
Perui betlehemes jelenet. Ágneséknél a karácsony egy vegyes kultúrájú ünnep
Bár karácsonykor hűvösebb van, még mindig rövidnadrágos az ünnep Floridában. Persze nem csak a hó és az igazi fenyő hiánya miatt más a karácsony egy perui-székely család floridai otthonában. A laskát például postán kapják a húslevesbe, a töltött káposzta mellé meg perui édesség kerül. De a Mikulás például csak hozzájuk érkezik, adventi koszorújuk is csak nekik van a környéken.
2017. december 21., 16:042017. december 21., 16:04
2017. december 21., 17:422017. december 21., 17:42
A székelykeresztúri Feleki Ágnes marosvásárhelyi egyetemi évei után ment ki Amerikába, azóta nem csak a munkája, hanem a családja is Floridához köti. Ott él ugyanis perui férjével és két gyermekével, így a karácsony náluk egy vegyes kultúrájú ünnep: kicsi Peru és kicsi Székelyföld, vegyítve a körülöttük zajló amerikai szokásokkal.
„Van egy jó pár magyar kollégám, akikkel ilyenkor egyre gyakrabban beszélünk arról, hogy jaj, az otthoni karácsony, s jaj, a hó, mert itt ugye nincs. Kicsit haragszunk is az otthoniakra, ha havas képeket tesznek fel a Facebookra” – meséli nevetve Ági, aki közben azért rájött, hogy felnőttként már itthon sem olyan lenne a karácsony, mint amilyenre emlékszik, hiszen gyerekként még másként éli meg az ember, épp ezért ő most arra törekszik, hogy a gyerekeinek teremthesse meg azokat a karácsonyokat, amelyekre emlékezhetnek később.
Adventi koszorú. Ez csak náluk van a környéken
Bár okoz keveredést a fejekben, a Mikulásról nem mondott le a kétgyermekes édesanya, pedig nagyon nehéz megmagyarázni a gyerekeknek ezt az Amerikában teljesen ismeretlen figurát, aki
Ágiék családjában ennek ellenére dívik a mikulásjárás, kipucolják és kiteszik a cipőket, amikbe kerül is édesség, ajándék. „Emlékszem, hogy nekünk otthon milyen nagy szám volt ez, a gyerekeimnél igazából nem látom ezt az izgalmat, mivel nincs körülöttük az a zsongás, hogy jön a Mikulás, annyira nincsenek benne. S ugye miért van az, hogy csak a magyar gyerekekhez jár? Kicsit homályos ez nekik. Ennek ellenére mindig megtartjuk, igaz, eddig virgácsot nem hozott” – meséli a székelykeresztúri édesanya.
Az idei karácsonyfájuk. Mikuláskor díszíti fel a család apraja nagyja
Hozzáteszi: a gyerekek előtt más karácsonyuk volt, inkább perui jellegű, ugyanis Peruban másként ünnepelnek karácsonykor.
Amerikában sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az ünnepi előkészületek, mindenki feldíszíti a házat, az udvart, hálaadás után vagy már hálaadás napján feldíszítik a fát is, aztán ahogy lejár karácsony, gyorsan leveszik. „Mi azt csináltuk, hogy megvártuk december 6-át, hogy legyen valamivel összekötve a Mikulás, utána együtt szoktuk feldíszíteni a fát. Elkezdtük azt a szokást, hogy a gyerekek babakortól kezdve minden évben kapnak egy karácsonyi díszt, amit összegyűjtögetve majd magukkal vihetnek, ha felnőnek” – magyarázza. A család fáján így a 4 éves Lucas és a 8 éves Kamilla saját díszei, valamint az oviban készített díszek mellett édesapjuk perui díszei is ott vannak, na meg szalmaangyalka is itthonról.
Szalmaangyal Erdélyből
– meséli Ági. Az ajándékozás szokásaiból végül az amerikait vették át, így nem 24-én este, hanem 25-én reggelre jár a Télapó. Ez nem csak azért tűnt jó ötletnek, mert minden gyerek a környezetükben így éli meg a karácsonyt, hanem azért is, mert sokszor szenteste is dolgozniuk kellett. A gyerekekkel így mindenképpen sütnek gingerbread man-t, vagyis gyömbéres mézeskalács-emberkét, ezt kell ugyanis kitenni a Télapónak egy bögre tej társaságában, hogy legyen mit egyen, ha megéhezett a nagy ajándékozásban.
Karácsonyfadísz. Egy perui parasztleányka
Ágnes igyekszik az otthon ízeit is becsempészni az ünnepekbe, a karácsonyi munkahelyi bulikra hókiflit, bejglit süt – bár ez macerásabb már két gyerek mellett, de a karácsonyi menüből sem hiányozhat a húsleves és a töltelékes káposzta.
– magyarázza Ági, akinek perui férje minden magyar ételt szeret, csak a töltött káposztát nem, s nem is érti, hogy van ez mifelénk, hogy karácsonykor mindenki azt eszik. Peruban amúgy nincs hagyományos karácsonyi étel, egyedül egy édességfajta, a panoteno, egy olasz gyümölcskenyér, amit éjfél után esznek forró csokival, de ezzel ennyi is, ami határozottan karácsonyi.
A perui-székely család amúgy a 25-ét egy kolozsvári magyar-román családdal szokta tölteni, s valahogy úgy zajlik, mint itthon: beszélgetés, evés-ivás, szórakozás.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!