
Boda Mária Magdolna örömét leli a munkában
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Hímez, virágkötészettel foglalkozik, és nem mellesleg többéves külföldi tartózkodás után tért haza Székelyföldre. Életének ez utóbbi szelete is megér egy misét, mert nem sokan beszélnek azokról a nehézségekről, amelyek a hazaköltözés során fogadják. Boda Mária Magdolna avatott be hobbijába, életébe.
2022. szeptember 15., 19:132022. szeptember 15., 19:13
2022. szeptember 15., 19:192022. szeptember 15., 19:19
Magdának sok hóbortja van – ezt magam is láttam, miután megismertem. De Magda hóbortjának most már külön oldala is van a legnagyobb közösségi portálon, így bárki megcsodálhatja, milyen jópofa kis, hímzett fali képeiket készít. „Rengeteg sok mindent kipróbáltam: festettem, horgoltam, épp, hogy autószerelő nem voltam, de ez áll hozzám a legközelebb. Számomra öröm ezt csinálni. Úgy gondolom, hogy ami megrajzolható, az ki is hímezhető” – mondja jókedélyűen Boda Mária Magdolna.
Nevet, amikor a hímzett fali képekről kérdezem. Nem, nem tanulta senkitől, nem a nagymamájától leste el az apró mozdulatokat, és nem, nem évek óta űzi ezt a hobbit. Nagyon friss. Két hónappal ezelőtt befűzte a cérnát a tűbe és munkához látott.
Én nem akartam megmutatni senkinek, de Mónika, a nővérem volt az, aki azt mondta, ezeket meg kell mutatni a világnak, mert nagyon szépek. S így született meg az oldalam, amely az első naptól hozta az elismerő szavakat. Nem hittem el, hogy ez velem történik. Most sem hiszem. Túl gyors, túl hamar, túl sok” – meséli Magda.
Falra is függeszthető, de asztali díszként is használható fali képekről van szó, többségükben a hímzéseket kombinálja száraz virágokkal, fával, izlandi zuzmóval. Ezzel pedig – jegyzi meg –
Alakítja a mai világhoz – mondja –, s fel is figyeltek rá, hiszen mind a hagyományos, mint a modern lakásoknak is lehet díszítő eleme. „Kézimunka, csak természetes anyagokat használok, nincs benne semmi mű. Az izlandi zuzmó nem a miénk, de ettől eltekintve nagyon tetszik az embereknek” – magyarázza. Őt tükrözi az oldal neve is – nevet nagyot – , mert nagyon hóbortos.
Az volt a célja, hogy a hímzett asztali, fali díszek világát kicsit modernizálja, hogy ne egy szekrény aljába kerüljenek
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Gyergyószentmiklósi kis virágüzletében ül és mesél, számára most itt van a világ közepe, noha megjárta magát ő már a nagyvilágban. Tizenhat évet élt német földön, ebből nyolc-kilenc évet Ausztriában. Itt szeretett bele a virágkötészetbe – meséli –, s öt évvel ezelőtt tulajdonképpen a nővére biztatására tért haza. Nem volt könnyű meghozni a döntést, s a hazatérés után alkalmazkodni az itthoni környezethez.
Magda és nővére, Mónika
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Itt valahogy az emberek is másként gondolkoznak. Itthon mindenki menedzser akar lenni, kevesen akarnak dolgozni, s még kevesebben tesznek valamit a jólétért. Ebbe belecseppenve nem tudtam, merre induljak el, mit csináljak. De arra is rájöttem, hogy ha valamit szeretnél, jó meghallgatni a véleményeket, de ahhoz, hogy elérd céljaidat, nem árt, ha kizársz minden külső hatást, és elindulsz. Sokáig nem találtam a helyem itthon, visszavágytam, de most a hímzés például nagyon jól és jókor jött. Nagyon hiányzik az az életem is, nem fogom soha elfelejteni, de itthon is vannak jó dolgok, s azért csak itthon vagyok. Most már megnyugodott a lelkem” – magyarázza. A néhány évvel ezelőtti hazatéréskor az i-re a pontot a testvérével elindított közös vállalkozásuk tette fel: virágüzletet nyitottak.
– meséli a virág- és kézműves boltjuk történetét.
Kiemelkedő alkotások
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Feleleveníti, milyen sokat gondolkodtak az üzlet nevén is, ezerféle virágnév eszükbe jutott, de egyik sem volt az igazi. Aztán egy este, még Ausztriában – meséli – az úton felfigyelt egy kínai fiúra, kezében egy szál pitypanggal, aki csak arra a szál virágra figyelt. „És megszületett az üzlet neve” – kacag jóízűen.
Tű és cérna kell hozzá, és még valami plusz
Fotó: Boda Mária Magdolna személyes archívuma
Ők inkább a különleges virágok hódolói, nagy kedvencük az izlandi zuzmó, és igyekeznek minél nagyobb választékban beszerezni érdekes, egzotikus virágokat. Ezek kerülnek az asztali díszekbe, a csokrokba. S még valami: a szeretet. „A szeretetet is bele kell kötni, anélkül nem működik semmi. Ha szépet akarsz csinálni, szeretettel csináld, bármi is legyen az. Még a problémákat is szeretettel oldjuk meg” – mondja, és hisz is ezekben a gondolatokban. Ezek segítették idehaza meglátni a szépet, megtalálni a helyét, s olyan munkát és hobbit választani, amellyel másnak is szebbé varázsolhatja legalább egy napját.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!