sokszor becsapja az embert, egészen rókagombaszerűnek hat távolról. A lemezei is halványsárgák, emiatt hegyvidéken gombászva sokszor szaladunk feléje, de csalódva ott is hagyjuk élőhelyén. Ízletes gombának számít, és kedveli a lombhullató és fenyves erdőket is, így ha rókagombaként csalt magához közel, akkor a kosárba is bekerülhet. Fontos, hogy a lemezei ne fehérek legyenek, hanem sárgásak. Több hasonló kalapszínű galambgomba is mérgező, emiatt nagyon figyeljünk erre. A tönk fehéres vagy krómsárgás, a kalapbőr alatti rész lehámozva is krómsárga. A tölgyeket és a lucokat nagyon kedveli, szerencsés találatnak számít. Kifejezetten finom gombának számít, ha egyszer megkóstoltuk, akkor nem csalódottan fogunk tovább sétálni mellette.

korábban írtuk

Erdei és csattogó szamócák gyűjtögetése közben kékhátú galambgombával is találkozhatunk

A mai vadon kosara sokunk kedvenc nyári csemegéit mutatja be. Szó lesz az erdei és csattogó szamócákról, az ízletes kékhátú galambgombáról és az élénksárga virágú pénzlevelű lizinkáról is.

A színes kalapú galambgombák kezdőként téveszthetőek galóca fajokkal (Amanita spp.), kimondottan a mérgező és hallucinogén légyölő galócára (Amanita muscaria) és a gyilkos galócára (Amanita phalloides) kell figyelni. A gyilkos galóca olykor sárgásbarnás kalapszínű, emiatt kis hasonlóság fedezhető fel közöttük. Hosszabb a tönkjük, nyúlánkabb és magasabb gombák. Lelógó gallérjuk (gyűrű) van, a galambgombáknak sosincs gallérjuk. Néha hevesebb esőzések lemossák a kalapszínt a gombákról, emiatt fontos alaposan határozni és egyenként átvizsgálni a gombákon a határozóbélyegeket. Terepen és otthon, kosárból kipakolva is, ha elbizonytalanodunk, akkor kérjünk segítséget, vagy dobjuk ki, komposztra ideális. Más ehető és mérgező galambgombákkal is keverhetőek, ezért a galambgombák ehetőségét kóstolással határozzuk. Kicsípünk egy picike darabot belőlük, megrágjuk és kiköpjük. Amennyiben csípős vagy kellemetlen, akkor nem ehető, mérgező fajt találtunk. Csak a galambgombáknál alkalmazzuk kizárólag ezt a módszert, galambgombáig biztosra kell határozni. Az enyhén csípős fajok se kerüljenek kosárba, kellemes, kissé diós ízük kell legyen, esetleg enyhén édeskés. Amennyiben gyakorlati oktatás keretein belül is szívesen tanulnál ehető vadnövényekről és gombákról, akkor csatlakozhat a Vadóka oldalon meghirdetett szombati eseményhez is. A galambgombák lesznek a fókuszban, de mérgező fajokkal is megismerkedünk, így biztosra megtanuljuk azok felismerését is.

korábban írtuk

Illatos gyógy- és fűszernövények: cseresznyevirág-ízű réti legyezőfű és tejoltó galaj

Megismerkedünk a cseresznyevirág-ízű réti legyezőfűvel, amely természetes módon tartalmaz szalicilátokat, az aszpirin hatóanyagának növényi megfelelőjét. A tejoltó galaj élénksárga virágai is csalogatnak, de csak mértékkel fogyasszuk.

Frissen fogyasztva 2–3 napig jól tárolhatóak a fiatal példányok a hűtőben, tegyük be egy pattanós tetejű dobozkába. Lesütve épen vagy szeletelve a legegyszerűbb fogyasztani, utólag sózzuk. Keserűgombához hasonlóan finom túróval, de növényi sajtokkal is jól társítható. Leveshez, pörkölthöz és mártásosan elkészítve is érdemes. Nincs erős ízük, de kellemes és kiváló állagúak. Nem nyálkásak és kissé roppanósak maradnak hőkezelés után is. Fagyasztható is, szeleteljük fel, hogy kisebb helyet foglaljon. Szárítani is lehet, szépen megőrzi világos színét. Gyakran használok zöldséglevesekhez szárított galambgombákat, laktatóbb lesz fehérjetartalma miatt. Előnyös állaga miatt jól lehet őket savanyítani vagy fermentálni, csak előtte hőkezeljük őket 4–5 percig minimum. Olajos tartósításra csak rövid távú tárolásra alkalmas, mert botulizmusveszélyes. Ha steril befőttesüvegeket használunk, forrón tesszük bele az olajos gombákat és száraz dunsztot alkalmazunk, akkor 2–3 hétig hűtőben tárolva fogyasztható. Ínyencségnek számít, ha ezt követően még nedves dunsztot is alkalmazunk, akkor maximum 2 hónapig tudjuk hűtőben tárolni. Dátumozzuk fel, és figyeljünk, hogy időben elfogyjon. Nálam épp készülnek az olívaolajban eltett kis méretű galambgombák, pár üveggel csak, hogy biztosan elfogyjon.

korábban írtuk

Ismerkedjünk meg az őzlábgombák ízletes, de sokszor rettegett világával

Az esőzéseknek köszönhetően az erdők és mezők elkezdtek feléledni, gombászásra fel! Az előző cikkekben bemutatásra kerültek már rókagomba, vargánya, galambgomba fajok is. Most ismerkedjünk meg az őzlábgombák ízletes, de sokszor rettegett világával.

Egészségtámogató galambgombákat fogyasztani, antioxidánsokban gazdagok, és antibakteriális hatással is bírnak. A megszokott fehérje- és D-vitamin-tartalom mellett más előnyös oldaluk miatt is fogyasszuk őket, tartósítsuk, és így télen is részét képezhetik az étrendünknek.