Erdei és csattogó szamócák gyűjtögetése közben kékhátú galambgombával is találkozhatunk

Talajtakaróként védi a talajt a kiszáradástól, és alacsony termete és sekély virágai miatt a hangyák is látogatják nektárja miatt, zengőlegyek és méhfajok mellett. Nem számit gyógynövénynek, de a harangvirághoz hasonlóan fogyasztható. Jól birja a hűtőben és nedves dobozban történő tárolást, akár 4-5 napig is. A diófák alatt is jól érzi magát, ezért érdemes lehet betelepíteni a legtöbb növény által kevésbé kedvelt diófás élőhelyre is.

Az erdei szamóca (Fragaria vesca) és a csattogó szamóca (Fragaria viridis)

A kora nyári meleg finom szamócákat kezdett érlelni. Mindkét faj ehető és ízletes. Korábban már írtunk a tavaszi időszakban a levelek és virágok fogyasztásáról. A zsenge és friss leveleket fogyaszthatjuk salátanövényként, de dekorálhatunk is vele. Ízletes alapozó tea készülhet megszárított leveleiből, virágai nagyon törékenyek, ezért pár óra alatt használjuk fel.

Termései nagyok, lekonyulóak és rózsaszínesre érő faj. Nehezen téphető le a száráról, ezért is hívják csattogónak, mert csattanó hangot ad ki, amint tépjük. Székelyföldön egyszerűen csatti epernek hívjuk. Kedvelt élőhelyein nagyobb telepeket is alkothat, hajoljunk le és lentről nézve keressük a terméseit. Fentről nehezen észrevehető lekonyuló termései miatt, változtatnunk kell a nézőpontunkon.

A szamócákat sok kistestű énekesmadár és rágcsáló is előszeretettel fogyasztja. Nem annyira közismert tény, hogy a róka is szereti elfogyasztani, az erdei szamóca dokumentáltan a táplálékai közé tartozik. A szarvasok és őzek a levelek legelése közben felszedegetnek a szamócából is. A barna medve is előszeretettel fogyasztja és nagy mennyiségű termést is képes felkutatni. A medvéknek jelentős szerepük van a szamócamagok terjesztésében is, érintetlenül áthaladnak a kis magok a bélrendszeren és megfelelő élőhelyet találva kicsíráznak. A lehullott vagy túlérett termések sokféle rovart és csigát is csalogatnak, nem csak minket embereket babonáz meg illatos és édes gyümölcseivel. Gazdag antioxidánsokban és C-vitaminban, gyulladáscskökkentő és sejtvédő hatása van. Fogyasszunk belőle minél gyakrabban, ha tehetjük.

Összetéveszthető az indiai szamócával, ami egy pimpófaj és szamócaszerű termésekkel rendelkezik. Termései felállóak, az égnek néznek és szagtalan, íztelen. Nem őshonos nálunk, dísznövényként ültetik, de kiszökhet kertekből és találkozhatunk kivadult példányaival. Gyakran mérgezőként lehet olvasni róla, de csak nem javasolt fogyasztásra íztelensége és szaponintartalma miatt. Nagy mennyiségben enyhe gyomorpanaszokat okozhat, ezért inkább ne fogyasszuk.

A kékhátú galambgomba (Russula cyanoxantha)

Egyik korai galambgombánk, az erdei gombászást indító fajok között szerepel a nyári időszakban. Galambicának is szoktuk nevezni, kedvesen becézve. A kalap színe nagyon változatos lehet, vannak kékes, zöldes, lilás és rózsaszínes árnyalatai is. Ezek keveréke is lehet, ami mindenképp megnehezíti a határozását. Ha ilyen árnyalatú galambgombát találunk, akkor érdemes a többi határozóbélyeget is alaposan megfigyelni rajta. A tönkje masszív és krétaszerűen törik, a lemezei nem törékenyek. Simítsuk végig a lemezeket és törjük el a tönkjét. A lemezek mindig hófehérek kell legyenek és kellemes gombaillatúak. Fenyvesben és lombhullató erdőben egyaránt előfordul, egészen októberig gyűjthető faj.