
Megihlette a történészeket a történelem: már szabadidejükben is a római kort idézik
Sisak, páncél, szandál az öltözete egy római katonának, a fegyvere pedig a pajzs, a kard és a tőr. Sokáig csak múzeumban vagy filmekben láthattunk ilyen autentikus római katonát, két éve immár, hogy marosvásárhelyi történészek is megelevenítik a második század harcosait.
2018. február 05., 15:372018. február 05., 15:37
2016 júniusában alakult meg a Milites Marisensis, vagyis Maros menti katonák elnevezést viselő hagyományőrző egyesület, de az ötlet még egy 2014-es mikházi Római fesztiválon megszületett, amikor Szász Bálint történészt is megkérték, hogy öltözzön be római katonának, mert nincs, aki bemutassa, milyen is az. „Akkor beszéltük már Fábián István tanárommal, hogy jó lenne egy római hagyományőrző egyesületet létrehozni. Végül az egyesület csak rá két évre alakult meg,
– meséli az egyesület alelnöke, Szász Bálint. Hozzáteszi, ez meg is felelt sok tagnak, ugyanis sokan éppen a római korra szakosodtak, így szakértőként is tudják, hogy nézett ki egy római katona, mit csinált és hogyan harcolt.
A hagyományőrzők azt a római segédcsapatot próbálják megeleveníteni, amelyik a Marosvásárhelyhez közeli Mikházán és Sóváradon állomásozott. Ez meghatározza a viseletüket, de még a fegyvernemüket is. A római katona tábori öltözéke ugyanis barna tunika volt, hagyományosan bőrből készült szandállal vagy csizmával.
A harcra készülő és a tábori öltözék, felszerelés
A csatatéren pedig sisakot viseltek, a gallok és a görögök sisakjához hasonló, félgömb alakú, néha taréjjal díszített sisakhoz arc- és tarkóvédő is tartozott, emellett a test jó részét fedő páncélzat is a felszerelés fontos eleme volt. Fegyverük a kard és a tőr, na meg a pajzs is.
– magyarázza Szász Bálint. Hozzáteszi: íjakat például azért nem használnak, mert a mai Maros megyében állomásozó segédcsapatnak nem voltak íjászai.
A hagyományőrző csoport múzeumi tárgyak, régészeti leletek alapján készíttette el az egykori római öltözék és felszerelés hiteles mai másolatait, az eredmény hűen tükrözi a 180-200-as évek eleji, Maros megyében is állomásozó katonák viseletét.
A teknős alakzat. Tipikus római harci taktika
Éppen csak a barna tunika anyagát nem tudták korhűen létrehozni, ugyanis a rómaiak annak idején olyan lenszerű anyagot használtak, ami már nincs. Na, meg a ruházat mérete is más, hiszen a rómaiak akkor kisebbek voltak, mint a mai férfiak. A római katona átlagosan 170-175 centiméter magas volt, nem érték el a 180-185 centimétert. A felszerelés nem csak kinézetben korhű, súlyában is, hiszen annak idején is
„A sisakunk két kilós, a páncélzat tíz kiló összesen, a pajzs hét és fél kiló. Mindennel együtt olyan 22 kilót visel magán a mai római katona” – mutat rá Szász Bálint.
Téli tábor. A hóban is gyakorolták a hadászatot
Hozzáteszi: az elmúlt évben a ruházat és felszerelés egy részét legyártották, a páncélzatot, sisakokat, pajzsokat viszont még mindig a gyulafehérvári hagyományőrzőktől kölcsönözik, de természetesen terveik közt szerepel a teljes felszerelés beszerzése.
A Milites Marisensis tagjai ugyanakkor nem csak kinézetben utánozzák az egykori harcosokat, minden héten edzést tartanak, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az állóképességre, de az egykori római harctípusokat, az alakzatba rendeződést is gyakorolják: a teknősbéka alakzatot, a nyílvessző alakzatot, de még a római ostromot is. Nem csoda: a hagyományőrző egyesület különböző római és dák fesztiválokon szokott megjelenni, ahol nem csak a római kinézetet, de a harcot is be kell mutatni. Az alakzatok bemutatója után rendszerint megtámadnak egy „dák várat”, és megpróbálják bevenni azt – meséli az egyesület alelnöke.
Teljes harci díszben. Fesztiválokon is bemutatják a római katonát
A Maros menti katonák amúgy nemrég értek haza egy téli táborból, ahol többek közt a különböző római harctípusokat gyakorolták a hóban, ez igazi újdonság volt számukra is. Most még pihennek picit, de áprilisban elkezdődnek a fesztiválok, amelyeken szép számmal képviseltetik magukat: több romániai korhű fesztivál mellett Ukrajnába, Oroszországba, Svájcba és Ausztriába is szoktak járni, hogy megmutassák, hogyan nézett ki és hogyan harcolt a 2. század római harcosa.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!