A fekete és vörös áfonya gyűjtése és felhasználása

Kifejezetten a savas talajú és humuszban gazdag erdőkben fordul elő, így akárhol nem találkozhatunk vele. Gyűjtéséhez áfonyaszedő fésűt érdemes használni, hasonló a kamillafésűhöz. Eszköz nélkül nagyon macerás, és ha tartósítani szeretnénk, akkor érdemes beszerezni hozzá a megfelelő eszközt. A gyümölcse romlékonynak számít, így csak pár napig tudjuk dobozkában, hűtőben tárolni, igyekezzünk mielőbb feldolgozni. Idén a tavaszi fagyok miatt kevesebb a termés, ha találunk, akkor érdemes megbecsülni.

Önmagában is közkedvelt tea, kifejezetten a csángók és székelyek körében. Vércukorszint szabályzó, enyhébb hasmenés és húgyúti problémák esetén is segítségünkre lehet. Teájához forrázzunk le egy evőkanál szárított áfonyalevelet három deci vízzel, áztassuk 10-12 percig lefedve, majd leszűrés után melegen fogyasszuk.

napi fogyasztás esetén. Vékonyabb csokrokba felkötve szárítsuk, naptól védett és szellős helyen. A szárak is belekerülhetnek a teába apróra aprítva. A gyümölcsből készülhet lekvár, szörp, szirup, fermentált üdítő, ecet, kompót, szósz, ivólé, gyümölcsbőr, és gyakorta áztatják alkoholos italokba is. Leginkább fagyasztani érdemes, nem veszít a C-vitamin tartalmából, így a fagyasztás az egyik legjobb tartósítási módszer.

tűvel meg kell szúrkódni a szemeket, mert a gyümölcshéj sokáig védi a kiszáradástól. Emiatt nem érdemes épen. Liofilizálni (fagyasztva szárítani) szokták, tökéletes végeredményt elérve. Az üzletben megvásárolt aszalt áfonyák liofilizáltak, roppanósak és szép formájúak.

Alacsony a kalória- és cukortartalma, így diétás étrendbe is könnyedén beilleszthető. Javasolt sok bogyós gyümölcsöt fogyasztani napi rendszerességgel, és nincs tisztább forrása ennek, mint a vadon begyűjtött erdei csemegéink.

A vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

Örökzöld és alacsony termetű félcserje, gyakorta együtt növekszik a fekete áfonyával. A fekete áfonya lombhullató faj, és a termésük színe is különböző. Így lehet a legkönnyebben megkülönböztetni őket, a vörös áfonya piros színű bogyóját már távolabbról is észre lehet venni, főleg ha bőséges a termés. A magasabb fekvésű hegyvidékeket kedveli, fekete áfonyát kicsivel alacsonyabban is találhatunk (1000-2000 m tengerszint felett). Felhasználásuk nagyon hasonló, húgyúti problémák esetén sokkal hatékonyabb. Valamivel fanyarabb gyümölcsű, gyakorta szokták kandírozni is emiatt.

Az amerikai tőzegáfonya (V. macrocarpon) többnyire Kanadában, Észak-Amerikában termesztett faj, és a gyümölcsök mérete is sokkal nagyobb. Ezt a fajt szoktuk vásárolni cukrosan vagy almalével édesítve. Mindkét vadon előforduló fajunkat érdemes gyűjteni és fogyasztani, a fenyvesekben sétálva, és belélegezve a fenyők által kibocsátott illóolajokat felér egy igazi terápiával. Légúti problémák esetén kimondottan javasolt, javulnak a tüdőfunkciók, és gyulladáscsökkentő és stresszoldó hatását is élvezhetjük az erdőnek.

Testi és lelki jólétünkhöz és egyensúlyunkhoz elengedhetetlen az erdőben és természetben eltöltött idő. Legtöbbször, ha fáj a fejem, nem találom a helyem, ideges vagyok, és nem kimondottan értem az okát, egy erdei séta teljesen helyrehoz. A mozgás és a természet együttes hatása a legkiválóbb gyógyír a legtöbb civilizációs problémánkra, használjuk ki a vidékünk adta lehetőségeket, és közben egészséges élelmiszereket is tudunk begyűjteni.

Az áfonyákat nem könnyű összetéveszteni más mérgező fajokkal, arra figyeljünk, hogy alacsony növésű félcserjéket keressünk, és ne bokrokról vagy fáról szedjünk hasonlóan kinéző terméseket.

Magassága 30-150 cm között mozog, nagyon korán, februártól hozza illatos virágait. Fás szárú, míg a vörös áfonya félcserje, és 10-30 cm közötti magasságot érhet el. Nem annyira fás a szára, és a magasságbeli különbségek sokat segítenek az elkülönítésben, illetve a farkasboroszlán hosszabb és halványabb levelekkel is rendelkezik. Nem apró és fényes levélkéi vannak, mint a vörös áfonyának. Áfonya gyűjtögetés közben is rendszeresen hangoskodjunk, több veszélyes erdei vad is előszeretettel fogyasztja, és vigyázzunk magunkra.

Érdekesség, hogy az újabb kutatások szerint a farkasok viszonylag sok áfonyát elfogyasztanak szezonban, amennyiben van hozzáférésük a gyümölcsökhöz. Régebben ezt sokkal kisebb mennyiségre becsülték, de dokumentált, hogy ültetvényeket és vad állományokat a nyári hónapokban gyakran felkeresnek, és nagy mennyiségben fogyasztják a gyümölcsöket. Az áfonyafogyasztás a farkasok esetében is immunrendszer- és fizikai állóképesség-támogató, jó vitamin- és rostforrás.

Bogyófogyasztó kisemlősök és madarak is szeretettel fogyasztanak belőle, mindig kíméletesen gyűjtsünk termést. A termések elfogyasztásával sok állat hozzájárul az áfonya magok terjesztéséhez, így segítik a növényt a szaporodásban, és mindkét félnek nagyon előnyös ez. Ökológiai szerepük is fontos, hiszen erdei aljnövényként olyan élőhelyeken fordulnak elő, amelyet kevés növény tolerál a félárnyék, árnyék miatt. Így ezeken a szegényesebb és kevésbé kedvelt élőhelyeken értékes gyümölcsével táplálja a környezetét.

korábban írtuk

Vadon termő bogyók és gyümölcsök

A mai főszerep a vadgyümölcsöket illeti, hiszen vidékünk bővelkedik ezekből az értékes erdei kincsekből. Bemutatásra kerül a fekete bodza bogyótermése, a vadszedrek és a vadmálna zamatos gyümölcse is.

korábban írtuk

Kenyérgomba, ibolyás rókagomba és érdestinóru

Ismerkedjünk meg a narancsbarna színű kenyérgombával, a különleges lilás pikkelyű ibolyás rókagombával és a sötétedő húsú gombák királyaival, az érdestinóruval.

korábban írtuk

Ehető galambgombák

A színes galambgombák uralják jelenleg az erdőket, nagyon csalogató a szépségük. Ízletességük miatt érdemes megtanulni, felismerni és biztonságosan meghatározni az ehető fajokat.

korábban írtuk

Ismerkedjünk meg az őzlábgombák ízletes, de sokszor rettegett világával

Az esőzéseknek köszönhetően az erdők és mezők elkezdtek feléledni, gombászásra fel! Az előző cikkekben bemutatásra kerültek már rókagomba, vargánya, galambgomba fajok is. Most ismerkedjünk meg az őzlábgombák ízletes, de sokszor rettegett világával.