
Boda Mária Magdolna örömét leli a munkában
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Hímez, virágkötészettel foglalkozik, és nem mellesleg többéves külföldi tartózkodás után tért haza Székelyföldre. Életének ez utóbbi szelete is megér egy misét, mert nem sokan beszélnek azokról a nehézségekről, amelyek a hazaköltözés során fogadják. Boda Mária Magdolna avatott be hobbijába, életébe.
2022. szeptember 15., 19:132022. szeptember 15., 19:13
2022. szeptember 15., 19:192022. szeptember 15., 19:19
Magdának sok hóbortja van – ezt magam is láttam, miután megismertem. De Magda hóbortjának most már külön oldala is van a legnagyobb közösségi portálon, így bárki megcsodálhatja, milyen jópofa kis, hímzett fali képeiket készít. „Rengeteg sok mindent kipróbáltam: festettem, horgoltam, épp, hogy autószerelő nem voltam, de ez áll hozzám a legközelebb. Számomra öröm ezt csinálni. Úgy gondolom, hogy ami megrajzolható, az ki is hímezhető” – mondja jókedélyűen Boda Mária Magdolna.
Nevet, amikor a hímzett fali képekről kérdezem. Nem, nem tanulta senkitől, nem a nagymamájától leste el az apró mozdulatokat, és nem, nem évek óta űzi ezt a hobbit. Nagyon friss. Két hónappal ezelőtt befűzte a cérnát a tűbe és munkához látott.
Én nem akartam megmutatni senkinek, de Mónika, a nővérem volt az, aki azt mondta, ezeket meg kell mutatni a világnak, mert nagyon szépek. S így született meg az oldalam, amely az első naptól hozta az elismerő szavakat. Nem hittem el, hogy ez velem történik. Most sem hiszem. Túl gyors, túl hamar, túl sok” – meséli Magda.
Falra is függeszthető, de asztali díszként is használható fali képekről van szó, többségükben a hímzéseket kombinálja száraz virágokkal, fával, izlandi zuzmóval. Ezzel pedig – jegyzi meg –
Alakítja a mai világhoz – mondja –, s fel is figyeltek rá, hiszen mind a hagyományos, mint a modern lakásoknak is lehet díszítő eleme. „Kézimunka, csak természetes anyagokat használok, nincs benne semmi mű. Az izlandi zuzmó nem a miénk, de ettől eltekintve nagyon tetszik az embereknek” – magyarázza. Őt tükrözi az oldal neve is – nevet nagyot – , mert nagyon hóbortos.
Az volt a célja, hogy a hímzett asztali, fali díszek világát kicsit modernizálja, hogy ne egy szekrény aljába kerüljenek
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Gyergyószentmiklósi kis virágüzletében ül és mesél, számára most itt van a világ közepe, noha megjárta magát ő már a nagyvilágban. Tizenhat évet élt német földön, ebből nyolc-kilenc évet Ausztriában. Itt szeretett bele a virágkötészetbe – meséli –, s öt évvel ezelőtt tulajdonképpen a nővére biztatására tért haza. Nem volt könnyű meghozni a döntést, s a hazatérés után alkalmazkodni az itthoni környezethez.
Magda és nővére, Mónika
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Itt valahogy az emberek is másként gondolkoznak. Itthon mindenki menedzser akar lenni, kevesen akarnak dolgozni, s még kevesebben tesznek valamit a jólétért. Ebbe belecseppenve nem tudtam, merre induljak el, mit csináljak. De arra is rájöttem, hogy ha valamit szeretnél, jó meghallgatni a véleményeket, de ahhoz, hogy elérd céljaidat, nem árt, ha kizársz minden külső hatást, és elindulsz. Sokáig nem találtam a helyem itthon, visszavágytam, de most a hímzés például nagyon jól és jókor jött. Nagyon hiányzik az az életem is, nem fogom soha elfelejteni, de itthon is vannak jó dolgok, s azért csak itthon vagyok. Most már megnyugodott a lelkem” – magyarázza. A néhány évvel ezelőtti hazatéréskor az i-re a pontot a testvérével elindított közös vállalkozásuk tette fel: virágüzletet nyitottak.
– meséli a virág- és kézműves boltjuk történetét.
Kiemelkedő alkotások
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Feleleveníti, milyen sokat gondolkodtak az üzlet nevén is, ezerféle virágnév eszükbe jutott, de egyik sem volt az igazi. Aztán egy este, még Ausztriában – meséli – az úton felfigyelt egy kínai fiúra, kezében egy szál pitypanggal, aki csak arra a szál virágra figyelt. „És megszületett az üzlet neve” – kacag jóízűen.
Tű és cérna kell hozzá, és még valami plusz
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Ők inkább a különleges virágok hódolói, nagy kedvencük az izlandi zuzmó, és igyekeznek minél nagyobb választékban beszerezni érdekes, egzotikus virágokat. Ezek kerülnek az asztali díszekbe, a csokrokba. S még valami: a szeretet. „A szeretetet is bele kell kötni, anélkül nem működik semmi. Ha szépet akarsz csinálni, szeretettel csináld, bármi is legyen az. Még a problémákat is szeretettel oldjuk meg” – mondja, és hisz is ezekben a gondolatokban. Ezek segítették idehaza meglátni a szépet, megtalálni a helyét, s olyan munkát és hobbit választani, amellyel másnak is szebbé varázsolhatja legalább egy napját.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!