Római katonák szerepében: amikor a történészek a történelembe bújnak
Megihlette a történészeket a történelem: már szabadidejükben is a római kort idézik
Sisak, páncél, szandál az öltözete egy római katonának, a fegyvere pedig a pajzs, a kard és a tőr. Sokáig csak múzeumban vagy filmekben láthattunk ilyen autentikus római katonát, két éve immár, hogy marosvásárhelyi történészek is megelevenítik a második század harcosait.
Szász Cs. Emese
2018. február 05., 15:372018. február 05., 15:37
2016 júniusában alakult meg a Milites Marisensis, vagyis Maros menti katonák elnevezést viselő hagyományőrző egyesület, de az ötlet még egy 2014-es mikházi Római fesztiválon megszületett, amikor Szász Bálint történészt is megkérték, hogy öltözzön be római katonának, mert nincs, aki bemutassa, milyen is az. „Akkor beszéltük már Fábián István tanárommal, hogy jó lenne egy római hagyományőrző egyesületet létrehozni. Végül az egyesület csak rá két évre alakult meg,
– meséli az egyesület alelnöke, Szász Bálint. Hozzáteszi, ez meg is felelt sok tagnak, ugyanis sokan éppen a római korra szakosodtak, így szakértőként is tudják, hogy nézett ki egy római katona, mit csinált és hogyan harcolt.
A pajzzsal is harcoltak
A hagyományőrzők azt a római segédcsapatot próbálják megeleveníteni, amelyik a Marosvásárhelyhez közeli Mikházán és Sóváradon állomásozott. Ez meghatározza a viseletüket, de még a fegyvernemüket is. A római katona tábori öltözéke ugyanis barna tunika volt, hagyományosan bőrből készült szandállal vagy csizmával.
A harcra készülő és a tábori öltözék, felszerelés
A csatatéren pedig sisakot viseltek, a gallok és a görögök sisakjához hasonló, félgömb alakú, néha taréjjal díszített sisakhoz arc- és tarkóvédő is tartozott, emellett a test jó részét fedő páncélzat is a felszerelés fontos eleme volt. Fegyverük a kard és a tőr, na meg a pajzs is.
– magyarázza Szász Bálint. Hozzáteszi: íjakat például azért nem használnak, mert a mai Maros megyében állomásozó segédcsapatnak nem voltak íjászai.
Huszonkét kiló a katonán
A hagyományőrző csoport múzeumi tárgyak, régészeti leletek alapján készíttette el az egykori római öltözék és felszerelés hiteles mai másolatait, az eredmény hűen tükrözi a 180-200-as évek eleji, Maros megyében is állomásozó katonák viseletét.
A teknős alakzat. Tipikus római harci taktika
Éppen csak a barna tunika anyagát nem tudták korhűen létrehozni, ugyanis a rómaiak annak idején olyan lenszerű anyagot használtak, ami már nincs. Na, meg a ruházat mérete is más, hiszen a rómaiak akkor kisebbek voltak, mint a mai férfiak. A római katona átlagosan 170-175 centiméter magas volt, nem érték el a 180-185 centimétert. A felszerelés nem csak kinézetben korhű, súlyában is, hiszen annak idején is
„A sisakunk két kilós, a páncélzat tíz kiló összesen, a pajzs hét és fél kiló. Mindennel együtt olyan 22 kilót visel magán a mai római katona” – mutat rá Szász Bálint.
Téli tábor. A hóban is gyakorolták a hadászatot
Hozzáteszi: az elmúlt évben a ruházat és felszerelés egy részét legyártották, a páncélzatot, sisakokat, pajzsokat viszont még mindig a gyulafehérvári hagyományőrzőktől kölcsönözik, de természetesen terveik közt szerepel a teljes felszerelés beszerzése.
Megtámadott dák vár
A Milites Marisensis tagjai ugyanakkor nem csak kinézetben utánozzák az egykori harcosokat, minden héten edzést tartanak, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az állóképességre, de az egykori római harctípusokat, az alakzatba rendeződést is gyakorolják: a teknősbéka alakzatot, a nyílvessző alakzatot, de még a római ostromot is. Nem csoda: a hagyományőrző egyesület különböző római és dák fesztiválokon szokott megjelenni, ahol nem csak a római kinézetet, de a harcot is be kell mutatni. Az alakzatok bemutatója után rendszerint megtámadnak egy „dák várat”, és megpróbálják bevenni azt – meséli az egyesület alelnöke.
Teljes harci díszben. Fesztiválokon is bemutatják a római katonát
A Maros menti katonák amúgy nemrég értek haza egy téli táborból, ahol többek közt a különböző római harctípusokat gyakorolták a hóban, ez igazi újdonság volt számukra is. Most még pihennek picit, de áprilisban elkezdődnek a fesztiválok, amelyeken szép számmal képviseltetik magukat: több romániai korhű fesztivál mellett Ukrajnába, Oroszországba, Svájcba és Ausztriába is szoktak járni, hogy megmutassák, hogyan nézett ki és hogyan harcolt a 2. század római harcosa.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Szedres-ordás pite
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Szedres-ordás pite
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!