
Fotó: Pixabay
A mai cikkben a fekete és vörös áfonyát mutatjuk be. Megtanuljuk megkülönböztetni egy súlyosan mérgező növénytől is, és érdekességeket is olvashatunk a farkasok és az áfonya kapcsolatáról.
2025. augusztus 28., 09:022025. augusztus 28., 09:02
2025. augusztus 29., 18:402025. augusztus 29., 18:40
Vidékünk jellegzetes vadgyümölcse, kokojzának vagy kukujzának hívjuk népiesen. Apróbb termésű a termesztett kék áfonyához (Vaccinium corymbosum) képest, jóval savanykásabb is.
Kifejezetten a savas talajú és humuszban gazdag erdőkben fordul elő, így akárhol nem találkozhatunk vele. Gyűjtéséhez áfonyaszedő fésűt érdemes használni, hasonló a kamillafésűhöz. Eszköz nélkül nagyon macerás, és ha tartósítani szeretnénk, akkor érdemes beszerezni hozzá a megfelelő eszközt. A gyümölcse romlékonynak számít, így csak pár napig tudjuk dobozkában, hűtőben tárolni, igyekezzünk mielőbb feldolgozni. Idén a tavaszi fagyok miatt kevesebb a termés, ha találunk, akkor érdemes megbecsülni.
Fotó: Dakó Viola
A környéken a hargitai és oroszhegyi régiókban érdemes keresni, de magasabban is előfordul. Leveles hajtásaiból is érdemes gyűjteni, még kimondottan virágzás és terméshozás előtt, ekkor a leggazdagabb hatóanyagokban. Ha ezt lekéstük, akkor máskor is gyűjthetünk belőle, kellemes alapozó tea készülhet belőle.
Önmagában is közkedvelt tea, kifejezetten a csángók és székelyek körében. Vércukorszint szabályzó, enyhébb hasmenés és húgyúti problémák esetén is segítségünkre lehet. Teájához forrázzunk le egy evőkanál szárított áfonyalevelet három deci vízzel, áztassuk 10-12 percig lefedve, majd leszűrés után melegen fogyasszuk.
napi fogyasztás esetén. Vékonyabb csokrokba felkötve szárítsuk, naptól védett és szellős helyen. A szárak is belekerülhetnek a teába apróra aprítva. A gyümölcsből készülhet lekvár, szörp, szirup, fermentált üdítő, ecet, kompót, szósz, ivólé, gyümölcsbőr, és gyakorta áztatják alkoholos italokba is. Leginkább fagyasztani érdemes, nem veszít a C-vitamin tartalmából, így a fagyasztás az egyik legjobb tartósítási módszer.
tűvel meg kell szúrkódni a szemeket, mert a gyümölcshéj sokáig védi a kiszáradástól. Emiatt nem érdemes épen. Liofilizálni (fagyasztva szárítani) szokták, tökéletes végeredményt elérve. Az üzletben megvásárolt aszalt áfonyák liofilizáltak, roppanósak és szép formájúak.
Fotó: Dakó Viola
Otthoni körülmények között a gyümölcsbőr egy aszalógép segítségével könnyedén elkészíthető, a megmosott gyümölcsöket turmixoljuk le, társíthatunk hozzá más gyümölcsöket is (alma, körte, szilva), vagy fűszereket is (gyömbér, fahéj, kardamom). Kevés vizet adhatunk hozzá, ha szükségesnek érezzük, de fontos, hogy jó sűrű masszát kapjunk. Az aszaló tálcákra helyezzünk szilikonlapot vagy sütőpapírt, ezt méretre is lehet vágni, majd arányosan egyengessük el rajta a masszát egy spatula segítségével. Nem jó, ha túl vékony vagy túl vastag, egy köztes állapotot célozzunk meg. 14-16 óra alatt és 45 C fokon szépen kiszárad, 10 óra lejárta után érdemes lehámozni és megfordítani. Ha még ragadós, akkor várjunk vele, ráérez az ember, szépen le kell jöjjön a lapról. Fel lehet vágni csíkokra és feltekerni, így tárolni is könnyebb. Ha tartunk attól, hogy összeragadna, akkor alája érdemes tenni egy sütőpapírt, azzal együtt felvágni és feltekerni, így biztosan nem fog összetapadni. A gyerekek is nagyon szokták szeretni, és sokféle kombinációban készülhet. Nálam mindig rengeteg gyümölcsbőr lapul, gumicukorra emlékeztető állaguk van, csak egészségesek, és rágásuk nagyon megnyugtató tud lenni. Gazdag antioxidánsokban, sötét színét az antocianinok adják.
Alacsony a kalória- és cukortartalma, így diétás étrendbe is könnyedén beilleszthető. Javasolt sok bogyós gyümölcsöt fogyasztani napi rendszerességgel, és nincs tisztább forrása ennek, mint a vadon begyűjtött erdei csemegéink.
Fotó: Dakó Viola
Örökzöld és alacsony termetű félcserje, gyakorta együtt növekszik a fekete áfonyával. A fekete áfonya lombhullató faj, és a termésük színe is különböző. Így lehet a legkönnyebben megkülönböztetni őket, a vörös áfonya piros színű bogyóját már távolabbról is észre lehet venni, főleg ha bőséges a termés. A magasabb fekvésű hegyvidékeket kedveli, fekete áfonyát kicsivel alacsonyabban is találhatunk (1000-2000 m tengerszint felett). Felhasználásuk nagyon hasonló, húgyúti problémák esetén sokkal hatékonyabb. Valamivel fanyarabb gyümölcsű, gyakorta szokták kandírozni is emiatt.
Az amerikai tőzegáfonya (V. macrocarpon) többnyire Kanadában, Észak-Amerikában termesztett faj, és a gyümölcsök mérete is sokkal nagyobb. Ezt a fajt szoktuk vásárolni cukrosan vagy almalével édesítve. Mindkét vadon előforduló fajunkat érdemes gyűjteni és fogyasztani, a fenyvesekben sétálva, és belélegezve a fenyők által kibocsátott illóolajokat felér egy igazi terápiával. Légúti problémák esetén kimondottan javasolt, javulnak a tüdőfunkciók, és gyulladáscsökkentő és stresszoldó hatását is élvezhetjük az erdőnek.
Testi és lelki jólétünkhöz és egyensúlyunkhoz elengedhetetlen az erdőben és természetben eltöltött idő. Legtöbbször, ha fáj a fejem, nem találom a helyem, ideges vagyok, és nem kimondottan értem az okát, egy erdei séta teljesen helyrehoz. A mozgás és a természet együttes hatása a legkiválóbb gyógyír a legtöbb civilizációs problémánkra, használjuk ki a vidékünk adta lehetőségeket, és közben egészséges élelmiszereket is tudunk begyűjteni.
Az áfonyákat nem könnyű összetéveszteni más mérgező fajokkal, arra figyeljünk, hogy alacsony növésű félcserjéket keressünk, és ne bokrokról vagy fáról szedjünk hasonlóan kinéző terméseket.
Magassága 30-150 cm között mozog, nagyon korán, februártól hozza illatos virágait. Fás szárú, míg a vörös áfonya félcserje, és 10-30 cm közötti magasságot érhet el. Nem annyira fás a szára, és a magasságbeli különbségek sokat segítenek az elkülönítésben, illetve a farkasboroszlán hosszabb és halványabb levelekkel is rendelkezik. Nem apró és fényes levélkéi vannak, mint a vörös áfonyának. Áfonya gyűjtögetés közben is rendszeresen hangoskodjunk, több veszélyes erdei vad is előszeretettel fogyasztja, és vigyázzunk magunkra.
Érdekesség, hogy az újabb kutatások szerint a farkasok viszonylag sok áfonyát elfogyasztanak szezonban, amennyiben van hozzáférésük a gyümölcsökhöz. Régebben ezt sokkal kisebb mennyiségre becsülték, de dokumentált, hogy ültetvényeket és vad állományokat a nyári hónapokban gyakran felkeresnek, és nagy mennyiségben fogyasztják a gyümölcsöket. Az áfonyafogyasztás a farkasok esetében is immunrendszer- és fizikai állóképesség-támogató, jó vitamin- és rostforrás.
Bogyófogyasztó kisemlősök és madarak is szeretettel fogyasztanak belőle, mindig kíméletesen gyűjtsünk termést. A termések elfogyasztásával sok állat hozzájárul az áfonya magok terjesztéséhez, így segítik a növényt a szaporodásban, és mindkét félnek nagyon előnyös ez. Ökológiai szerepük is fontos, hiszen erdei aljnövényként olyan élőhelyeken fordulnak elő, amelyet kevés növény tolerál a félárnyék, árnyék miatt. Így ezeken a szegényesebb és kevésbé kedvelt élőhelyeken értékes gyümölcsével táplálja a környezetét.

A mai főszerep a vadgyümölcsöket illeti, hiszen vidékünk bővelkedik ezekből az értékes erdei kincsekből. Bemutatásra kerül a fekete bodza bogyótermése, a vadszedrek és a vadmálna zamatos gyümölcse is.

Ismerkedjünk meg a narancsbarna színű kenyérgombával, a különleges lilás pikkelyű ibolyás rókagombával és a sötétedő húsú gombák királyaival, az érdestinóruval.

A színes galambgombák uralják jelenleg az erdőket, nagyon csalogató a szépségük. Ízletességük miatt érdemes megtanulni, felismerni és biztonságosan meghatározni az ehető fajokat.

Az esőzéseknek köszönhetően az erdők és mezők elkezdtek feléledni, gombászásra fel! Az előző cikkekben bemutatásra kerültek már rókagomba, vargánya, galambgomba fajok is. Most ismerkedjünk meg az őzlábgombák ízletes, de sokszor rettegett világával.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
szóljon hozzá!