Vadon termő bogyók és gyümölcsök

Nyersen csak ecet és gyümölcsbor készülhet belőle, a hosszabb erjesztésnek hála lebomlanak a méreganyagok belőle. A magban és az éretlen gyümölcshúsban a legkoncentráltabb a káros szambunigrin. A szervezetben ebből hidrogén-cianid szabadulhat fel, kis mennyiségben fejfájást és hányingert okozhat, de nagyobb mennyiségben fogyasztva súlyosabb a mérgezés. Emiatt a hőkezelés kötelező, és a magok eltávolítása is javasolt, így jobban is fogyasztható.

A gyűjtésnél törekedjünk, hogy a szép, sötét színűre beérett fürtöket vágjuk le; a terméskocsány sokszor vörösesre is színeződik, ezzel is jelzi az érettséget. A terméskocsányról villával vagy kézzel tudjuk lemorzsolni a bogyókat, ha nagyon érett, akkor könnyedén adja magát. Mossuk át alaposan, és az éretlen magokat a víz tetejéről távolítsuk el. Készülhet belőle lekvár, akár más gyümölcsökkel társítva. Ami épp elérhető, fontos, hogy jó pektintartalma legyen, különben túl híg lesz a lekvárunk.

Mértékkel fogyasszuk a feldolgozott formáját is; hashajtó lehet az arra érzékenyeknél. Levét is préselhetjük, alma- vagy szőlőlével társítva még hosszú tárolásra is befőzhetjük. Tartósítás nélkül desszert- és süteménytöltelék, pohárkrém készülhet belőle.

Megszárítva gyümölcstea is készülhet belőle leforrázva, leginkább vegyesen más aszalványokkal. A megfőzött és magtalanított pépből készülhet gyümölcsbőr is aszalólapra kiterítve; ez feltekerhető, kis csíkokra vágva, és kis helyen tárolható vitamindús csemege. Édesítsük gyümölccsel, mézzel, barna cukorral igény szerint. Ha sok a termés, akkor a feldolgozott pépből szoktam jégkockatartóba is lefagyasztani; ezeket fagyasztós zacskóba tárolom, és igény szerint hozzáadom egy meleg kakukkfüves teához, főleg megfázás és gyengélkedés esetén. Érdemes valamilyen tartósított formában otthon tartani belőle. Gazdag antioxidánsokban; a sötét színét kölcsönző antocianinok támogatják az immunrendszer működését. Emellett

Nagyobb mennyiségben fogyasztva enyhe hashajtó, így igény szerint pozitívan is használható ez a tulajdonsága. A kötelező hőkezelés miatt C-vitamin-tartalmára ne számítsunk, de bővelkedik káliumban, kalciumban, magnéziumban és vasban is. Nőknek kimondottan javasolt a fogyasztása. Összetéveszthető más, nem ehető bodzafajok termésével; figyeljünk, hogy ne gyalogbodza (Sambucus ebulus) termést vagy fürtös bodzát (S. racemosa) gyűjtsünk. A gyalogbodza nem cserje, hanem lágyszárú és alacsonyabb növésű növény, míg a fürtös bodza termése pirosra érik meg. Kerüljük ezeket, illetve a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) feketére érő termései is hasonlítanak rá, és mérgezőek, de ennek felálló terméskocsányai vannak, és kevésbé telt bogyókkal. A fekete bodza termése éretten lecsüngő és nagyon dús.

de csak néhány nagyobb bogyó van egy terméskocsányon. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor azokról a cserjékről gyűjtsünk, melyekről a virágokat is szoktuk. A madarak is örömmel csemegéznek terméséből, így érdemes nekik is hagynunk a bokrokon. Cinegék, rigók és seregélyek rendszeresen felkeresik a bokrokat. Kis testű rágcsálók, de rókák és borzok, nyestek is szívesen esznek a lehulló vagy a könnyedén elérhető terméseiből. A legfelső termésekért ne küzdjünk, így marad bőségesen számukra is táplálék. Gyorsan leérik meleg időben, így igyekezzünk még idejében elcsípni. Legyen egységesen érett és nem túl érett, már fonnyadozó állapotú.

A vadszeder (Rubus spp.) és vadmálna (Rubus idaeus)

Rokon növények, és vidékünkön nagyon sok család előszeretettel gyűjti az érett terméseit. Gyűjtés közben legyünk óvatosak, mert nem csak a mi fogunk fáj a zamatos gyümölcsökre. Hangoskodjunk rendszeresen, és igyekezzünk távol tartani a medvéket magas és vékony hangok kiadásával, de akár tapsolhatunk, és egyszerűen hahózhatunk, illetve héhózhatunk is. Közismert gyümölcsnek számítanak, és

Tavaszi cikkben említettük már a vadmálna zsenge leveleinek felhasználását, azt is érdemes elolvasni. Teájának gyógyhatásáról is szó esik; a vadszeder tavaszi felhasználásáról itt lehet bővebben olvasni.

Fagyasztáshoz érdemes egy nagy tálcára vékonyan kiteríteni, így lefagyasztani, majd másnap zacskókba áthelyezni. Így megelőzzük, hogy egy tömbbé összefagyva kelljen kinyerni.

Feldolgozott formában egész évben az asztalunkra kerülhet, érdemes rászánni a munkát, és természetesen tartósítani a család számára.